Az Autobahn Killer

A ’90-es évek elején járunk. Rudolf egy igazi visszafogott, amolyan németesen elegáns frankfurti bankár, aki Butzbachból jár mindennap az európai pénzvilág központjába az A5-ös autópályán keresztül. Az út nyugodt tempóban nagyjából 50 perc, még a reggeli csúcsforgalom idején is. Kora esténként jár haza, hiszen az egyik nagy bank elnökségi tagja, számára nem érhet véget a munka olyan korán. Ilyenkor azért a pályán is kevesebben vannak, és szereti kihasználni a még frissen vásárolt E500-as Mercedesének 326 lóerejét, és bizony gyakran belefut a 250 km/h limitbe. A hazaút csak egy szempillantásnak tűnik.

Ez bizony ma is könnyedén levillogna a belső sávban.

1991 kora tavaszán az egyik este éppen csúcssebességgel halad az A5 belső sávjában, lazán előzi az M5-ös BMW-ket és a 911-es Porschékat. Egyszer csak egy irtózatos mennydörgő hangot hall, egy vörös és lapos sportautó tűnik fel a visszapillantóban, aki épp levillogja. Nincs mit tenni, lehúzódott a külső sávba, majd az üvöltő sportgép ahogy jött, úgy tova is száguldott. Egy Ferrari 512 TR volt az. Rudolf szépen visszasorolt a belső sávba, de nem telt el egy perc sem, ismét feltűnt egy a távolból már villogó autó. A bankár nem hitt a szemének, egy Opel Omega frontja rajzolódott ki, ahogy egyre közelebb és közelebb jött, miközben bőszen villogott. Nem volt mit tennie, a Merci 250-nél többet nem engedett, így hát kénytelen volt kisorolni. Hörögve húzott el mellette a sötét Opel, amelynek az oldalán felvillant egy ismerős embléma, amelyet még az unokatestvére sportautóján látott pár éve. Bizony, a Lotus logója virított az Omegán. A tempó volt vagy 300 km/h, meg is lepődött, hogy mit tud az a hatalmas szedán.

A prototípus 1989-ből, amelyen még a kétrészes felni volt, a szériára a Ronal monoblokk került.

A hétvégén Rudolf az otthonához közel eső újságosbódé mellett sétált el, amikor is meglátta az aktuális Auto Motor und Sport számát, a címlapján az előző este őt is letoló Opel Omegával, Összehasonlítóteszt volt az M5-ös BMW-vel és az általa is hajtott E500-as stuttgarti csillaggal. Gyorsan vett is egyet, kíváncsi volt a technikai adatokra. A teljes nevén Lotus Opel Omega, vagy ahogy a brit piacon ismerték, a Lotus Vauxhall Carlton, az A Omega legpaprikásabb verziója volt, egyben a kor egyik leggyorsabb gyári szedánja is. Hogy mi volt az indíttatása akkoriban az Opel vezetőinek, hogy a Lotus mérnökeinek a bevonásával egy ilyen félelmetes autót építsenek, az már a ködbe vész. Talán ez nem is annyira lényeges, hiszen így az autós világ gazdagabb lett ezzel a különleges típussal. 

Nincs benne elektronikai varázslat, sem ESP és asszisztensek garmadája, ha nem tudod vezetni, akkor az anyósülésen a helyed.

