Gördülő elegancia: Bentley Mark VI Cabriolet

Azt hiszem már bő tíz éve annak, hogy furcsán szemlélem az egykoron patinás brit luxusautókat gyártó Bentley kínálatát. Megmondom őszintén, hogy nem tetszenek, a régió idők formajegyeit próbálják átültetni a mai világba, de ezek a dupla körlámpás frontok eddig még nem sikerültek túl szépre. Ugyan minden földi jóval és extrával el vannak látva, de valamit illene már kezdeniük a formával is, az olyan félszerzetekről nem is beszélve, mint a Bentayga. Az ősi rivális, a Rolls-Royce valahogy jobban műveli a formatervezés művészetét, igaz ott mostanában gyakran cserélődnek a tervezők. De most feledkezzünk el napjaink luxusautóiról, és ugorjunk vissza a második világháborút követő évekbe. Abba a korba, amikor is ez a csodás, már már barokkosan túldíszített Bentley Mark VI Cabriolet megszületett a Franay műhelyében.

A Bentley Mark VI több aspektusból is jelentős autó volt a márka életében. Először is ez volt az első új modell, amelyet a II. világháborút követően gyártani kezdtek 1946-ban. Továbbá ez volt a márka teljesen acélból készült felépítménnyel ellátott automobilja is, amelyet teljes egészében házon belül gyártottak. Gyárilag négy és kétajtós szedánokat, valamint nyitható tetejű kupékat (drophead coupe) készítettek, illetve a mozgóképes alvázat a különféle karosszériaépítőknek is kínálták. Műszakilag egyébként a Rolls-Royce Silver Down típussal volt rokon ez a prémium színvonalú járgány. 

Ezen luxus Bentley a modellciklusa során kétféle sorhatos motorral volt kapható. 1951-ig a 4,3 literes, majd ezt követően a gyártás végig, azaz 1952-ig a 4,6 literes változatot kínálták a tehetős vevők részére.A jobbkormányos változatokat dupla fekvő SU karburátorokkal látták el, a balkormányos példányokban egy darab duplatorkú Stromberg dolgozott. Ezekben a változatokban egyébként a szívósor ugyanaz volt, mint a Rolls-Royce Silver Dawn és Silver Wraith típusokban.Az összes változat négyfokozatú manuális váltóművön keresztül hajtotta a hátsó kerekeket. Az angol verziók váltókarja a vezetőtől jobbra helyezkedett el, a balkormányos autókban a kart a kormányoszlopon helyezték el.

A luxushajó menetkomfortjáról a különleges felfüggesztési rendszer gondoskodott. Elöl tekercsrugókat alkalmaztak, hátul laprugókon ült a felépítmény. A hátsó lengéscsillapító hidraulikusan állítható volt. Egy visszacsapó szelep megnyitásával a váltómű olaját használták a keménység változtatásához. Az autónak volt még egy nagyon elegáns megoldása, aki ismeri a régi autókat, az már biztosan hallott a futómű zsírzópontjairól. Egy elegáns luxusautó esetében az megengedhetetlen lett volna már ekkor is, hogy a tulaj úgymond manuálisan olajozza (zsírozza) ezeket a pontokat, de még az sem volt elfogadható, hogy egy főúri méltóság garázsmestere nyakig olajos legyen. A Bentley ekkor a Bijur-Girling típusú kenési rendszert használta, amelyet egy pedállal lehetett működtetni. A rendszer egy központi olajtartályból szivattyúzta a futómű fontos kenési pontjaira az olajat. 

A standard szedánok gyári felépítményét a J. Gurney Nutting & Co Limited berkein belül John Polshele Blatchley tervezte, aki később más Bentley és Rolls-Royce modelleket is rajzolt. A kocsiszekrényt a részben a Rolls-Royce-hoz tartozó Park Ward készítette, a többi karosszériaelemet a Pressed Steel Ltd gyártotta. A kész elemeket ezután a Crewe-ben működő Bentley üzembe küldték fényezésre, és az autót is teljes mértékben itt szerelték készre. A szedán kivitelt napfénytetővel, rejtett zsanéros öngyilkos ajtókkal, teljesen zárt szélvédővel, páramentesítővel, és rádióval szerelték fel. Akkoriban ezek számítottak luxus felszereltségnek, természetesen a beltérben mindent valódi bőrrel és fával burkoltak. Ezzel szemben a Franay által készített kabrió szinte nem is emlékeztet arra, hogy ez valójában egy Mark VI-os angol zászlóshajó.

Franay

Párizs virágzó északnyugati külvárosában, Levallois-Perretben nyitotta meg a műhelyét 1903-ban Jean-Baptiste Franay, aki kezdetben kárpitozással foglalkozott. Később a fia, Marius vette át az üzletet, ekkor már a különféle luxusautó alvázakra készítettek egyedi felépítményeket. A műhelyben a kor neves márkáinak legjobb autói fordultak meg, úgy mint a Bentley, a Delage, a Hispano-Suiza, a Delahaye és a Rolls-Royce. A II. világháborút követően a manufaktúra nem volt már hosszú életű, az ’50-es években a legtöbb karosszériaépítő becsukta kapuit, a Franay 1955-ig működött.

Az eredeti tulajdonosa egy bizonyos Mr. Gudol nevű úr volt, aki a szóban forgó karosszériaépítőt bízta meg annak idején, ők álmodták meg az 1947-es gyártású Bentley Mark VI mozgóképes alvázára ezt a kabriót. Talán első pillantásra az ember azt hiszi, hogy ez egy Delahaye, amelyet Figoni & Falaschi épített, vélhetően a csodálatosan domborodó sárvédőívek a megtévesztőek. Azonban jól megfigyelve a formát, különösen az orr részét, árulkodóak a jelek – a hűtőmaszk, a lámpák és a hűtődísz -, hogy ez bizony egy angol úr, amelyet a franciák öltöztettek fel. 

A felépítmény is 1947-ben készült el, az autó még ugyanebben az évben a Párizsi Autószalon sztárja volt, a csodaszép feketére fényezett külsőt a piros-barna beltérrel tették még inkább elegánssá. A beltérben használt bőrburkolat bizonyos helyeken békabőrből készült. A szépségét a különféle Concours d’Elegance autós szépségversenyeken is elismerték, már a második világháborút követően is. 1948 júniusában egymást követően bezsebelte a legszebb autó címet Enghien-ben és a Bois de Bolougne-ban tartott rendezvényeken. Mr. Gudol eltökélt célja volt prezentálni ezzel a gördülő csodával, hogy Franciaország a háborús sokkból nem csak, hogy feléledt, de kész ismételten megerősíteni a haute couture és a francia autótervezés eleganciájának dominanciáját. Azt hiszem, hogy erre valóban egy ilyen autó a legalkalmasabb. A Franay által karosszált Bentley Mark VI Cabriolet a szakértők egybehangzó véleménye alapján is az egyik legexkluzívabb és legértékesebb Bentley, amelyet a világháború után készítettek.

Forrás: coachbuild.com, Barrett-Jackson, Nostalgic Motoring Ltd.