30 év feletti járgánnyal járva nincsenek szürke hétköznapok, hiszen minden méter egyfajta időutazás. Ráadásul mindig akad az úton valaki, aki értékeli azt a régi gépet, amit életben tartunk, tehát nem csupán mi, hanem a környezetünkben élők is szép élményekkel gazdagodhatnak, vagy segíthetünk felidézni mozgó időgépünk közreműködésével pár régi, kedves emléket.
Megkértem olvasóinkat, hogy írjanak pár sort, milyen érzés most, 2021-ben, harminc éven túli autóval vagy motorral közlekedni a mindennapokban. Kérésemre több százan jelentkeztetek, ezekből az üzenetekből és hozzászólásokból válogattam ki néhányat ehhez az íráshoz, hátha valakinek együtt sikerül kedvet csinálnunk egy öreg járgány beszerzéséhez. Mindenkinek köszönöm, aki szánt ránk az idejéből, valóban fantasztikusak vagytok! Aki írt és nem került be az első részbe, ne csüggedjen: folytatni fogjuk, már készül a második felvonás!
Enikő és a Lada 2107
Mi a fenéért jár ma valaki Ladával? Mert móka, öröm, főként annak, aki nemcsak utazott benne gyerekkorában, hanem esetleg még hajtott is ilyet ifjúként. Így van ezzel e jármű tulajdonosa is, aki képes ezzel a nem teljesen makulátlan, de műszakilag hibátlan, 30 évéhez mérten pedig mégis tip-top 2107-essel állásinterjúra, randevúra menni.
Nézik is sokan, tekintetükből pedig kiolvasható: ennyire nem megy a bolt? Dehogynem, csak el kellenne fogadni azt, hogy valaki egy filléres játékautóban is több örömét lelheti, mint egy drágábban, és ez nem kell, hogy összefüggésben álljon a vagyoni helyzetével.
Vancello mondja
Az utolsó mondatod fogott meg leginkább. Mindig szomorú vagyok egy kicsit az 1/100-as veterán versenyeken, mert a mezőny 60%-a nem úgy gondolja, mint Te és a huszadik unalmas Mercedesben feszít, valami ÉRDEKES gép helyett.
Mátyás és a Citroën BX
Bemutatnám Nektek szerény mindennapi használati gépemet, íme:
’89 óta jön-megy a piros kis dög. Kaland vele minden méter megtétele, nem a kora hanem az élmény miatt. Nem egy izomautó, de azért néha megmutatja, mire képes még. Mesés vele utazni, mesés szerelni de ez a jó. Mosolyt csal az arcomra, néha mások arcára is. Az a legjobb, amikor rácsodálkoznak erre a francia vasra, hogy még megy és működik.
Mikor a gyerekek meglepődve mutogatva mondják a szüleiknek : „Nézd, emelkedik!” De néha a felnőttek is rácsodálkoznak, hisz nem sok BX fut már. De ő még büszkén megy, emel, képviseli azt a csodás hidropneumatikus felfüggesztést, mint remek rokonai pl. ID, DS, CX, XM, Xantia és az unoka a C5. Boldog vagyok, hogy e remek Citroën BX tulajdonosa vagyok.
Vancello mondja
A BX egy érdemtelenül alulértékelt autó. Emlékszem, mikor először ülhettem ilyenben, totál űrhajónak tűnt, pedig a 90-es évek végén már nem számított fiatal gépnek. Nagyra tartom, hogy őrzöl az utókornak egy ilyet, ráadásul az egyik kedvenc formatervezőm munkája a külcsín.
Imre és az Opel Ascona
Van egy 1983-as Opel Asconám (1.3s, 75 ló). Édesapám vette Németországban 1994-ben, azóta a családban van, pár éve az enyém lett. Imádom, nyűhetetlen, minden nap megyek vele, nagyon megbízható, nem tudnék tőle megválni soha.
Vancello mondja
Sokan jelentkeztetek Asconával, ráadásul mindegyik szép állapotú. Lehet, hogy megérne egy külön Ascona-cikket? Ezek szerint ma is használható, és talán még alkatrész is akad hozzá. Hihetetlen, hogy az ősöreg A-Vectra közvetlen elődjéből még ennyi szép darab van itthon!
Máté&Ford&Chrysler
Láttam, hogy kerestek 30+ éves, napi használatos autókat. Nekem kettő is van ilyen, illetve nem egészen pontosan így, de ezt lejjebb kifejtem.
Szóval, amikor eljött az első autó vásárlásának ideje, több modellt is számításba vettem, mint pl.: Opel Calibra, Omega, Ford Ranger, Sierra vagy épp Probe. Szintén listán volt a „hármaskamaró” kis motorral vagy késői egyéb Buick és Chrysler modellek. Végül érthetetlen okok miatt két modell maradt, mégpedig egy harmadik generációs Cortina/Taunus vagy egy Chrysler LeBaron Coupe vagy Cabrio.
