A legszebb Alfa Romeo

A szép és a szépség esztétikai és filozófiai értelemben is sokrétű és összetett kifejezések, amelyek korszakokon és kultúrákon át folyamatosan változtak, és változnak a mai napig. Mást jelentett az antik görög és római korban, a középkorban és a reneszánszban is, mint ahogyan az újkorban is máshogyan tekintünk a szépre. Az iparművészet jelentős szerepet tölt be világunk megreformálásában, valamint életterünk tárgyainak szép külsőjének megalkotásában, ideértve az autókat is. Sokszor emlegetjük, hogy az autótervezésben az olaszok mennyire élenjáróak, a stílust és a szépséget remekül képesek ötvözni. Ugyan számos autójuk műszaki hisztéria, de a formák, amelyekben testet öltenek, mindig is szemet gyönyörködtetőek. Az olasz autódesign talán egyik legékesebb példája az Alfa Romeo 33 Stradale, amely már bő 50 éve kápráztatja el a szépségre fogékony rajongókat és az autók szerelmeseit.

be9bb16be7fa355dddc93a688efb297a.jpg

Ebben benne van az Alfa Romeo kvintesszenciája

A hatvanas évek kezdetén az Alfa Romeo egy teljesen új versenyautót tervezett, amely Carlo Chiti nevéhez fűződik, ez volt a Tipo 33, amelynek az első példányát 1965-ben készítették el, majd az Autodelta vett kezelésbe. Kezdetben a TZ2 négyhengeres motorját használták, amelyet a versenyistálló az akkoriban kifejlesztett kétliteres V8-asra cserélt. A rövid csővázra épített versenyautó 1967. március 12-én debütált a belgiumi Fléron hegyi felfutó versenyen, amelyet meg is nyert Teodoro Zeccolival a volánja mögött. Tízéves versenypályafutása során számtalan verzió készült belőle, amelyekkel a világ leghíresebb versenypályáin értek el szép eredményeket. 

1967_alfa-romeo_tipo-33_stradale_prototipo_03.jpg

Az első prototípust a gyári múzeum őrzik a koncepcióautókkal együtt

Az Alfa Romeo még a debütálás évében úgy határozott, hogy korlátozott példányszámban elkészítik az autó utcai, azaz Stradale változatát is. A Tipo 33 Stradale a Carozzeria Marazzi kreatív tervezőjének, Franco Scaglionenak köszönhető. Az első prototípust az Autodelta műhelyében készítették el, amely Settimoban található. Itt az első versenyváltozattal párhuzamosan épültek az utcai példányok, míg a karosszériát Marazzi milánói műhelyében készítették. A mérnökök egy magnézium karosszériával készült második prototípust is megálmodtak, ez azonban csak egy évvel a Torinói Autószalon lebonyolított bemutatót követően készült el. 

1967_alfa-romeo_tipo-33_stradale_prototipo_02.jpg

13 colos magnézium Campagnolo felniken gurul

A két prototípus különlegessége, hogy csak ezeken van dupla körlámpás fényszóró, Marazzi a széria példányok orrát némileg áttervezte, ugyanis a korabeli szabályok meghatározták, hogy milyen minimális magasságban kell elhelyezni az utcai autók első lámpáit a talajtól mérve. Mindenesetre így is egy csodaszép szupersportautót alkottak, Marazzi formaterve akkoriban sokkal futurisztikusabbnak hatott, mint mondjuk a Gandini által tervezett Miura, vagy Fioravanti Ferrari Dinoja. A csőváz 10 cm-rel hosszabb volt, mint a versenyautónak, erre építették az üvegszálas műanyagból készült karosszériaelemeket, amelyek a középre elhelyezett 230 lóerős V8-as szívet is beburkolták. A kisméretű sportautó számtalan műszaki újítással rendelkezett akkoriban, amelyek némelyike világújdonságnak is számított. A 33 Stradale volt az Alfa Romeo első típusa, amely négy hűtött tárcsaféket kapott, ezek közül a hátsó fékpár nem a kerék mögött, hanem a karosszérián belül került elhelyezésre, ezt a megoldást később más Alfákon is viszontláthattuk. Maga az autó önmagában is egy igazán látványos jelenség, elég csak rápillantani a buborékszerű tetőre, vagy a hullámzó oldalvonalra, azonban az i-re a pontot a pillangóajtók teszik fel, amelyek előre és fölfelé nyílnak. Ezt az ajtónyitási mechanizmust évtizedekkel később a Toyota Sera-n, valamint a McLaren F1-en alkalmazták ismételten, majd később a Saleen S7-en és a Ferrari Enzo sportautókon.

