Reggeli rozsda: a befalazott hollywoodi álom

Képzeljük el, hogy van egy menő ügyvéd barátunk Hollywoodban, a filmek, a siker és a csillogás városában, ahol semmi sem lehetetlen és ahol az álmok valóra válnak. Ügyfelei multimilliomos sztárok, producerek, menő stúdiók vezetői, de ugyanakkor vannak kevésbé nagyéletet élő, ámde pénzzel vastagon megáldott figurák is. Menő ügyvédi irodánk szinte mindennel foglalkozik: tanácsadás, képviselet, ingatlanok, szóval minden olyannal, ami jó pénzt hoz a konyhára.  Egyik nap egy régi ügyfél toppan be az irodába, aki már a nyugdíjas éveire készül, szeretne ezt azt eladni, majd a kedélyes beszélgetés során szépen elmondja, hogy West Hollywoodban van egy apartmanja, amit szeretne eladni, dörzsölt ügyvéd barátunk persze egyből meglátja a busás jutalék reményét és próbál lecsapni az üzletre.

Apropó ügyvéd barátunkról tudni kell, hogy imádja az autókat, az irodája előtt is mindig egy Aston Martin trónol, otthon meg van neki két Maseratija és két Ferrarija, ez utóbbi márkáért különösen rajong, a legutóbbi barátnőjét is azért dobta ki, mert meghúzta tolatáskor egy kukával a vadiúj Apertáját, amit egy Tesla áráért fényeztek újra.  Szóval az öreg ügyfél elkotyogja, hogy az apartmanban tárol egy félig felújított öreg autót, amire a ravasz ügyvéd szeme egyből felcsillan és érdeklődni kezd az autó hogy és mint léte után, hiszen még Hollywoodban sem sokan tartanak autót a lakásban, pláne nem öreg roncsot. Kiderült, hogy az öregúrnak van egy Ferrarija.

Ügyvéd barátunk először persze alig akar hinni a fülének, majd a döbbenet után ajánlatot próbál tenni az autóra, hiszen egyből a zsíros dollárkötegek villantak meg a szemében, hogy milyen jó áron lehet egy régi Ferrarit aukcióra bocsátani.  Korábban is hallott már pletykákat arról, hogy valaki a város egyik apartmanjában egy különleges Ferrarit rejteget, de sosem gondolta volna, hogy egy nap majd ekkora szerencse fog rámosolyogni. Mivel nem tudta pontosan, hogy milyen modellről is van szó, ezért megegyezett az öreggel, hogy szemügyre venné az autót és talán tudna segíteni az eladásban is.  Az öreg beleegyezett, hogy megmutatja az ügyvédnek az autót, beültek az iroda előtt parkoló Aston Martinba és együtt száguldottak el West Hollywoodba, csak úgy süvített a V12-es Vantage S a Hollywood Boulevardon.  

Az apartmanhoz érve a kis öreg szállt ki elsőként az angol telivérből, meg is jegyezte ügyvéd barátunknak, hogy milyen jó autó, de amit mutatni fog az még jobb lesz. Az ütött kopott apartmanon látszott, hogy régóta nem lakja senki, egyedül az öregnek volt hozzá kulcsa, a zár is eléggé rozsdás volt már, nagy nehezen nyílt csak fel a 8. számú ajtó.  Az apartmannak az alsó szintjén éldegélt az öreg, az autó az emeleten állt, tényleg, nem vicc. Felsétáltak a rozoga lépcsőn és az ügyvéd szemei majd kiestek a helyükről, a nappaliban ott állt egy félig restaurált Ferrari 250 GT Pininfarina Coupé, amelyből anno csupán 355 példány készült.  Percekig szólni sem tudott az ámulattól, a ritka ezüstszínben porosodó Ferrari ott állt az emeleten befalazva, motorja kivéve és a sarokba állítva, hozzá pedig minden alkatrész, kerék, kiegészítő és a teljes dokumentáció a szobában erre-arra, ahol éppen hely akadt neki.

Az ügyvéd az ámulatból felébredve egyből ajánlatott tett az öregnek, tudta jól, hogy ami ide be van falazva, az nem akármi.  Persze az öreg nem akart azonnal dönteni, azt mondta, hogy át kell gondolnia a dolgot, az autó már bő 30 éve itt pihen, ezért sem adta ki senkinek sem az apartmant, és elmondta azt is, hogy azért nyitotta ki a falat, mert régen ez a környék nem volt a legbiztonságosabb, így jobbnak látta, ha az autót a házban helyezi el. Miután leparkolta, vissza is falaztatta a helyiséget, csupán két szellőzőrács utalt arra, hogy itt valami lehet.

A jogtudor Ferrari-fanatikus barátunk körülnézett alaposan a szobában és az autó körül, kezébe kerültek az autó dokumentumai, amelyek szerint az öreg már a második tulajdonos. Az autót 1959 októberében kezdték el összeszerelni, majd decemberében fejezték be, ezek után újként Kaliforniában értékesítették először bizonyos John von Neumannak.  Az öreg 1975. július 29-én vásárolta meg tőle, majd közel 8 évig együtt rótták Hollywood és a környékbeli utakat. A ’80-as évek elején hozzálátott a ritka kupé felújításához, ekkor a motort teljesen generálozták a Brigg’s Cunnigham műhelyben, 1985 körül azonban az öreg által jelzett okok miatt, inkább befalazta az apartman emeletére az egész autót, így a felújítása is félbe maradt.

 A kerekek is fel lettek újítva és új krómbevonatot is kaptak, ezek is itt hevertek parlagon.  A papírok között fellelhető volt néhány alkatrész rajza, amit az öreg készített és sokszorosított, hogy aztán elküldve néhány helyre, hátha be tudják szerezni a szükséges alkatrészeket, lámpabúra, féknyergek, meg amit csak el lehet képzelni egy ritka Pininfarina-féle Ferrarihoz. A dokumentumok szerint az utolsó alkatrész, amit az autóhoz vettek, az a váltótartók, ezeket 1990-ben szerezte be az öreg.  Továbbá kiderült az is, hogy az autó eredetileg fehér színű volt és vörös belsővel gyártották, időközben kapta az ezüst fényezést és a fekete belsőt. 

Nos ügyvéd barátunk az első pillantásra beleszeretett a ritka Ferrariba, amelyet több hónapnyi győzködés után tudott csak megvenni az öregtől.  Az autót az elmúlt hétvégén gurították az apartmanból, ugyanúgy, ahogy anno elhelyezték itt. Kibontották a falat, öt ember kellett a kimozdításához ugyanazon a rámpán keresztül, mint amelyiken bő 30 éve begurult a lakás első emeletére.

Képek: petrolicious