Ismét egy olyan járgány következik, amelyről vélhetően csak kevesen hallottak. Az egyedileg karosszált kupé kosztümben készült francia Fordra az olaszok varrták a ruhát. A belső címkén Pinin Farina neve virít, bizony, még így külön írva. Az 1950-es évek európai autóipara tele volt különlegességekkel, kisebb-nagyobb gyártók portékáival, amelyek közül ma már sok nem is létezik. Ennek a járgánynak az egykoron csodaszép ruháját már a rozsdamolyok csipegetik, látszik rajta a kor és az idő, mégis egy érdekes fejezete az autós lexikonoknak.
Francia Ford, a 3F hívők már bizonyára köpködnek, de ez nem számít, mert nálunk a vancello.hu-n ismét valami különlegeset mutatunk be nektek, kedves olvasók. Az ’50-es években a Ford eléggé érdekesen működött Európában. Alapvetőn volt két központjuk, az egyik Angliában, a másik a németországi Köln városában. De a nagyobb országokban akkoriban még voltak különféle leányvállalataik, akik egy-egy típust is gyártottak, olykor csak a helyi piac igényeire szabva. Ilyen volt a szóban forgó Ford Comète is, amelyet 1951 és 1954 között készült a Ford SAF égisze alatt.
Alapvetően egy elegáns megjelenésű autóról van szó, mégis Franciaországon kívül zömében ismeretlen maradt, nem sok példányt exportáltak. A típust a Ford Vedette műszaki alapjaira, annak rövidített platformjára épült. A Vedette ízig-vérig amerikai tervezés volt, még a II. világháború előtt Edsel Ford és Eugene T. „Bob”Gregorie álmodta meg az autót, amelyet egyfajta könnyű, belépőszintű járgánynak szántak. A világháború kitörését követően a tervek a fiókban landoltak, közben 1943-ban Edsel az égi utakra lépett. A háborút követően Henry Ford II úgy találta, hogy ez a kisebb modell elvenné a vásárlókat a nagyobb típusoktól, így azt nem engedték gyártásba. E helyett odaadták a terveket a francia Fordnak, hogy gyártsák ők és majd legalább így megtérülnek a fejlesztési költségek.
A Vedette a francia kékovál csúcsmodellje volt 1948 és 1954 között. Elöl független kerékfelfüggesztés, hátul merev tengely, körben dobfékek. Az orrában kezdetben egy gyengécske 2,2 literes V8-as motor, az oldalt szelepelt Aquilon flethead 68 lóerőt produkált. A motorhoz kapcsolt négyfokozatú Pont-à-Mousson manuális váltóműn keresztül jutott el az erő a hátsó kerekekhez. 1952 októberében, a Párizsi Autószalonon mutatták be a 2,4 literesre bővített modellváltozatot, amely már 80 lóerőt tudott. Addig fokozatosan emelték a motor teljesítményét 74, majd 78 lóerőre.
A Pinin Farina által tervezett csodaszép karosszériát, amely a klasszikus háromdobozos elrendezést követte, a francia Facel-Métalon gyártotta, készült két kabrió kivitel is. Igen, az a Facel, akik később Facel Vega néven ismerhetett meg a világ, és számos luxusautó fűződik a nevéhez. Szóval az elegáns, olaszok által rajzolt, és franciák keze munkájával gyártott Ford kupét kissé lomhán mozgatta a motor. Ebből kifolyólag 1954-ben bemutatták a Monte Carlo változatot, amelyben egy Ford teherautómotor, a 3,9 literes Mistral V8 már 105 lóerővel mozgatta a luxusautót.
Mivel akkoriban a francia kormány a két liternél nagyobb motorral szerelt autókat nagyobb adóval sújtotta, ezért a Monte Carlo változat eladásinak ez nem tett jót. Ezt a változatot kívülről a „tojástartónak” becézett hűtőmaszk, valamint a drótküllős kerekek különböztették meg, valamint a kéttónusú fényezés. A beltérben kétszínű bőrülések jelentették azt, hogy ez egy felsőkategóriás autó.
A képeken látható példány 1952-es. Egy francia gyűjtemény része volt, sajnos meglátszik rajta az idő vasfoga és az évtizedek gyűrődései. Rozsda mindenfelé, horpadások, karcolások és több kisebb sérülés garmadája. Azonban az egész autó komplett, mindene megvan. A beltéren is látszik, hogy viseltes, de egyáltalán nem egy menthetetlen autó. Sőt, ez egy igazi ritkaság. A múltjáról sajnos sok nem derült ki, a dokumentációja hiányos. Annyit lehet tudni, hogy Belgiumból került vissza Franciaországba.
Hamarosan el fogják árverezni, így nagyon kíváncsian várjuk, hogy mennyiért talál új gazdára. Továbbá reméljük, hogy új gazdája teljes mértékben restaurálni fogja. Az amerikai anyacég 1954-ben úgy döntött, hogy eladja a Ford SAF leányvállalatát a Simca részére. A típust Simca Comète Monte Carlo néven egészen 1955 júliusáig gyártották.
Forrás, képek: carandclassic.com
A cikk elkészítése kb. 4 órát vett igénybe.
