Az angol autók talán az egész benzingőzös világ legmegosztóbb tagjai, az angol autómárkákat lehet szeretni és csodálni, de ugyanúgy a pokolba is kívánni őket. Híresek és hírhedtek egyszerre, de mégis van bennük valami különleges, valami egyedi. Ráadásul a brit márkák jelentős múltra tekintenek vissza, többségük története az autózás kezdetéig nyúlik vissza, mint amilyen a Roveré is. Nem olyan rég olvastam a cég múltjáról, és akkor tudatosult bennem, hogy a Rover már 140 éve járművekkel foglalkozik, ők is egyszerű motorkerékpárokkal kezdték, majd a múlt század elején már javában készítettek autókat is. A márka története igen szövevényes és a brit autóipar minden viszontagságát átélte a megszűnéséig. Itthon talán sokaknak a Rover 75 ugrik be elsőre, amely egy valóban elegáns és szép autó volt, de korábban készítettek más különleges modelleket is, mint amilyen a most sorra kerülő koncepcióautó is.
Rover CCV, a brit lopakodó.
Az 1980-as évek elején a British Leyland leányvállalataként működött az Austin-Rover Group, amely a nevéből eredően a két autómárka fejlesztéseiért felelt. Ekkor alakított ki a Honda és a Rover közös fejlesztésekre irányuló kapcsolatot. A japánok fő célja az volt, hogy olyan nagyméretű autót készítsenek, amellyel megfelelő kihívói lehetnek a Toyota és a Nissan típusainak, valamint amivel az amerikai piacra is könnyedén beléphetnek ebbe a szegmensbe. Így jött kapóra a Rover luxusautók terén gyűjtött tapasztalata, a brit márka ekkoriban tervezte az SD1 utódját. A megállapodás alapján a padlólemezt és műszaki alapokat közösen fejlesztették az angol és japán mérnökök, azonban a formatervet és a beltér kialakítását mindkét gyártó maga végezte a saját elképzelései alapján. Ezen kívül a Honda adta a projekthez a 2,5 és 2,7 literes V6-os motorját manuális és automatikus váltóval is, a Rover négyhengeres motorokat és számos elektromos rendszert. A ’80-as évek közepére az angoloknál XX, a japánoknál HX kódnév alatt futó projektből végül megszületett a Rover 800 és a Honda Legend, amely utóbbi esetében az angol piacos változatokat szintén a Rover készítette.
Ha nem viking hajós embléma lenne rajta, akár még valamilyen amerikai autó is lehetne.
A britek azonban megalapozva az új típus körüli felhajtást, jóval premier előtt bemutatottak egy koncepcióautót, amely a Rover CCV nevet kapta, a CCV a Coupe Concept Vehicle elnevezés egyszerű rövidítése. A premierre az 1986-os Genfi Autószalonon kerítettek sort, a fő céljuk az volt, hogy megmutassák a márka új arculatát,és az érkező nagy autójuk egy lehetséges jövőbeli kupé változatát. A forma megálmodója Roy Axe volt, aki a Rover 800-as típust is tervezte. A CCV első pillantásra is elárulja magát, hogy a ’80-as évek közepének szüleménye, akkoriban születtek ezek az áramvonalas, futurisztikus és egyben letisztult formák, amelyek előrevetítették, hogy a jövőben hogyan is képzelik el az autók megjelenését a gyártók.
Ebből a szögből bele lehet látni a Honda Legend kupé változatát, a teli felnik telitalálatok.
A CCV nem hivalkodó, mégis egy elegáns kupé benyomását kelti, az orr részen a lámpák teljesen beleolvadnak a karosszéria vonalaiba, hűtőrácsnak nyoma sincs. Valójában a lámpák alatt és között egy-egy keskeny nyílást alakítottak ki a beáramló levegőnek. Az enyhén emelkedő övvonal egy rövid és szögletes farrészben zárul, amelyet a hangsúlyos sötétített lámpatestek uralnak. A karosszéria vonalait csak a középvonalon végigfutó él töri meg, de ennyi pont elég is.
Roy Axe
Az 1937-ben született angol designer Royden „Roy” Axe a brit autóipar egyik meghatározó személyisége volt. Pályafutását 1959-ben kezdte a Rootes Group-nál, ahol kezdetben a stílusért felelős vezető volt, majd formatervezési igazgatóvá lépett elő. A Rootes 1966-ban a Chrysler Europe részévé vált, egészen a ’70-es évekig dolgozott a különféle brit és európai Chrysler modelleken. A nevéhez fűződik a Simca 1308, másnéven a Chrysler Alpine, valamint a Chrysler Horizon típusok formaterve is, amelyek 1976-ban és 1978-ban az Év Autója címet is elnyerték. A Chrysler európai összeomlását követően a cég detroiti központjában kapott munkát, a design stúdiót vezette. 1982-ben tért vissza Nagy Britanniába, a British Leyland szerződtette, a fő feladata az volt, hogy alakítsa ki az új tervezési részleget Coventry-ben. Itt számos angol modell formatervéért volt felelős, mint például a Rover 800, a 200-as és a 400-as típus, de dolgozott a Bentley-nek is. 1991-ben a formatervezési tanácsadó cég, a Design Research Associates (DRA) vezetőjének nevezték ki, a DRA-t végül 1999-ben felvásárolta a londoni központú Arup. Roy Axe ezt követően Floridába vonult vissza, itt is halt meg 2010. október 5-én.
A beltérben kényelmes foteleket helyeztek el a tervezők, az ajtópanelek és fogantyúk kialakítása olyan, mintha egy szériaautó lenne, egyedül a műszerfal az, ami arról árulkodik, hogy ez bizony egy erősen előremutató megoldás. A digitális kijelzőkkel és a kékes-zöld háttérfénnyel felvértezett műszercsoport és középkonzol olyan, mintha valamilyen sci-fi filmből származna. A fedélzeten még egy CD lejátszó is helyett kapott, ami igen figyelemre méltó, hiszen még csak 1986-ot írunk, alig négy éve van a piacon a CD.
Mintha egy űrhajó vagy high-tech vadászgép műszerfala lenne.
A CCV mozgatásáról a géptető alatt lakozó 2,5 literes V6-os Honda motor gondoskodott, amelyhez az ötfokozatú manuális váltót fűzték. A motor 175 lóereje az első kereket hajtotta és a 1,5 tonnás kupét 8 másodperc alatt röpített 100 km/h-ra, amely ma sem egy rossz érték. A koncepció kiváló fogadtatásban részesült, nem csak a nagyközönség, hanem az amerikai kereskedők is láttak benne potenciált. Pár hónappal a genfi premiert követően, 1986. július 10-én indult útjára a Rover 800-as típusa, amelyet Amerikában Sterling márkanév alatt forgalmaztak. A 800-as főleg a ’90-es évek elejétől a közepéig volt Anglia legnépszerűbb nagyméretű autója, az eladási számai még a Ford Granadáét is túlszárnyalták, amely típus a ’70-es évek óta vezette ezt a kategóriát. Azonban az amerikai piacon csak mérsékelt sikereket értek el, így onnan ki is vonultak. 1992-ben ugyan elkészült a Rover 800 kupé változata, amelyet főleg az amerikai piac igényeire szabtak, de végül a gyenge eladások miatt ott sohasem került forgalmazásra, és az csak nyomokban emlékeztetett a CCV koncepcióra. Az egykoron patinás brit márka utolsó korszaka a BMW-hez köthető, akiknek sok jót nem köszönhetnek, a 75-ös modell gyártásának leállítása után a márka eltűnt a piacról.
