Ducati Panigale V4 R
Amíg mi odavoltunk San Marino-ban a Rallylegenden, aminek még mindig a hatása alatt vagyunk, és majd természetesen érkezik a színes-szagos stílusos beszámolónk. A Ducati olyan a motorok világában, mint a Ferrari az autók között. Sok közös vonásuk van, különleges formatervezés, erős motor, és persze mindkettő piros színben mutat a legjobban. Szóval távollétünkben az olasz járműgyártás ismét megörvendeztetett minket egy csodás géppel.A márka pedig utunk alatt bemutatta a legújabb csodáját, a Panigale V4 R-t.
A rajongóknak plusz egy hetet kellett várniuk a világújdonság bemutatójára, én még azt is lefogadnám, hogy szándékosan késtek vele és a San Marino környéki felhajtást is megpróbálták kihasználni, hiszen közel van Bologna. Valahol San Marino és Misano közelében egy körforgalomban pont belebotlottunk egy kiállított Ducatiba. Én a Lanciában ültem, amivel mentünk és eszembe jutott, hogy a márka mostanában kell, hogy bemutassa a legújabb csúcsmodelljét. Lássuk mire is képes az új Panigale modellváltozat
Bologna 998 ccm-es Desmosedici Stradale R szíve alapból 218 lóerőt teljesít 15.500-as fordulaton. Mindössze 172 kg-ot kell szárazon mozgatni ennek a ménesnek, de ez csak az alap konfiguráció. Ha valaki megrendeli hozzá a teljesen titánból készülő Akrapovič kipufogórendszert, akkor a teljesítményszint már 237 lóerőnél tart, (a tömege is felugrik 188,5 kg-ra) de ez még mindig nem a teteje. Ha a Ducati Corse és a Shell által közösen fejlesztett motorolajjal van feltöltve a paripa szíve, akkor már 240,5 lóerő feszül a láncnak. A motorban újdonság, hogy a titán hajtórudakba hosszirányban fúrtak egy 0,06 mm átmérőjű olajjáratot, ez az extrém terhelésnél segíti a kenést. Továbbá a dugattyúk Diamon-Like-Carbon (DLC) felületkezelést kaptak és a geometriájuk is megváltozott, aminek köszönhetően csökkentették a súrlódásukat és 5 grammal a tömegüket is. Ez a megoldás egyébként csak a MotoGP-ben és az F1-ben alkalmazott, utcai járgányon még eddig nem alkalmazták.
Ezt a szédületes teljesítményt valahogy úton is kell tartani, a vázszerkezet ugyan nem változott az elődhöz képest, de a paripa megülését számos fejlesztés segíti. Az Öhlins NPX25/30 első villák útját 5 mm-rel növelték, a hátsó TTX36 rugóstag tovább finomodott. A forgáspontja föntebb került és a hátsó magasság is növekedett 2 cm-rel. A Ducati mérnökei szerint ezek a változtatások javítják a kanyarstabilitást és az irányváltást. Apropó kanyarstabilitás, a Bosch kanyar ABS rendszere is be van iktatva.A lassulásról Brembo fékrendszer gondoskodik. Ezen kívül az elektronikai oldalán is finomhangoltak, négy menetmód közül lehet választani: Full, High, Medium és Low, ez utóbbiban 160 lóerőre fogják vissza a teljesítményt, hogy a rosszabb utakon is könnyen manőverezhető legyen. Bár tudnám, hogy ki visz egy ilyen pályagépet rossz utakra.
Ami a külső megjelenést és a designt illeti, ha egy szóval kellene jellemezni, akkor agresszív. Az egész motor úgy néz ki, mintha a MotoGP-ből húzták volna elő. A burkolatok karbonból készültek, a felnik magnézium ötvözetből. A tank alumínium, egy része polírozott, ami sokat dob külcsínen. Annyit még tudni lehet az új olasz paripáról, hogy korlátozott példányszámban fog készülni, de a limitációt még nem árulta el a gyár. Az első példányokat közel 45 ezer dollár ellenében a jövő év tavaszától lehet megülni.
Forrás, képek: Ducati
A cikk elkészítése kb. 3 órát vett igénybe.
