Reggeli rozsda: autócsodák Manhattan mélyéről

Számtalan történetet hallani elveszett, vagy annak hitt járművekről szerte a világban. Itt-ott mindig felbukkan egy-egy pajtába zárt szellem, hol egy régi 356-os Porsche, hol egy ritka Ferrari, amelyet netán még be is falaztak évtizedekre, hol pedig csatornák és alagutak mélyéről kerül elő néhány klasszikus automobil. Ritka az olyan eset, amikor igazi kincses kamrára lehet bukkanni, méghozzá olyasmire, amelyek a legmegszállottabb kincsvadászoknak (roncsvadászoknak) is csak az álmaiban létezik. Nem olyan régen Manhattanban egy ilyen sírkamrára bukkantak, egy mélygarázs legsötétebb és legmélyebb bugyraiban aludta közel fél évszázados álmát három kincset értő autó; egy 1937-es Packard pompakoccsi (halottas kocsi), egy szintén 1937-es egyedi kocsiszekrénnyel ellátott Rolls-Royce Phantom III és az igazi csemege egy 1948-as Delahaye 135M kabrió, amelyet szintén egyedileg karosszáltak.

Mindez csupán szerencse, a véletlenek közjátéka? Vélhetően kellett hozzá ez is. Csoda? Nem hiszek benne, de így ez a három autó együtt közel 50 évig a sötétségbe és porba burkolva, talán egy kicsit csoda is, hogy eddig bírták az évtizedek viszontagságait, dacolva az idővel és a rozsdával. A három automobil Manhattantől 30 percnyi távolságra, Long Island egyik mélygarázsában várta a napot, hogy majd egyszer újból felkerülhetnek a felszínre. Talán senkit nem lep meg a sztori, a tulajdonosuk megvette őket annak reményében, hogy majd idővel rendbe hozza őket, az idő persze nem neki dolgozott, az évek, sőt évtizedek elröppentek, a három autó pedig egy helyben roskadt össze.

A ’37-es Packardot az Indiana államban a második világháború kitöréséig működött Silver-Knightstown Body látta el az egyedi pompakocsi karosszériával. Ez a cég főként erre, valamint a mentőautók építésére volt specializálódva, a Packardon kívül előszeretettel alakítottak át különféle Cadillac, Chevrolet és Pontiac típusokat is. A Packard vonatkozásában nem teljesen tisztázott, hogy pályafutása során végig halottas autó volt-e, előfordulhat, hogy egy időben mentőautóként is szolgált. Annyi bizonyos a dokumentációk alapján, hogy a pályafutása végén egy brooklyni temetőben szolgált. 

A Rolls-Royce szintén 1937-es évjáratú, a Phantom III-at a neves brit márka 1936-ban mutatta be, amelynek a történetét egy másik hasonlóan különleges példány kapcsán már bemutattuk a Gördülő elegancia rovatunkban. A típusból rövidke pályafutása alatt mindösszesen 727 példányt készítettek, ezek közül sok egyedi karosszériát kapott, mint ez a Manhattan mélyén fellelt antik darab is. A 3CP86 alvázszámot viselő példányt újonnan még 1937-ben szállították le a brit politikus, Sir Phillip Sassoon részére, aki egyébként a Rotschild család prominens tagja is volt. Az autót először a Barker műhely látta el egy nyitott karosszériával, majd ezt követően kapta meg a francia Franay-féle szedán felépítményt és a kéttónusú dukkózást. Ebben a formában az 1937-es Párizsi Autószalonon is kiállították.

Az ezt követő időszak az autó életében nem ismert, csak a legutóbbi tulajdonosához kerülése óta van dokumentálva a múltjának egy töredéke. Az 1960-as évek óta van a jelenlegi tulajnál ez a különleges Rolls, amelyet a hatvanas évek végéig még használt, majd innentől kezdve közel 50 évig állt egy helyben. Az állapotát tekintve bár a külső ütött-kopott, azért a zárt kocsiszekrénynek köszönhetően a beltere és a mélygarázsban uralkodó állandó mikroklíma miatt viszonylag épségben átvészelte az elmúlt évtizedeket. 

Ami viszont még ezt az egyedi Rolls-Roycet is túlszárnyalja, a kincseskamra harmadik autója, egy 1948-as évjáratú Delahaye 135M kabrió, amelyet szintén egyedi felépítménnyel láttak el. Az egykor neves francia autóépítő manufaktúra, a Delahaye 1935-ben mutatta be a 135-ös típusát, amellyel célul tűzték ki, hogy jóval sportosabb autókat fognak építeni, mint korábban. Az autóba a cég 3,2 literes sorhatos motorja került, amelyet eredetileg a márka teherautóiban is alkalmaztak. A Delahaye 135-ös típus valóban sportos modellre sikeredett, a világháború előtt számos neves versenyen megfordultak vele és szép sikereket értek el általa. A 135M változatot 1936-ban mutatták be, és a motorjának a hengerűrtartalmát 3,5 literre növelték, így némileg növelték a teljesítményt is, amely már 90 és 160 lóerő közé esett kiviteltől függően. 

A long islandi mélygarázs legsötétebb zugaiban megbúvó 800611 alvázszámú 135M változatnak két fő különlegessége is van, amely jelentősen megnöveli az értékét. Az autót a belgiumi Vesters & Neirinck manufaktúra csomagolta be egy különlegesen szép kabrió karosszériába, amelyből csupán csak ez az egy példány készült. Másrészt ez az egyik abból a két Delahaye 135-ös példányból, amelyet a fönt említett kis belga műhely épített. Fénykorában az 1948. február 14 és 16. között megrendezett Brüsszeli Autószalonon is teljes pompájában megcsodálhatta a nagyközönség.

Az eredetileg mély sötét vörös fényezés még itt-ott tetten érhető az autó kocsiszekrényén, amelyet talán a legjobban megviselt az elmúlt fél évszázad a három autó közül. A brüsszeli show után ott helyben helyezték forgalomba ezt a csodát, amely még ugyanebben az évben a franciaországi Vichy városában megrendezett Concours d’Elegance rendezvényen az első díjat is megnyerte. Ezt követően az autó múltja a sötétbe vész, vélhetően egy amerikai katonatiszt szerezhette meg Franciaország felszabadítását követően, majd hajóval hazaszállíttatta az USA-ba. Ezt követően a ’70-es évekből származik a legutóbbi információ, amely szerint Ed Jirstől vásárolta meg az autót a jelenlegi tulajdonosa a New York államban található Nyackban működött Vintage Car Store-ból. 

A képeket elnézve nagyon szomorú állapotban van ez a különleges autószobor, a ponyvatető már régen elporlad, így nem volt mi megvédje a belteret sem, amely szinte teljes egészében az enyészeté lett, a műszerfala is kellően hiányos. Most azonban, hogy mindhárom autó ismét előkerült a végtelen sötétségből és porból, talán új esélyt kaphatnak, hogy ismételten üstökösként ragyoghassanak az egyedi öreg autók égboltján. 

Képek, infók: LBI Limited