Párszor már szóba került a baráti társaság autórajongó szakaszában, hogy meg kellene látogatni a Szlovákiában lévő Double Red Cars Museum-ot. Olykor szembejött velem a közösségi médiában is a hely egy-két posztja, a weboldalát is végigfutottam párszor. Majd Jani cimborám a nyár folyamán felvetette, hogy az augusztusi hosszú hétvégén miért nem ugrunk ki Breznóba (Breznóbánya) egy kis szlovák autós túra keretében. Miért is ne, kapva kaptam az ötleten és egy másik jó cimborát is beszervezve végül szobát foglaltunk a múzeumba. Igen, a múzeumba, vagyis a hotelbe, ugyanis ez az egész hely egy komplexum, amelynek része egy hotel, egy étterem és egy skybar is. Mindez az egykori ipari városka szívében. Milyen is volt az út és a múzeum? Az alábbi beszámolóból kiderül!
Augusztus 19-én valamikor reggel 8 után vette kezdetét az utunk Egerből. A google maps és a GPS szerint is 156 km út állt előttünk, amelyet tervezetten 2,5 óra alatt lehet megjárni kényelmesen, de ha közbeiktatunk egy hosszabb szünetet, akkor nyugodtan kalkuláljunk három órányi utazással. Szilvásvárad felé vettük az utunkat, ekkor már majdnem befejezték ezen a szakaszon az útfelújítást, kellemes volt az új burkolaton suhanni Jani cimborám Octaviájában. Ózdot elhagyva Bánrévénél léptük át a határt, innen még hátravolt az út több, mint a fele. Rimaszombatig mindenféle kisebb-nagyobb településeken kanyargott az 571-es számú út, amely ezután a 72-es útban folytatódott egészen a célunkig. A szlovák szakaszon a burkolat kifejezetten jó minőségű volt, zömében erdők ölelésében kanyarogtunk, helyenként éppen zajlott is a fakitermelés.
A múzeumhoz megérkezvén, amint kiszálltam az autóból és hátrafordultam, egyből megakadt a szemem egy Maserati Quattroporte IV típuson, mint amilyen nekem is van. Mondtam is a cimboráknak, nézzétek csak mennyit autóztunk azért, hogy lássunk még egyet.
Az épületkomplexum az egykori híd és darugyár területén található, ezt vették meg a tulajdonosok és az irodaépületet alakították át múzeummá és hotellé. Belépve, elsőként a recepciónál belebotlottunk egy VW Bogár alapú buggyba és egy BMW 700-as típusba. A csinos kis recepciós lányka elmondta, hogy a hotelbe az étterem bár részénél tudunk bejelentkezni, kicsit fura megoldás, de minden zökkenőmentesen ment.
A szobáink elfoglalása után egyből belevetettük magunkat a múzeumba. A recepciónál megvettük a jegyeket, a szálló vendégeinek egy kicsit kedvezőbb az ár 15 euró helyett csak 13 euró. Viszont ottjártunkkor teljes árat fizettünk, a kedvezményt egy kupon formájában kaptuk meg, amit a múzeum shopjában tudtunk beváltani. A karszalagok felhelyezése után 5 emeletnyi benzingőzös wellness következett korszakokra bontva.
A ’60-as és ’70-es évek
A múzeum első szintje a bemelegítő körnek is tekinthető. Itt még csak kevés járgány van kiállítva, és maga a kiállítóterület is alakulóban van. Balra rögtön egy Alitalia dekoros Lancia Stratos rallyautó fogad, ami már önmagában egy látványosság. Az olasz versenygép körül pár vitrinben rallygépek sorakoztak 1:18 és 1:24 méretben. Jobbra egy Land Rover Series III afrikai installációval megfűszerezve. Beljebb egy Lotus Super Seven, a tipikus zöld-sárga fényezésben és egy Matra Sports 530 LX, valamint egy Lancia Beta kupé. Bevallom őszintén, hogy itt nem sok időt töltöttünk el, ezért léptünk is tovább, a következő emelet már csak és kizárólag a ’70-es évekről szólt.
