Idehaza talán a 2103-as a legismertebb és egyben legszebbnek tartott Lada a vasfüggöny mögött eltöltött évtizedekből, aki ilyennel hasított le a Balatonhoz a 70-es években az M7-es belső sávjában, az már bizony nagyon sikeresnek számított, hiszen többévnyi várakozás után a remélt színben vehette át az autó kulcsait a csepeli Merkur telepen.
A Fiat 124-es típuson alapuló dupla ikerlámpás orosz csoda a szépen krómozott lökhárítóival és díszlécezésével, valamint a 2101-hez képest finomított technikájával, – vákumos fékrásegítő, előgyújtás szabályozó, önbeálló hátsó fék -, gyorsan népszerű autóvá tette a szocialista blokkon belül, jutott belőle az NDK-ba, a skandinávokhoz és a csehekhez is bőven és persze hozzánk is. Nálunk talán az 1500-as volt a legismertebb, amely nem csak az utcaképből köszönt vissza, hanem a ’70-es és ’80-as években készült számos Bujtor-féle filmből is.
Az idő vasfoga persze nem kímélte az idén 45 éves típust sem, a facebookon egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Roncsvadászok csoportunkban bukkant fel rovatunk aktuális szereplője. Ahogyan az USA-ban egy rozsdás/poros Mustang, Corvette vagy Camaro felbukkanása jelenti az örömöt az elfeledett garázsok, udvarok vagy pajták mélyéről, úgy idehaza egy ilyen ezeröcsi felfedezése vált ki az autót szeretőkből lelkesedést, azokból pedig különösen, akik a típushoz kapcsolódó emlékeik miatt szeretnek nosztalgiázni.
A képeken is látható világoskék példányból mindennap jóízűen falatozik a rozsda, a tulaja nagyrészt már kiárulta az autót, azonban a kasznit nem adja el, ugyanis az autót gondozó Oberst Tamásnak tervei vannak vele, szerencsére.
A fotókat köszönjük Oberst Tamásnak!
