Reggeli rozsda: verseny Daytona utcára

Amikor ’60-as évek legendás olasz gran turismóira gondolok, akkor olyan nevek jutnak az eszembe, mint az Iso Grifo, a Maserati Ghibli, a Lamborghini 350GT, vagy a Ferrari Daytona. Az utóbbi kettő márka ma is igazi meghatározó szereplője az olasz sportautók világának, rivalizálásuk évtizedekre vezethető vissza, így volt ez a ’60-as években is, amikor a Ferrari kijött a 365 GTB/4 típussal, amelyet sokan csak úgy ismernek, hogy Daytona. Ez a név azonban nem hivatalos, a Ferrari is ritkán hivatkozik így erre a különleges típusra, amelyet idehaza sokan talán a ’80-as évek egyik népszerű sorozatából, a Miami Viceból ismernek. A Daytona nevet leginkább a sajtó akasztotta az újdonsült Ferrarira, hiszen 1967-ben a Daytonai 24 órás viadal dobogójára egyszerre állhatott fel a Ferrari 330 P3/4, a 330 P4 és a 412 P. 

A 365 GTB/4-et a maranellóiak 1968-ban, a Párizsi Autószalonon mutatták be, időközben a Sant Agata-ban működő fő konkurens, a Lamborghini megalkotta a középmotoros elrendezésű Miurat, amely minden szupersportautó őse. Ellenben a Ferrari megmaradt a klasszikus, orrmotor és hátsókerék meghajtású elrendezésnél. A Daytona a Colombo-féle 4,4 literes V12-es motort kapta, amelyet hat darab Weber karburátor etetett, így 357 lóerő csúcsteljesítményt húztak ki a blokkból, amely 280 km/h-ig tette lehetővé a száguldást. Mindezek köré a gyönyörű karosszériát pedig szintén egy olasz mester, Leonardo Fioravanti álmodta meg a Pininfarina stúdiónál. 

A becenevéhez hűen a Daytona is megjárta a versenypályákat, mindösszesen 6 autót építettek át versenycélokra az egyébként 1 284 széria változatból. Az első 1969-ben született meg, amellyel az akkori Le Mans-i 24 órás versenyen szerettek volna indulni, de az időmérőn összetörték, ez még nem volt hivatalos gyári versenygép. A gyár csak 1970 végén készítette el az első hivatalos versenyautót a Daytonaból, majd ezt követően ’72-ben és ’73-ban készült még négy példány. Az utcai karosszériát alumíniumra cserélték, valamint ahol lehetett, ott üvegszálas paneleket alkalmaztak, a szélvédő plexiből készült, a bukólámpákat pedig fixre cserélték. Az első példányban még a gyári teljesítményszinten hagyták a motort, a későbbi változatokban már felhúzták 406, majd 456 lóerőig.

Egyik autó sem versenyzett soha a Scuderia Ferrari színeiben, kizárólag privát csapatok használták őket, meglehetősen szép sikereket elérve. Az 1971-es Le Mans-i 24 óráson összetett 5. helyet, majd ezt követően egészen 1974-ig folyamatosan megszerezték a GT kategória elsőségét. A legnagyobb sikert azonban öt évvel a típus gyártásának leállítása után érték el, méghozzá éppen a Daytonai 24 órás futamon, ahol sikerült megszerezniük a dobogó második fokát. 

Az öt gyári versenyautó mindegyikére (ahogyan az utcai változatoknak is) Scaglietti szabta az alumínium versenyoverált, így ezen példányok teljes neve Ferrari 365 GTB/4 Daytona Berlinetta Alloy by Scaglietti. A versenyautók közül azonban egy igazán különleges, méghozzá az, amelyeket a fotókon is láttok, ez ugyanis az egyetlen utcán is használható „verseny” Daytona, amely a 32. számú karosszériát viseli, rajta a valaha csodásan ragyogó Rosso Chiaro fényezést, a beltérben pedig a Nero bőrbelsőt. 

A 12653 alvázszámú példány 1969 júniusában készült, a Ferrari a bolognai Motor S.p.A. di Carla Allegretti kereskedőnek szállította le az autót, ahonnét még ugyanezen hónapban Luciano Contihoz került, aki az Autosprint magazin tulajdonosa és szerkesztője volt. A vörös verseny Daytona ezt követően 1970-ben cserélt gazdát, Veronába került az autó Guido Maranhoz, aki egy hónappal később eladta a ravennai Carlo Ferruzzinak. 

Ezt követően még számtalan tulajnál megfordult ez a csodálatos Ferrari, majd egy japán kereskedésbe került, ahonnét egy bizonyos Makoto Taki úriemberhez került, ő 40 évig rejtegette ezt a csodát a világ elől, de szerencsére most ismét felbukkant ez a szépség és talán ismét régi fényében ragyoghat. Inkább csak a por és az idő látszik meg rajta, hiszen az alumínium kasznit a rozsda nem tudja megenni. Az autóban mindösszesen 36 390 km van, így a rendkívüli egyedisége és a viszonylag jó állapota miatt is nagyon értékes Ferrariról van szó. Szeptemberben az RM Sotheby’s aukciós ház fogja árverésre kínálni az egyetlen utcai verseny Daytona Ferrarit, amelynek a kikiáltási ára hozzávetőlegesen 1,7 millió EUR lehet. 

Képek: RM Sotheby’s