A ’70-es évek olasz ikonjai
A lépcsőn felfelé észreveszem, hogy az egyes fokok letört sarkait ügyesen pótolták ki. Kisautókat öntöttek műgyantába. Ez a megoldás pár helyen visszaköszönt a kiállítótérben. A ’70-es évekbe megérkezve egy Alpine A310 döf szíven az előtérben. A terembe belépve pedig jobbra két BMW E21 fogad, az egyik egy Alpina, a maga ízlésességében, a másik egy ezüst példány Taifun optikával. A ’70-es évek közepén az USA-ban engedélyezték a szögletes lámpák használatát. Erre az európai gyártókra szakosodott tuningcégek is ráugrottak. A hamburgi Taifun sajátos kiegészítőket gyártott főként BMW-khez. Így készült el a négy kockalámpás hűtőmaszk is, amellyel az USA-ban a szalonokban is meg lehetett rendelni a korabeli hármas szériát.
Beljebb azért már hozzám sokkal közelebb álló stílusikonok sorakoztak. Egyből két Iso, a márka, amelyik az apró Isetta típussal lépett be az autók világába még az ’50-es évek elején, hogy később gran turismókat és luxus spotautókat készítsenek az alig 20 éves pályafutásuk során. A múzeumban egy fehér Fidia található, ami ráadásul a ritkább kockalámpás kivitel, illetve a Marcello Gandini által tervezett Lele, amelyet Piero Rivolta (a cégalapító, Renzo Rivolta fia) felesége után neveztek el. A típust ráadásul GM és Ford V8-as motorokkal is szerelték.
Ezt a sort további olasz szépségek tarkították. Egy piros Lamborghini Jarama és egy ezüst színű Uracco, a két típusból összesen alig több, mint 1000 példány készült, és természetesen mindkettő Gandini alkotása. Egy Alfa Romeo Montreal, egy Maserati Indy és egy Ferrari 208 GTB tarkította még ezt a kavalkádot. Már ezektől a csodáktól leesett az állam, és akkor még nem beszéltünk a terem másik oldaláról.
A terem jobb hátsó sarkában lévő Rolls-Royce Silver Shadow angol úriemberként, mint egy komoly teremőr óvta a többi járgányt. A lámpa törlője különösen érdekes részlet volt, nem egy „mini ablaktörlő”, mint akkoriban sok más modellen, hanem ez inkább egy üvegtisztító kefe, amit elegáns módon próbáltak kivitelezni.
A Rolls után egy másik angolnál gyökerezik le a lábunk. Egy Aston Martin Lagonda!!! 1976 és 1990 között mindössze 645 példányban készült ez a szögletes szedán, ami teljesen szembement a korszak trendjeivel. Egyrészt a formája, másrészt a beltér miatt, LCD kijelzők és érintőkapcsolók sokasága. Az ára pedig akkoriban túlszárnyalta a Ferrari 400, a Maserati Kayalami típusokat, a Rolls-Royce szintjén mozgott.
A kávé
Aki az autókat szereti, az nyilván a jó kávéért is rajong. A motorban ugyan nem, de a csészémben imádom a jó erős fekete olajat. A múzeum shopjában a saját brand alatt árulnak különféle kiszerelésben szemes kávét. A reggelinél tettem egy próbát és az étterem bárjában kértem egy presszót. Már a szervírozás is tetszett, ugyanis ízléses porcelán csészébe csapolták a forró fekete nedűt. Belekortyolva érezni lehetett, hogy ez nem az a tipikus éttermi gagyi kávé, ez minőségi pörkölés. A pultnál lévő szórólapról megtudtam, hogy egy helyi pörkölő készíti, aki kávézót is üzemeltet. Nem volt kérdés, hogy meglátogatjuk. Így a reggeli után az első utunk a város szívében lévő Grinders Coffee Club nevű helyre vezetett. A hely nagyon ízlésesen volt kialakitva, nem lehet eltéveszteni, hiszen előtte egy kis fehér régi Fiat 500-as oldalán olvasható a kávézó neve. Az udvaron ráadásul egy piros Ducati is állt. A személyzet nagyon kedves és remekül beszélnek angolul. Többféle fajtájú és pörkölésű kávé közül valaszthattuk ki a kedvenc presszónkat. A spirit és egyéb italválaszték is a magas minőséget tükrözte. A Ruinart pezsgőtől a kézműves tonik és kóla választékig minden nagyon rendben volt. A tulajjal váltottam pár szót, elmondta, hogy övé a Ducati, főleg reklámcélból állítja ki, de azért a környékbeli hegyi szerpentineken is megfordul vele. Ha erre jártok, akkor a kávézót ne hagyjátok ki.