A kiindulási alap a háromliteres sorhatos motorral szerelt Omega volt.  A rüsselsheimi Opel gyárból a kész autók a Lotus norfolki üzemébe kerültek, ahol az átépítéseket végezték. Külsőleg csak szolidan változtattak az Omega megjelenésén, némileg szélesítették a kerékjárati íveket, kapott egy-két extra légbeömlőt és egy visszafogottabb hátsó szárnyat. A nagy beavatkozások a géptető alatt voltak. A háromliteres motort 3,6 literesre fúrták, de ez még nem volt elég. A lélegeztetését két Garrett T25 turbóra bízták, így már 382 lóerő hajtotta a hátsó kerekeket. De ez még csak a kezdet volt, hiszen a Lotus nem csak egy erős motort akart építeni, de a megbízhatóságot is szem előtt kívánták tartani. Ebből kifolyólag megerősítették a blokkot, kicserélték a szelepeket, és az eredeti 10.0:1 kompressziót visszafogták 8.2:1 arányra. Beépítettek egy intercoolert, eltávolították az eredeti gyújtáselosztót, e helyett egy háromtekercses megoldást alkalmaztak. Az eredeti gyújtáselosztó helyére pedig az új vízpumpa került. A nyomaték az eredeti 270 Nm-ről szépen felkúszott 568 Nm-re, így már az eredeti váltómű is gyengének bizonyult. Ezt házon belül gyorsan megoldották, a korabeli C4-es Corvette ZR1 változatában használt hatfokozatú manuális egységet építették a Lotus Omegákba. A váltó a kardántengelyen keresztül a V8-as Holden Commodore típusból érkező részlegesen önzáró differenciálműhöz csatlakozott. Továbbá megerősítették a futóművet és a fékeket is. Az önszintező hátsó futóművet a Senator típusból vették át, akárcsak a sebességfüggő szervőkormányt. A fékeket az AP Racing szállította, elöl 328, hátul 300 mm-es tárcsákra haraptak a fékbetétek. Igazi, német-amerikai-brit-ausztrál legó ez, mindezt a GM égisze alatt. 

Ha elromlik, akkor ne vidd Opel márkaszervizbe, úgysem tudnak vele mit kezdeni.

Mire is volt akkoriban elég egy BMW M5 vagy egy E500-as Mercedes? A bajorok akkori csúcsszedánja a szintén sorhatos motorból 315 lóerőt teljesített, a V8-as Mercedes 326 lóerőt produkált. De minkét német prémium gépet 250 km/h-ban korlátozták. Nem úgy az Omegát, amely lazán elszaladt 285 km/h-ig, de olvasni olyan tesztekről is, ahol simán megvolt a 300 km/h. Mindez egy majdnem 1,7 tonnás szedántól. Talán nem is a puszta ereje és a sebessége tette igazi autópálya szörnyeteggé ezt a gépet, hanem a fürgesége. Úgy gyorsult, mint a korabeli sportautók, 5,7 másodperc alatt futotta a 100 km/h-t, 17 másodperc alatt pedig már 200 km/h-t mutatott az óra. Akkoriban valóban a Ferrari Testarossa és a Porsche 911 produkált ilyen értékeket. 

A beltérben nem sok árulkodó jel van, kis Lotus logó a kormányon, hatos kiosztású váltógomb.

Eredetileg 1100 példányt terveztek gyártani 1990 és 1993 között, végül az akkori gazdasági válság közbeszólt és csak 950 példány készült el. Egyes legendák szerint az utolsó példány sohasem készült el, a fáma szerint leesett a gyártósorról és senki nem tudja, hogy mi lett vele. Akinek nem volt elég a Lotus beavatkozása, annak a Lotec kínált további tuningmegoldásokat. Az állítólagos Lotec Lotus Omegák 500 lóerő környékén teljesítették, és simán megfutották a 300 km/h tempót. Ez már igazi huligánkodás, ráadásul egy nagyméretű szedánnal. 

Sokan azt hiszik hogy fekete színű, de valójában ez az Imperial Green, egy nagyon mélyzöld árnyalat.

Rudolf sietve indult haza az újságostól, hogy minél előbb elolvassa a tesztet az Opel csúcsszedánjáról. Épp a házának a bejárata felé igyekezett, amikor is meglátta a szomszéd új autóját, ott állt a kocsibejáróján. Egy Lotus Opel Omega volt az… még aznap felhívta a barátját, akinek Opel kereskedése volt.