Facebookos közösségünk kifogyhatatlan témát biztosít számotokra, hiszen rengeteg érdekes autót őriztek a garázsaitokban. Ezúttal azt kértük Tőletek, hogy napi használatú, 30 év feletti járgányaitokról írjatok pár sort nekünk. Érthető, ha egy ritka, régi vas csak szép időben tölti be a napi autó szerepét, így ennyi engedményt természetesen tettünk. Lássunk hozzá a rövid bemutatókhoz!
Bak Krisztián
Sziasztok! Gondoltam, megírom nektek, hogyan lett családtag nálunk az 1985-ös B2-es Passat.
Van nekem egy 88-as Golf GTi-m. Ő már régen ügyesen teszi a dolgát, de eljött a felújításának az ideje. Gyűjtögető vagyok, így az udvarunk már tele van különféle autókkal, de egyik sem üzemel.
Ha a Versenyautót elkezdem felújítani, nincs mivel járni dolgozni, vásárolni…
Így felugrottam a használtautós oldalra és beírtam, hogy VW. Beállítottam ár szerint növekvőre. Az első találat egy B2-es Passat volt, kemény 49000 jó magyar valutáért. Az elhatározás már meg is született: megveszem!
Na ez így ötletnek szép volt, de Asszonykámmal is meg kellett beszélnem, aki nem rajongott az ötletért. Mikor mondtam neki, hogy nem marad nálunk, csak addig míg a Versenyautó talpra áll, belement. Én úgy gondoltam, hogy lesz egy autóm, aminek nem kell vigyáznom az üléseire, kárpitjaira. Ütni-vágni fogom, nem kell majd kímélni.
Elmentem hát a telephelyre, ahol egy rozzant, bemohásodott autó fogadott. 6 évet állt egy diófa alatt. Le akartam alkudni 40000 Forintra, de az eladó kötötte az ebet a karóhoz, hogy az ár fix. Egészen addig, míg ki nem futott a számon, hogy én ezt meg akarom csinálni.
Hüledezett egy darabig és mondta, hogy azt hitte, a vasba akarom vinni… Itt megenyhült és engedett az árból, s az így megspórolt pénzt trélerre költhettem, így még aznap a munkahelyemen landolt az új szerzeményem. Reggel meg is kaptam a többiektől, hogy „Mi ez a kotlafészek!?” Délután, mikor mindenki hazament, nekiugrottam fűrészporos kézmosóval és lemostam a sok év mocskát. Itt kezdtem érezni, hogy az ütöm- vágom el fog maradni, mert ugyan helyenként fel volt peregve a lakk a tetején, de teljesen kulturált autó bújt meg a piszok alatt. Mikor kipucoltam belülről, már láttam a sorsát: családi autó lesz!
Pici hibáktól eltekintve (pl. műszerfal teteje megrepedt a napon) egy makulátlan, kényelmes beltér ugrott elém. Így az sem lett túl meglepő, hogy két hónap lakatos és szerelő munka, meg 150000 forintnyi költekezés után neccmentesen vizsgázott le! Illetve volt egy nagy hiba, amit erősen kifogásolt a vizsgabiztos és míg azt el nem hárítom, ő nem adja meg az engedélyt. A kezembe nyomott egy matricakaparó pengét, majd rámutatott az óriási problémára! Az ablakokon az öreg fólia foltokra. Azt mondta, ezzel nem engedhet forgalomba, úgyhogy ott helyben beleugrottam egy másfél órás kapargatásba, de a végén két évnyi műszakival távoztunk!
Mindezek után kiderült, hogy már nem kell sátrat vinnem a tóparti bulikra, csak a hátsó ülést kell eldöntenem és mehet a szunya a csomagtartóban. Kiderült az is, hogy elbír 300 kiló csempét meg ragasztót. Hogy belefér egy szép nagy fenyő is Karácsonykor, és egypedálos vezetéssel lehet a Balatonig suhanni az autópályán. Így azóta már két műszaki vizsgát is rádobtunk az „átmeneti melós” autóra! Szépen, lassan, feltűnés nélkül úgy beilleszkedett a családunkba, hogy most már a Párom sem engedné eladni! Sőt, most beszélt rá egy alufelni szettre!
Várhomoki Norbert
Nekem egy 1990 es évjáratú 1.3-as, 4 sebességes Lada Samarám van. Még nagyapám vette egy idős embertől Sátoraljaújhelyben, az autó szalon állapotban volt, tényleg az ülések sem voltak kiülve, nagyon keveset ment vele az öreg. Annyira használta, hogy elmenjen vele dolgozni.
Amikor nagyapámék hazahozták, kicsit lustácska volt az autó, tényleg érezni lehetett, hogy sosem volt meghajtva, csak a városi 40-es tempót bírta. 2002-ben pedig szüleim vették át, azóta létszer is elköltöztetett minket, egy házat felépítettünk vele, 2017-ben részt vettünk vele a Nemzetközi Lada Találkozón, illetve klubon belül is szerveztünk kisebb találkozókat.