Persze volt még itt azért pár érdekesség. Egy csodás, kék színben pompázó Jensen Interceptor III, amelyben már a 7,2 literesre felfúrt V8-as motort találjuk. A piros tuning Capri és a sárga flat nose Porsche mellett állt egy különleges trió. Egy fekete C3-as Corvette és egy sárga, versenyautónak megépített De Tomaso Pantera (amiből van a múzeumban egy utcai is) között egy Alpine A310S V6 Le Mans prototípus állt, amelyből mindössze négy példány létezik a világon, és ebből az egyik itt van Közép-Európában, Szlovákiában. Erről a járgányról még később egy külön cikkben fogok regélni nektek.
A ’80-as évek német tuningja
Az 1980-as évek az egyik kedvenc korszakom az autógyártásból, nem csak azért, mert ebben az évtizedben születtem én magam is, hanem azért is, mert itt teljesedett ki a szögletes design. Azonban a múzeum ezen része számomra egy kicsit csalódás volt. Főként a németek üvegszálszélesítéses tuningja és értelmetlen spoilerei tobzódnak itt a sok Strosek, Techart és Gemballa Porsche által, ehhez csatlakozik pár BMW és Mercedes is. A terembe belépve balra egy Kamei egyes Golf kabrió állt egy Irsmcher i200 Opel Ascona társaságában. Ezek az autók már azért erősen a jó ízlés határán mozognak.
A két némettel átellenben azonban két igazán kívánatos olasz gép figyel. Egy piros Maserati Biturbo és egy kék De Tomaso Longchamp. Valami eszméletlen jó párosítás ez a két autó. Ezen a szinten beljebb haladva két részre tudom osztani a látnivalókat az én ízlésem szerint. Balra a már említett német tuning Porschék, Mercedesek és BMW-k, míg jobbra pár érdekes és szép angol, illetve olasz sportautó. Lamborghini Jalpa, Ferrari Testarossa, egy Countach sziluett. Továbbá két angol ritkaság, egy brit versenyzöld színben ragyogó Aston Martin Virage, amelyet 1989-től egészen 2000-ig gyártottak. A másik pedig egy Jaguar XJR-S V12 ‘Monaco’, amelyből mindösszesen 12 példányt készített az angol PBB Design, és ezek közül egy itt áll előttünk. Hihetetlen!
Red Deer, az étterem
A komplexum része egy hotel, és természetesen nincsen hotel étterem nélkül. A Red Deer a főbejáraton keresztül közelíthető meg, első és sokadik benyomásra is lenyűgözött az enteriőr. A kék és zöld színű falakat a valódi fabútorok és színben passzoló designer székek és fotelek teszik hangulatossá. A födém áthidalóit és itt-ott a falakakat is fényesre polirozott vörösrézzel burkolták be. Lépten nyomon pedig különféle kiszuperált autóalkatrészekből készült szobrokat láthatunk. Külön tetszett, hogy a bárszékek főtengelyekből készültek. Az étterem bárja, illetve a skybar is minőségi italválasztékot kínál. Mi a kiadós vacsora után (a negyszemélyes tálat ajánlom) egy jó rummal zártuk a napot.
