A Chrysler 300 SRT8 már önmagában is egy izgalmas autó a 2000-es évekből. A 6,1 literes HEMI szív 425 lóerőt szabadít a hátsó kerekekre, amiknek még az 568 Nm-es forgatónyomatékkal is meg kell bírkózniuk, míg 5 másodperc alatt 100 km/h-ra gyorsítják a közel két tonnás vasat. A felszereltségében minden akkori földi jóság megtalálható és a kényelemre sem lehet panasz. Viszont van, aki ennyivel nem elégszik meg. Így volt ezzel Mike is, aki az autó megjelenésén szeretett volna drasztikus változtatásokat végrehajtani.
Mike vagány fickó, így nem sárkányos matricákra és (Dodge, ehhe) neonfényre vágyott, hanem vett egy 1971-es Plymouth Road Runner karosszériát és belevágott. Szó szerint, ugyanis a Road Runnerből a kültakaróra volt csupán szüksége. Madarat tolláról, ugye. Míg a régi vas héját (elnézést), addig az újabb gép padlólemezét, hajtásláncát és belső terét tartotta meg, majd megkezdte ezek egybe gyúrását. Bizonyára eltelt pár álmatlan éjszaka, mire minden a helyére került, de szerencsére az arányok nem látták kárát a műveletnek. A végső simítások után egy bitang gép állt Mike műhelyében, amire joggal lehet büszke.
Fun fact: a Plymouth 10 ezer dollárt költött a jellegzetes, beep-beep hangot adó kürt kifejlesztésére.
Régi és újharmóniában találtak egymásra. Mivel Mike egy olyan országban él, ahol nem a polgárok szándékos szomorúságban tartása a cél, így a kész nagyvassal bármikor kimehet az országútra. Biztos vagyok benne, hogy mosolyog, amikor a gázra lép, miközben elismerő tekintetek kísérik Road Runnerét. Azt gondolod, hogy mindez gyalázat, a veterán gépek megcsúfolása? Akkor álljon itt egy 1gen Chevy Camaro, amit BMW alapokra építettek rá. Ez tényleg rút kiskacsa, míg a Plymouth egy vagány szárnyas.