Lőcse Dávid
Nekem egy 86′-os 1.3 Escort Mk4-em van. Az autó a 2000-es évek elején lett leállítva egy falu pajtájában, ahol közel 17 évig pihent. Nagy szerencsémre száraz volt a pajta és az autón közel nulla rozsda volt. Lakatolni nem kellett. Fényezését felpolíroztuk és gyönyörű színe lett. Gyári volt benne minden alkatrész, amiket átnézés után még jónak találtunk és megtartottuk a műszakira őket. Műszaki előtt a belteret teljesen kitakarítottuk, a kasztnit lealvázvédőztük.
A műszaki vizsgát gond nélkül teljesítette! Ezután csodás egy év telt el egészen addig, amikor Halottak Napjakor nem az én hibámból egy idősebb bácsi összetört. Nem tétlenkedtünk, egyből alkatrészeket kerestünk hozzá. Sikerült mindent beszerezni, ami kellett. Ekkor felújításra került az első-hátsó futómű kompletten. Kapott előre hűtött tárcsaféket és egy komplett ültető szettet. Tavaly télen a motorja is teljes felújításon esett át, és kapott egy 5 sebességes váltót is. Azóta is napi használatban van, 2 év alatt közel 20.000 km-t tettünk meg. Következő hónapban következik a második műszaki vizsga.
László Lajos
László Lajos vagyok, egy 1980-as Kispók büszke tulajdonosa. Amit érdemes tudni Róla:
1980 nyarán készült, és 1980. október 22-én helyezték itthon forgalomba. Egy pestimrei házaspár vásárolta meg. Mi tőlük vettük meg 1990-ben, huszonpárezer kilométerrel az órájában. Akkor olyan négy éves lehettem. Sok helyre elvitt bennünket, ezen tanultam meg anno vezetni is. 2011-ben aztán 6 évre leállítottuk a garázsba, ott pihent 2017 tavaszáig.
Akkor átnézettem (beragadt az egyik fék, meg ki lett cserélve az üzemanyag cső, kapott új olajat és szűrőket, ennyi), kapott friss műszakit. 2018. januárjában szétszedtük, ami induló rozsda volt, azt kilakatoltattam, kapott egy friss festést, újra lettek fújva a kúpos felnik is. Próbáltam eredeti fényébe visszahozni. Hogy miért? Mert ő lett az esküvői „parádé” kocsink. S valóban parádés volt talpig díszben elmenni a menyasszonyért majd onnan a templomba!
Azóta jártunk vele sokfelé, hol veterános találkozókra, hol csak egyet kirándulni valamerre. Vigyázok rá, amennyire lehet, és meg is hálálja, rohangálós kocsinak szerintem nem is kell jobb, de ebben mindezt stílusosan teszi az ember.
Turcsics Tamás
Szia, pár sort írok az autómról. BMW E30 318 IS, 2007-ben került hozzám. Átesett egy felújításon, kasztnizás, fényezés plusz futómű került felújításra. Motorja a legendás 318 IS, még nem volt megbontva, teljesen gyári. A kasztni gyári IS, ahogy a gyárból kijött, az IS kiegészítőkkel.
A futómű kapott egy állítható szettet, de közel a gyári Mtech futómű paramétereire van állítva. Poliuretán szilentek vannak benne. 17×8.5-ös alufelnik vannak alatta, sperrdiffi is van benne. Belül gyári Mtech 1 kormány, fekete bőrbelső. Nagy vonalakban ennyi lenne.
Vékony Bálint
Adél az első autóm, 2006. február 1. óta van nálam, egy 1990-es Audi 80 1.6 TD.
Érdemben ‘13 óta kezdtük el faragni, egy coupe elejét kapta meg, elöl-hátul szélesebb sárvédőket és S2-, illetve annak kinéző lökhárító került fel. Egy ideig bőrbelső is volt benne, de végülis visszakerült a gyári szövet és a háromágú kupé kormány (pedig van polcon hozzá eredeti Audi cikkszámos fa Nardi is). Egyszer lehet, hogy bekerül a gyári szövettel áthúzott Recaro Ergomed DS vezetőülés is.
A kerekek OZ Futurák felújítva, 8×16” ET25, 205/40 gumikon. Megvettem hozzá a TYP-089 egyedi rendszámot is, de az nem lett még hozzárendelve az autóhoz, a hátsó USA lámpa és a kicsi rendszám szemléjével együtt halogatom. A futóműben minden felújításra került, minden homokszórva-galvanizálva-szinterezve, poliuretán szilentek mindenhol, az FK Königsport gewinde is felújítva.
30 év feletti járgányt használsz a mindennapokban? Küldj róla képet ITT, és írj pár sort nekünk! A következő részben lehet, hogy a Te vasad is szerepel!