Nem sokkal később megláttam őt! A maga patinás tökéletlen tökéletességével egyből azt sugallta ,hogy Ő az! Ő lesz az első!
Ő egy 1974es Ford Cortina MK3 1600, enyhén kopottas Modena Green színben.
Ő tanított meg vezetni, ő tanított szerelni és ő tanított meg nyugodtnak maradni, amikor megmakacsolja magát az út szélén : ) .
Amikor én megvettem, már egy 2.0 Pinto injektoros Sierra motor hajtotta, a hozzá tartozó 5 gangos váltóval. Nagyon jól vezethető és megbízható autó volt, és mivel nem volt más autóm, így napira lett fogva.
Télen-nyáron tette a dolgát becsülettel, de azért folyamatosan egyre több hiba jött elő.
Eljött a felújítás és építés ideje.
Tehát ott tartottam, hogy a Fordon elkezdődtek a munkálatok, ezért autó nélkül maradtam. kellett egy másik autó.
Ekkor jött véletlenül és éppen jókor egy 1990-es Chrysler LeBaron Coupe 3.0V6.
Nyomokban bordó fényben és bordó bőr beltér – szerelem első látásra. Az autó évekig várta, hogy történjen vele valami, várta a vén diófa alatt, hogy megmentsem…
Rossz, hengerfejes motor és hozzá a szintén rossz váltó ( amerikai autógyártásban létező legendásan legrosszabb automata váltó).
Azonnal elkezdődött a hajtáslánc újjáépítése, valamint fék és futómű felújítás.
Ahogy elkészült, azonnal munkára is fogtam és azóta is teszi a dolgát kisebb hibákkal, de ez majdnem, hogy elvárható egy ennyi idős autótól.
Vancello mondja
Szívből gratulálok a bátorságodért, hogy egy öreg gép felújítása mellé egy másik, gondoskodásra szoruló vasat választottál! Bátrabbnak kéne lennem, komolyan példaképként tekintek Rád!
Ricsi és a Trabant
Lassan 10 éve velem van a kis Trabim. 14 évesen vettem magamnak a spórolt pénzemből, 70 ezer forintért. Az autó 1990es, a konstrukció közel 60 éves. A kilenc év alatt sok változás történt, vissza lett öregitve ‘70 előttire. Az autó tulajdonképpen egy tulajos volt, 72.000 km-el vettem. Azóta beleraktam több mint 40.000-et. Ez az autó a leghűbb társam.
Vele kezdtem futárkodni, ő vitt először a Balatonra a barátokkal együtt. Azóta is minden nyáron vele járok-kelek. Ha belföldi nyaralásról van szó más szóba se jöhet. Tudom hogy soha nem hagyna cserben. És eddig nem is volt komolyabb hiba, hiszem nincs is semmi ami tönkre mehetne. Eleinte párszor kifogyott a benzin, de azóta mindig van 5 liter keverék a csomagtartóban. Évről-évre egyre szebb lesz.
Egészen biztos hogy örökké megmarad. Az egyetlen autóm. ami mindig indult kulcsfordításra. Egyszer még télen is használtam, amikor kigyulladt a Suzukim. Tényleg elképesztő találmány a Trabant.
Vancello mondja
Emlékszem arra, amikor hegyekben álltak a lakótelepeken, most meg napok telnek el anélkül, hogy egy is szembejönne. A poszterautókkal ellentétben Ő a mi közös múltunk része – mindenkinek van vele kapcsolatos emléke, és a helyzet az, hogy lassan, de biztosan elérhetetlen poszterautóvá válik Ő is.
Tamás és a BMW
32 éves, de jól tartja magát és naponta elvisz a melóba is. Nem patika, de ő még autó. Nagy szerelem. Sokan érdeklődnek, hogy eladó, de sose fordult meg a fejemben 11 év alatt, hogy eladom. Apránként alakul, de napi használat mellett nem könnyű letenni az időigényesebb dolgok miatt, de majd nyáron, mert akkor ott a motor. Ritka gyári szín, belső, felnik és már lassan a motor is, mert M20B20.
Vancello mondja
Haj, amikor a BMW még nem disznóorrú műanyag teheneket gyártott, hanem sportlimuzinokat! Irigylésre méltó egy ilyen bajor szépségben a mindennapi időutazás azokba a nem is olyan régi, de szép időkbe!
István és a Latvija
RAF 2203-as, 1991-es évjárat. 2410-es 100LE-s Volga motorral szerelt, 9 személyes személyautó. 6 éve vettük. Teljesen szét lett szedve, minden lemez legyártva, kihegesztve, a 15 éves kerti tároló funkció nem tett jót neki. Fogyasztása 10-12 liter, 80-100-as tempónál. A család imádja, hatalmas fíling.
Vancello mondja
Erre tényleg nem találok szavakat. Jöttél már szembe az úton, akkor majdnem lerántottam a kocsim az árokba a meglepetéstől. Hogy egy klasszikust idézzek: ilyen nincs és mégis van!
