Legendák a felkelő nap országából, igen bizonyára már ti is hallottatok pár ilyen történetet. És most nem a japán mitológiára gondolok, hanem az autóiparukra. Az ázsiai szigetország autógyártása valamikor a ’80-as években élte a fénykorát, ami valamelyest még kihatott a következő évtizedre is. Rovatunkban még nem szerepelt japán járgány, de mostantól végigkövetjük egy második generációs Toyota Celica Supra teljes felújítását, ami méltán vált legendává.
A Toyota a háromajtós sportkupéjának legelső generációját még 1978 áprilisában kezdte el gyártani. A japán belpiacon Celica XX néven forgalmazott autó a korabeli Celica műszaki alapjaival és zömében a karosszériájával is osztozott, az orr rész kialakítása volt más. A típus gyökerei egyébként visszanyúlnak a csodaszép 2000GT-hez. Az autó szíve nem a négyhengeres Celica motor volt, hanem a kétliteres, és a 2,6 literes sorhatos motorokat építették be a sportosság jegyében, amelyek többek között a Crown és 2000GT típusokból lehet ismerős. A legnagyobb japán autómárkának egyébként nem titkolt célja volt, hogy konkurenciát teremtsen a népszerű Datsun Z típusnak.
A Celica Supra második generációját 1981 júliusától kezdték el gyártani. Az elődjéhez képest teljesen áttervezték az autót, a ’80-as évek stílusában ezt a sportkupét is a kockaforma határozta meg. Lapos orr, bukólámpák, mindenféle sallangtól mentes szögletes design.
Hogyan is bukkantunk a cikkben is szereplő autóra? Nos, a nyár folyamán az egyik egyszerű szöveges facebook posztunkban megkérdeztük a kedves Olvasóinkat, hogy kinél milyen öreg járgány van. Mondanom sem kell, hogy több százan írtátok meg, illetve küldtetek fotókat arról, hogy kinél milyen csoda rejtőzik a garázsban. És itt most szó szerint, csodákra kell gondolni, amelyek vagy igazi ritkaságok, vagy mára már eltűntek az utakról. Így akadt meg a szemünk Tomi Toyotáján is. Felvettük a kapcsolatot, elkezdtünk beszélgetni, majd végül arra jutottunk, hogy az autó felújítását A-tól Z-ig végigkövetjük a Kincsek a garázsból rovatunkban.
Megkértük Tomit, hogy pár sor erejéig szedje össze nekünk az autó történetét, mesélje el, hogy miként is indult a kapcsolata a Celica Suprával. Nem titkoltan örült a felkérésnek, és megtiszteltetésnek vette, hogy itt az oldalunkon bemutathatja az autóját. Mi pedig nagyon örültünk annak, hogy érdekelte a lehetőség.
Tomi szerényen kezdi a mondandóját: „Nem vagyok a szépírás művésze. Csak egy melós. De megpróbálom karakterekké formálni a történetet.” Innen is üzenjünk, hogy nem számít, hogy ki vagy, a fő az, amit csinálsz, megmentesz az utókornak egy ilyen sportkupét, és ez az, ami igazán fontos.
„Az autó becsületes nevén egy Toyota Celica Supra, amelyet 1982 és 1986 között gyártottak. Sokan Mk2 Supra, illetve A60 Celica néven is emlegetik. A karosszéria gyári kódja MA61A, motorja egy 2,8 literes sorhatos injektorokkal ellátott szív.” A típust egyébként ötféle motorral kínálták, a kétliteres blokk elérhető volt tizenkét-szelepes és huszonnégy-szelepes hengerfejjel, illetve ebből volt turbós változat is. A nagyobbik motorból szintén volt kettő, illetve négyszelepes hengerfejjel szerelt verzió. Tamás autójában az Európában forgalmazott legerősebb, 170 lóerős motor van.
„2008-at írtunk, ekkor kezdődött a sztori. A szakközepet tapostam még. Egy E11 1.6 Corollát tudtam néha a 3 éves jogsimmal használni. De vágytam egy autóra. Ez idő tájt a drift is kezdte népszerűsíteni a hátsókerekes japán autókat. Kiszemeltem egy bukólámpás elsőkerekes zöld Corollát és egy hátsókerekes sárga Celica Suprát. Ez utóbbi autópálya leállóban lett fotózva. Mindkettőt 400 ezer forintért hirdették. Másnap felnéztem a hahura, de eltűnt mindkettő.”
„Évekig kerestem hasonlókat, de nem találtam. Viszont a sárga gép nagyon beégett az agyamba. Néha fellángolt, majd évekre elcsendesült a vágy. De mindvégig megvolt. Egy dolog hiányzott. A megfelelő autó. Sokat megnéztem itthon, teljesen reménytelennek elkeseredettnek láttam a dolgot.” Ugye a korabeli japán autókat talán duplán sem kímélte a rozsda, arról nem is beszélve, hogy a többségük csúnyán le volt hajtva már a ’90-es évekre, amikor épp csak bekerültek az országba.
„Egészen 2018-ig kellett várnom. Egy szeptemberi napon jelzett a keresőm. Két hétig leveleztem az eladóval, és szerveztem az utamat Németországba. Magamhoz vettem az eurót és egy P rendszámot annak tulajdonosával együtt, és irány az autóért.”
Ugye ismerős? Sok autóvétel kezdődött már így, de a sztori lényege csak most jön.
„Szombat dél körül gördültünk be az észak-németországi városba. Kis navigálás után egy csinos villanegyedben álltunk meg. Ahol egy 55 év körüli hölggyel, Sabineval találkoztam. Mosolygós aranyos nőt láttam. Nyáron motorral, télen pedig ezzel járt. Már amikor száraz volt az idő. Nem fogom elfelejteni mikor bementem az udvarba és megláttam az autót. Órákig mesélt a kocsiról.”
„Semmilyen más autóvételhez nem tudom hasonlítani. Elérkeztünk a próbakörhöz. Valami csodálatos katartikus érzés volt beülni a 10 éve vágyott gép kormánya mögé. Végig vigyorogtam, ha nem kívül, akkor belül. Gondolom, sokan tudjátok milyen érzés ez. Kifizettem és elindultam vele haza. Egy 150-es átlagtempót tudtunk jönni, a limitmentes szakaszon 211-et is és 11 literrel beérte a drága 100-on. 1250 km-t vezettem hazáig. Az út teljesen problémamente volt. Nagy boldogság, bemutatás a családnak és pár kör. Majd jött a garázsbérlés, tárolás. Azután a saját garázs építése. stb.”
A tulaj ezek után elmondta, hogy mindezek után egy éve elkezdődött a szétszerelés a teljes restauráláshoz. „Az autó most várja a lakatolást és a fényezést, majd az összeszerelést. Jelenleg itt tart az én álomautóm.”
Ugye érdekes roncsvadász sztori? A következő részben innen folytatjuk a Toyota Celica Supra megújulásának történetét.
