Classic Bükk Kupa Oldtimer Találkozó & Csillagtúra 2021.
Ahogy az előző beszámolóban írtam, szeptember hónapban sikerült két autós túrára és találkozóra is eljutnom, mint résztvevő. Az elmúlt hétvége szombati napján Miskolcon és környékén találkozhatott a nagyközönség érdekes klasszikus autókkal. Bevallom nem volt betervezve, de ha esetleg unatkoznék, ami ritkán fordul elő, akkor a barátaim azonnal szerveznek nekem programot.
A történet úgy indult, hogy a múlt pénteken épp Budapestről tartottam hazafelé, amikor is Krisztián barátom hívott a mobilhálózati kapcsolatra képes féltégla méretű kézibeszélőmön, hogy estére legyek Miskolcon, ugyanis másnap túra van és valakinek navigálnia kell. Nem kellett sokáig győzködni, csak annyit kérdeztem, hogy hová kell menni. Olyan fél hét magasságában értem Egerbe, kicsit összekaptam magam, majd beültem az autóba és irány Miskolc.
A régi hármas úton szeltem a kilométereket az egykori acélváros irányába. Az este már leszállt, alig volt már lélek az úton, a hangszórókból kellemes zene szólt, miközben szépen duruzsolt a V6. Olykor-olykor az egyvelegbe belekavarodott némi eső, de kellemes órányi utam volt a célállomásra. A szállodába történő check-in után egy kis esti összejövetelre invitáltak, az asztal körül ismerős és új arcok egyaránt, akikben egy nagy közös dolog van: kellően beszipuzták már a benzingőzt.
Az estét kényelmes szállodai szobákban töltöttük, majd a másnapi reggeli után a kis konvojunk, amely egy BMW E28-ból és egy 2002-es Baur kabrióból állt, elindult a rajthelyül szolgáló helyi Fiat szalonhoz. Ott már lassan gyülekeztek az érdekes old- és youngtimerek. Volt ott minden, az apró kis Fiat Seicentoval kezdve, a becsovezett Imprezán át egészen az óriási Lincolnig. Erik barátunk a regisztrációt követően, a szokásos jó hangulatban megtartotta az eligazítást, majd 10 órakor elrajtolt a 2021. évi Classic Bükk Kupa Oldtimer Találkozó és Csillagtúra mezőnye.
Kétautós konvojunk háromra bővült, Gabi csatlakozott hozzánk az Opel Rekordjával, így aztán együtt baktattunk fel az Avas tetején található kilátóhoz. Ott mindenki lecsekkolta az olajszintet, mi pedig utána még vetettünk egy pillantást a kilátóból a városra is.
Majd robogtunk tovább Miskolc szívébe, hogy egy bizonyos órabolt lecsekkolása után nyaljunk egy jót a Fannyban. Ezután a mezőny Miskolctapolca irányába eredt, ott aztán újabb feladat várt ránk. A felfújt gumilabdákból a lehető legrövidebb idő alatt kellett kinyomni a levegőt, magunkból pedig a szuszt. Ahogy telt-múlt az idő, lassan közeledett a dél, és ahogy az autók tankjából lassan fogyott az üzemanyag, úgy a pilóták és a lelkes navigátorok is kezdtek megéhezni. Irány ismételten a vasváros, a DVTK stadion, ahol megejtettük az ebédet, a parkolóban igazi seregszemle volt. A bő 25 résztvevő négykerekű mindegyike felvonult. Távozásunk legalább olyan feltűnéssel és zajjal járt, mint érkezésünk. Aki csak tehette, az kihasználta az akusztika adta lehetőségeket, és egy kicsit megtúráztatta a gépét.
Összejött egy kisebb autós albumra való járgány.
Ebéd után ismételten elhagytuk a várost, és felmentünk a hegyekbe. Az őszbe forduló táj különleges színezetet adott a hegyi utaknak, ahol jó volt kanyarogni. A következő állomásunk Répáshuta volt, ahol megtartottuk a kávé-kóla szünetet. Majd a délutáni órákban visszacsorogtunk a vasvárosba. Útközben akadt még némi feladatunk, a G-Shock ütésállóságát teszteltük, egy palack vízzel az autó tetején köröztünk, majd megvolt a napi testedzés is.
A túra a diósgyőri várnál zárult, ahol a kis téren összegyűltek a résztvevő autók egy kiállítás erejéig. Jöttek a nézelődök és jókat lehetett beszélgetni. Az idő is kegyes volt hozzánk, a délutáni őszi napsugarak ragyogták be a tündérkertet, ami az eredményhirdetés helyszínéül szolgált. Mi összehoztunk egy kategória második helyet, aminek nagyon örültünk.
Én nagyon jól éreztem magam ezen a szombati napon. Jó volt a társaság, és remek autók jöttek össze. Erik, köszönjük a szervezést, ha tehetem/tehetjük, akkor jövőre is jövünk!
