A Manta név hallatán vélhetően nagyon sokakban felvillan a ’70-es és ’80-as évek sportos Opel kupéinak a sziluettje, amelyek anno valóban nagyszerű gépeknek számítottak. Azt talán kevesen tudják, hogy ezen a néven a ’60-as években született egy olasz koncepcióautó is, amely az Italdesign stúdió első önálló alkotása volt. Ez volt a Bizzarrini Manta, amelyet az idén 80. születésnapját ünneplő Giorgetto Giugiaro tervezett.
A forma különleges, a méregzöld fényezés remekül illik az autóhoz.
Giugiaro mester egyik jó barátjával és kollégájával, Aldo Mantovanival közösen alapította meg 1967-ben a Studi Italiani Realizzazione Prototipi nevű vállalkozását, amely egy évvel később kapta meg a ma is ismert Italdesign nevet. A stúdió első alkotása elképesztően jól sikerült, a látványos forma pokolian erős szívet foglal magába, de ne szaladjunk ennyire előre.
Egyszerű és nagyszerű forma, amelyet a világ első „one-box” GT autójaként emlegetnek.
A Bizzarrini Manta a 003 alvázszámú Bizzarrini P538 versenyautó csővázára épült, amely önmagában is egy ritka típusnak mondható, hiszen a Scuderia Bizzarrini mindössze csak négy ilyen autót épített, hogy meghódítsák Le Mans-t. A P538 igazából sosem volt egy sikeres pályagép, azonban az alapjai remekül megfeleltek a neves olasz designpápa elvárásainak. A fáma szerint Bizzarrininek a sikertelen projekt után pénzre volt szükséges, Giugiaronak pedig műszaki alapok kellettek, így a két régi ismerős kereslete és kínálata gyorsan találkozott, így jutott az Italdesign birtokába a működőképes alváz, amelyben 327 köbhüvelykes V8-as Corvette motor volt.
Bizzarrini P538
Giotto Bizzarrini eltökélt célja volt, hogy borsot törjön egykori munkaadója, Ferrari orra alá. Mindezt nem csak a közúti sportautók által kívánta megvalósítani, hanem a versenypályákon is. Ezért építette meg a könnyű csővázas szerkezeten nyugvó P538 és P538 S versenyautókat, amelyekből összesen csak négyet készítettek. Kettő példányt az 5,4 literes Corvette motorral, kettőt pedig a később megváltozott Le Mans-i szabályoknak megfelelően 4,0 és 3,5 literes V12-es Lamborghini motorokkal láttak el. A könnyű alapokra üvegszálas barchetta kialakítású karosszéria került, amely nem csak az aerodinamikának tett jót, hanem a gyorsaságnak is. Az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen debütált az első V8-as P538 versenyautó, a volán mögött Edgar Berney és Andrey Wicky váltották egymást. A páros három órát töltött a pályán, hűtési hiba miatt estek ki, azonban a Mulsanne egyenesben megfutották a leggyorsabb kört. A következő évben már egy V12-es autóval akartak visszatérni Le Mans-ba, de odáig már nem jutottak el.
A tervezőknek nem volt sok idejük a munkára, ugyanis az 1968-as Torinói Autószalonon ki szerették volna állítani az Italdesign első saját alkotását, így mindösszesen negyven nap alatt alkották meg a Mantát. Ha valami megkülönbözteti a nagyszerűt a jótól, akkor az bizonyára az, hogy rövid idő alatt különlegeset alkotni. Úgy gondolom, hogy ez maximálisan sikerült is a tervezőcsapatnak. A lapos profilú forma letaglózta a torinói szalon látogatóit. Az autó orrától a tetejéig végigfutó egyetlen ív határozza meg a formatervet, amelynek köszönhetően addig még soha nem látott szögben lehetett megdönteni a szélvédőt. Ennek ugyan volt némi hátránya, hiszen a kilátás az autóból, főleg előre nem volt túl szerencsés, azonban Giugiaro zsenialitását jól jelzi, hogy erre is talált megoldást. A szélvédő alsó részénél futó rácsokon keresztül is ki lehet látni, amely az alacsony sebességű manőverezéskor jön jól. Ehhez csak a záró lamellákat kellet manuálisan nyitni, amelyek nagy sebességnél az egységes és jobb aerodinamika miatt automatikusan záródtak.
Nevét a Manta rája után kapta, illik hozzá.
A versenyautó alapoknak köszönhetően a széles és lapos forma remek játékteret adott a tervezők fantáziáinak megvalósítására. Ennek köszönhetően az utastérben a háromüléses elrendezést tudták alkalmazni, amelynek köszönhetően a vezetőpozíció középre került. Egyesek úgy vélik, hogy ezt a megoldást az 1966-os Pininfarina által megalkotott Ferrari 365 P Speciali inspirálta, ha így is történt, mellé nem nyúltak vele. A beltér egyébiránt teljesen egyszerű és letisztult formákat kapott, a középen trónoló kormánytól jobbra és balra, az utasok előtt helyezték el a műszercsoportokat.
Eredetileg az ülések közepe és a kárpitozás egyéb elemei narancssárga színben pompázott.
A ’68-as olaszországi bemutatót követően az Italdesign végigparolázta vele az összes jelentős autószalont, mivel a Manta koncepció remek marketingeszköznek bizonyult, így a stúdió hamar az autóipari formatervezés sztratoszférájába lőtte ki magát. Érdekesség, hogy 1969-ben egy Los Angeles-i kiállításról visszatérve közel 10 évig eltűnt a színről, egy vámárverésen cserélt gazdát, és maradt Európában, majd később az USA-ba került, ahol több díjat is megnyert, többek között Pebble Beach-en is.
A forma egyébként is, de a küszöbök visznek mindent.
50 éve annak, hogy Giugiaro megalkotta a Bizzarrini Mantát, amely nem csak a ’70-es évek, hanem a 20. század meghatározó koncepcióautója is volt, amely később számos más Italdesign alkotást, és számos más tervezőt is megihletett a világ számos pontján. Ugyan Bizzarrini sohasem tudta az álmát valóra váltani, hogy az általa tervezett autóval nyerni tudjon Le Mans-ban, azonban mindez kapóra jött Giorgetto Giugiaro-nak, aki 28 éves korában alapozta meg a sikereit és az Italdesign jövőjét.
