50 éves a Maserati Merak
Az Ursa Major, azaz magyarul a Nagy Medve csillagkép hét legfényesebb csillaga alkotja a Göncölszekeret, amelynek hátsó kereke a β Ursae Maioris, más néven a Merak. Ez a csillag ötvenhétszer fényesebb, mint a Nap, és egykoron a Maserati ragyogó csillaga volt. Cikkünk az 50 éves Maserati Merak történetét meséli el.
A Merak a szigonyos autómárka viharos és nyakatekert éveiben született. 1968-ban a Citroën megszerezte a patinás olasz manufaktúrát. A franciák úgy látták, hogy a középmotoros sportautók piacára kell betörniük, amely akkoriban volt kibontakozóban. Már hódított a Lamborghini Miura és a De Tomaso Mangusta, tudták, hogy a szomszédban a Ferrari is egy hasonló sportautó fejlesztésén dolgozik. Ebből az elképzelésből született meg először a Bora (1971), de ezzel párhuzamosan fejleszteni kezdtek egy olcsóbb, nagyobb tömegek számára elérhető típust is. Ez volt a Maserati Merak, amelyet az 1972-es Párizsi Autószalonon mutattak be.
Ahogyan a Bora típust, úgy a belépőszintet képviselő Merak-ot is Giorgetto Giugiaro tervezte, akinek korábban a csodaszép Ghibli-t is köszönhettük. A Bora és a Merak külsőleg nagyon hasonló autók, valójában a B oszlopig teljesen azonosak. Szemből a hűtőmaszkok kialakítása különbözteti meg a két autót, a Bora két trapéz alakú krómozott maszkja helyett a Merak ezen részén két lökhárító van.
A B oszlop után azonban már jelentősen egyszerűbb kialakítású a Merak. Ezen az autón nincs üvegezett fastback kialakítás, a hátsó rész függőleges üveggel zárul, a B oszlophoz két támpillért rajzolt Giugiaro, ezzel adva a járgánynak némi egyediséget. A géptető is egyszerű, rajta két sor szellőzőráccsal.
A Borához képest a géptető alatt található a legnagyobb változás. A 4,7 literes V8-as szív helyett itt egy háromliteres V6-os, illetve később egy kisebb, kétliteres V6-os motor kapott helyet. Ezek hajtották a hátsó kerekeket az ötfokozatú váltóművön keresztül. A kisebb motor miatt az utastérben több helyet tudtak kialakítani, így a két fő konkurenshez, a Lamborghini Uracco-hoz és a Ferrari Dino 308 GT-hez hasonlóan a Merak is 2+2 üléses. Persze az a két hátsó ülés inkább csak gyerekeknek, vagy kutyáknak való.
Merak SS Tipo AM122/A kódnév alatt készítették el a könnyített és erősebb Merak változatot, amelyet SS, azaz Super Sport névvel illettek. Az eredetileg 190 lóerős háromliteres V6-os motorból további 30 lóerőt préseltek ki, méghozzá úgy, hogy a két Weber 42 DCNF 32 és az egy DCNF 31 karburátor hármast felváltották a 44 DCNF 44 trióval, valamint növelték a kompressziót is. A járgány tömegét 50 kg-mal csökkentették, így mindösszesen 1389 kg-ot nyomott. A Borához képest így további bő 200 kg-mal volt könnyebb. 250 km/h volt a végsebessége és 7,7 másodperc alatt ugrott 100-ra. Nem volt ez akkoriban rossz érték, de a konkurens Ferrarihoz képest azért lassabb volt (6,9 szekundumos 0-100 km/h). A műszerfalat a Maserati tervezői ebben a modellváltozatban már saját szájízük szerint alakították, így elhagyták a Citroën SM-ből származó óracsoportot és a korai változatokra jellemző egyküllős kormánykereket is. E helyett négyküllős, később a Borából származó háromküllős változatot építettek be. 1977-től fogva az SS-ből is kiiktatták a francia eredetű hidropneumatikus rendszert. 1983-ig összesen 1000 db Merak SS készült.
A beltér legtöbb felülete valódi bőrrel borított, a műszerek között volt olajhőfok mérő és akkumulátortöltöttség visszajelző is. Légkondi és rádió is járt hozzá, ráadásul a vezetőülés magasságában állítható volt. Ezek miatt komfortosabb volt, mint a Bora.
A Merak érdekessége, hogy ameddig a franciákhoz tartozott a márka (1976), addig számos hidropneumatikus alkatrészt használtak a Maserati sportautójában. Ilyen volt a fékrendszer, a tengelykapcsoló (sok modellben rásegítés nélkül), de még a bukólámpákat is ilyen rendszer működtette. 1977-ben a Maseratit megvette Alejandro de Tomaso, az ő irányítása alatt ezeket az alkatrészeket fokozatosan váltották fel a sokkal konvencionálisabb (és megbízhatóbb) elemek.
Saurer Merak A Maserati Merak típusban is látott fantáziát egy karosszériaépítő cég, így szerencsére ebből a típusból is készült egy teljesen egyedi átalakítás. A típus gyártásával ugyan 1983-ban leálltak, de egy évvel később a svájci Paul Saurer cége, a Carrozzeria Saurer egy 1975-ös példány alakított át a saját elképzelései alapján. A cég nagy tapasztalattal rendelkezett az alumínium felhasználását illetően, ezért a Merak műszaki alapjaira teljesen új karosszériát szabtak. A bukólámpákat fix beépítésűre cserélték. A felniket háromrészes Gottira cserélték, amelyek elöl 12, hátul 15 hüvely átmérőjűek. A hátsó kerekekre egyedileg gyártatták a 345/35 méretű gumikat. Az autó 1995-ig egy svájci gyűjtőnél volt, majd egy spanyol tulajdonoshoz került, végül 2009-ben az Egyesült Királyságba vitték, ahol a mai napig van.
1977 októberében a Torinói Autószalonon mutatták be a Merak 2000 GT-t. Ez volt a belépőszintű modell, amelyet 170 lóerős kétliteres V6-os motorral szereltek. Ezt kifejezetten az olaszországi piacra szánták, ugyanis a kisebb motoros változat kedvezőbb adóbesorolás alá került. A konkurensekből is készült ilyen változat, volt ugyebár az Uracco P200 és a Dino 208 GT4, csak ezekben kicsi V8-as motor volt. Ezt a változatot csak két színben lehetett megrendelni, világoskék metál, vagy arany. Külső megjelenésében ezt a változatot továbbá megkülönböztette az övvonal alatt futó gumicsík, a matt fekete lökhárítók. Az SS csomagtérfedelét használták, rajta a szintén fekete ráccsal, illetve ehhez a modellváltozathoz külön lehetett csak rendelni az első spoilert.
1983-ig készült a Maserati Merak. A 2000 GT-ből ez ideáig 200 példányt készítettek. A típus a gyártás végéig a márka népszerű modelljének számított, 1830 példány készült belőle, míg az erősebb Borából kevesebb, mint 600 darabot gyártottak. A Merak utódja a Biturbo lett, majd később a márka a Fiathoz került, de az már egy másik történet.
Képek, forrás: Maserati, merak-registry.com, maseratiblog.com
A cikk elkészítése kb. 10 órát vett igénybe.