A ’90-es évek sztárjai
A kissé vegyes ’80-as évek után a ’90-es évek gyűjteménye nem okozott csalódást. Itt aztán tényleg minden van, a korszak talán legjobb és legérdekesebb autóit sikerült kiállítani. A múzeum talán legjobb installációja is itt látható, egy Mercedes-CLK GTR versenyautó teljes közép-hátsó karosszériája, amit ügyesen felfüggesztettek a plafonra. Mellette egy CLK DTM 2000 AMG, ami egykoron igen kiváló autónak számított. És ez még csak az előtér volt.
Bentebb sétálva újból koppantak az állak a padlón. Remekül megfér egymás mellett a vadállat V10-es Dodge Viper, a csodás gyári állapotú kék Opel Calibra, egy ezüst Quattroporte, hiába na, az embert mindig büszkeség tölti el, ha a saját autóját egy múzeumban látja viszont. Ezeket követte a sorban egy Aston Martin DB7, valamint AMG Mercedesek. A másik sorban a múzeum legdrágább autója, egy Porsche 911 GT1 versenyautó, mellette egy Ferrari 456M GT, egy narancssárga Lamborghini Diablo és az utcai Pantera 90 Si, amely a Marcello Gandini-féle áttervezés eredménye. Ebből mindössze 41 példányt készítettek, érdekessége, hogy az Alfa Romeo 33 hátsó lámpáit viseli, a motorja pedig már az ötliteres befecskendezős Ford 302-es V8-as.
A 2000-es évek kollekciója
Ahogy Viktor barátommal mindig emlegetjük, valahol itt ért véget az autógyártás, amit ma már tényleg csak nagyon kevés gyártó művel magas szinten. Ez a múzeum utolsó szintje, nagyon színes és szélsőséges az itteni felhozatal. A terembe belépve, balra egy aranyszínű Gemballa Porsche Cayenne tahótaxi trónol. Ennél az autónál fogant meg az a gondolat bennem, hogy ilyen az, amikor egy sportautómárka meggyalázza a múltját, egy tuningcég pedig kutya módjára le is vizeli azt. Na jó, tegyük túl magunkat a látottakon, és menjünk beljebb.
Van itt tuning Calibra, az egy szinttel lentebb látott gyárinak szöges ellentéte. Egy-két AMG Mercedes és egy első szériás Audi TT roadster. A csemegéket az Aston Martin Vantage, a motorjától megfosztott Maserati 3200 GT jelenti, a csodás V8-as szív mellette van kiállítva. Majdnem szembe vele egy Spyder. De a csehszlovák, izé akarom mondani a cseh és a szlovák autógyártásból is találunk itt két érdekességet. Az egyik a cseh Kaipan roadster. Ez az apró kis autó olyan, mintha egy Caterham továbbgondolása lenne. A szlovák K1 Attack, amelyet Pozsonyban készítenek kézi összeszereléssel. Az eredetileg versenyautóként induló projekt annyira sikeres lett, hogy utcai változatot is fejlesztettek belőle. Lapul itt még egy érdekesség, a Rabbit, ami Rihanna egyik videóklipjében is szerepelt.
Összegzés
Sosem ggondoltam volna, hogy itt Kelet-Közép-Európában valaha is egy ilyen jó autómúzeumot fogok találni. Bár egy-két pontján még érződik, hogy nincs teljesen kész, de már az alapötlet is remek, hogy a klasszikus, érdekes, különleges vagy épp fura járgányokat egy ilyen ipari környezetben mutassák be a nagyközönségnek.
Ha pedig a magunkfajta autóbolond akár két vagy több napra érkezik, akkor a szállás is helyben van. Az étterem és a bár is rendben van, illik ebbe a benzingőzös milliőbe. A második nap a reggelink elfogyasztása után ismét autóba ültünk és először a helyi kávézót próbáltuk ki, majd meglátogattuk a Szepesi várat és beugrottunk Kassára is. Innen Miskolcon keresztül értünk vissza Egerbe. Még valószínű visszatérünk ide, mivel a múzeumba nem rég érkezett egy Jaguar XJ220, ami megint csak nem áll minden sarkon.