Minden szögből szép és csak 700 kg a tömege

Álmok 33 Stradale alapokon

Az Autodelta által készített 18 működőképes alvázból öt a neves karosszériaépítő és designer stúdiókhoz került. Bertone, Pininfarina és az Italdesign 1968 és 1976 között összesen hat koncepcióautót épített a 33 Stradale műszaki alapjaira. Bertone nevéhez fűződik a Carabo,  és a Navajo, Pininfarina összesen három autót készített: P33 Roadster, 33/2 Coupé Speciale és a P33 Cueno, míg az Italdesign csak az Iguana koncepciót készítette el. Ezeket az egyedi alkotásokat az Álmok a múltból rovatunkban fogjuk majd külön-külön is részletesen bemutatni.

df24ab569142ee611baeca2bf0e38616.jpg

A beltérben minden nemesen egyszerű és funkcionális

Két év alatt összesen 18 példány készült a 33 Stadale típusból, minden egyes példány kézzel készítettek, így mondhatni nincs két egyforma. Már a motorteljesítményben sem, a hengerenkénti két gyújtógyertyával szerelt V8-as egyes példányok esetében elérheti a 243 lóerőt is, míg nyitott kipufogórendszerrel ugyanez a motor a 250 lóerő teljesítményt is meghaladhatja. Az ablaktörlőlapát pozíciója is változó, ugyanakkor egyes példányokon látható, hogy a sárvédők hátsó részén egy-egy levegőkilépő nyílás van, ezen keresztül vezették el hatékonyan a fékek körül keletkező hőt. Ami minden példányban közös, az a Colotti-féle hatfokozatú manuális versenyváltó, ezeken keresztül 5,5 másodperc alatt gyorsul nulláról százra a kis sportautó, amellyel akár 260 km/h-ig is lehet száguldani. Az elkészült 18 vázból mindösszesen tizenhárom autó került a vevőkhöz, öt működőképes váz a Bertone, a Pininfarina és az Italdesign stúdiókhoz került, akik összesen hat különféle koncepcióautót építettek a 33 Stradale alapjaira, Pininfarinához két váz került, amelyre három autót építettek.

5b879b91c18d6f5c5d203f67f93c7386.jpg

Ebből a szögből a legszebb, és ritkább mint bármi más

Ez a kis olasz csoda, amely számos versenytechnikát felvonultat már újkorában sem volt olcsó, 1967 és ’68 között hozzávetőlegesen 9,75 millió lírába került, összehasonlításként akkoriban egy Lamborghini Miura 7,7 millió lírát kóstált. Manapság pedig nagyon nehéz lenne megbecsülni egy Alfa Romeo 33 Stradale értékét, egyrészt nyilvános aukción még egy sem cserélt gazdát, másrészt annyira egyedi és ritka sportautóról van szó, hogy máshoz hasonlítani is nehéz lenne. Egyes becslések szerint egy példány akár több, mint 10 millió dollárt is érhet, de ez majd csak akkor bizonyosodik be, ha bármelyik valaha is aukcióra kerül. Nekünk itt a vancello.hu szerkesztőségi körében nagyon tetszik a 33 Stradale, amely remekül reprezentálja azt, hogy mitől is Alfa Romeo az Alfa Romeo.

Képek, háttérinfók: Alfa Romeo, carstyling.ru, autozine.org

Total
0
Shares
1 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share