Szeptember 16-án zajlott az 1. Roncsvadászok oldtimer és youngtimer találkozó. A vancello.hu régi járművek mentésére szolgáló Facebook-csoportját még 2014 áprilisában hoztuk létre, azóta rengeteg öreg autó, motor, de még bicikli is megmenekült a biztos pusztulástól az éles szemű felfedezőknek és a lelkes megmentőknek köszönhetően.
Becsben tartott kincsek sorakoztak a füvön.
>>> A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK, JANIKA KÉPEIBŐL! <<<
A találkozó azért is volt már időszerű, mert a vancello.hu idén ünnepli 10. születésnapját, de még egyetlen rendezvényt sem tartottunk.
Az első Roncsvadászok találkozó a 49. Fóti Szüret és 7. Fröccs Fesztivál keretein belül zajlott. A találkozónk mellett remek koncertekkel, vidámparkkal, szüreti kiállítással várták a látogatókat. A pazar kilátást nyújtó területen mindenki megtalálhatta a számára kellemes elfoglaltságot. Fáy András, a nemzet mindenese tudta, hol kell présházat építeni, nem hiába ragadta magával a hely szelleme annak idején Vörösmarty Mihályt is, Fóti Dal című versét itt szavalta el először. Aki egyszer járt itt, biztosan visszatér.
A szervezésben oroszlánrészt vállalt helyettünk az Old School Tuning alapítója, Gulyás András barátunk, aki egy Fót melletti, gyönyörű panorámát nyújtó területre álmodta meg a helyszínt. Neki és segítőinek, valamint Fót városának is nagy köszönettel tartozunk, hogy befogadták a találkozót és segítségünkre voltak.
KATT A KÉPRE ÉS LÁJKOLD AZ OLD SCHOOL TUNING OLDALÁT!
A találkozó hetében már teljes lázban égtünk, folyamatosan ment az egyeztetés a fejleményekről Andrással és a szerzőtársaimmal, miközben egyik szemünk mindig az időjárás-előrejelzésen volt.
A kupák sorsáról nagyon nehéz volt dönteni.
Aztán elérkezett a szombat, kora reggel, 5 órakor kinéztem az ablakon. Csendesen esett az eső, minden autós találkozó mumusa. Hajaj!
Olyan Škodák voltak, hogy csak pislogtunk!
Mire fél 9 környékén Fótra, a Fáy présházhoz értünk a találkozó helyszínére, már gyülekeztek az autók, a motorosok is lassan megérkeztek, a gép szekcióban pedig elfoglalták helyüket a traktorok. Kilenc óra után az eső is elállt, lassan a nap is kisütött. A lélegzetelállító budapesti panoráma hátterében láthattuk, hogy csak hozzánk voltak kegyesek az égiek, a Dunántúlon még esett.
A találkozóra érkezők egy emléklapot, egy matricát, valamint egy kulcstartót kaptak emlék gyanánt, de reméljük, ezek nélkül is emlékezetes napban volt részük.
Közben a 30-40 autós találkozó messze száz fölé duzzadt, Fiat 500-tól a Rolls Royce-ig mindenféle érdekes és ritka öreg gép berregett. Ajtók, motorháztetők nyíltak, mi is belevetettük magunkat a sűrűjébe, hiszen nemcsak a benzinvérűség hajtott bennünket, hanem három csodaszép kupa sorsa is a kezünkben volt.
A képre kattintva Ali galériája nyílik. A Fiat Ritmo Abarthot egy későbbi cikkben részletesen bemutatjuk!
A hangulat rendkívül családias volt, az óriási füves terület sem volt sáros az eső ellenére. 11-kor aztán a felvonulás is kezdetét vette, fantasztikus légi felvételek készültek róla, a kényszerűségből limitált létszám ellenére emlékezetesre sikerült.
Úgy éreztük, megállt az idő, pedig nagyon is rohant. Délben Bartos Sándor – Fót polgármestere, Gulyás András szervezőtársunk, valamint jómagam is köszöntöttük a megjelent látogatókat és résztvevőket, majd néhány autó a tulajdonosok segítségével külön is bemutatásra került – erre bárki jelentkezhetett. Érdekes autókat és embereket ismerhettünk meg, hangulatos volt.
Akadt látnivaló az USA vasak szerelmeseinek is.
Ezután elfogyasztottuk a rendkívül finom babgulyást (több száz adag készült, köszönjük!), majd a színpadnál kiosztottuk a díjakat. Három kategóriában hirdettünk győztest: a legszebb gép – munkagépek, stabilmotorok, haszonjárművek értendők ez alatt, a legszebb youngtimer, valamint a legszebb oldtimer került díjazásra.
Márpedig ilyen nem létezik! Körablakos youngtimer Fiat Fiorino!
Mindig közhelyesnek gondoltam, amikor a szervezők azt nyilatkozták más eseményeken, hogy rendkívül nehéz volt dönteni. Most a Vancello Team a saját bőrén tapasztalhatta, hogy ez valóban egy iszonyú nehéz döntés, a fél napunk ráment mire megszülettek az eredmények. Az igazat megvallva legalább 50 kupát ki tudtunk volna osztani, mondjuk a gyönyörű Renault 16-nak, a 2002-es, vagy az E28-as BMW-nek, vagy a hihetetlen állapotú Fiat Fiorinonak, és itt most felsorolhatnám szinte az összes autót, traktort, és persze a motorokat is, bár abban Janika szerzőtársunk az illetékes.
A legszebb gép kategóriát egy, a Vörös Csillag traktorgyárban készült U28-as gép nyerte, amit a tulajdonos elmondása szerint 3 év munkájával sikerült ilyen szép állapotúra felújítani.
A legszebb gép díjának győztese.
A legszebb youngtimer egy Ford Fiesta XR2i lett, amiért a stáb egybehangzóan lemondott volna minden álomautójáról. A tulajdonostól megtudtuk, hogy az eső miatt majdnem ki sem jött, de szerencsére meggondolta magát.
A legszebb youngtimer, hamarosan külön cikkben is bemutatjuk.
A legszebb oldtimer egy csillagos járgány lett, ezzel a kategóriával küzdöttünk talán a legtöbbet, annyi jelöltünk volt. Végül egy eszméletlenül elegáns és csodaszép Mercedes-Benz 280 S lett a befutó az igen szoros versenyben.
A legszebb oldtimer díját Hanzi vitte haza.
A díjkiosztó után a tombola következett az Old School Tuning jóvoltából, ahol olyan dolgokat lehetett nyerni, mint például tárcsás telefon, Csepel kerékpár, a fődíj pedig egy Jawa Babetta volt. A sorsolás izgalmasan alakult, de végül minden tárgyat és járművet birtokba vehetett a boldog nyertes.
Balról jobbra: Gulyás András (Old School Tuning), Maqsoudi Ali (vancello.hu), Bene Viktor (vancello.hu), valamint egy tombola-nyertes hölgy.
Számomra a napnak három külön fénypontja is volt. Az egyik, amikor egy 4-5 év körüli kissrác pont mellettem mondta az anyukájának, hogy ha felnőtt lesz, ő is kijön az autójával majd ide. Remélem, hogy mi, néhány százan indítottuk be nála azt a folyamatot, ami minket is erre a találkozóra vonzott.
A képre kattintva Kovács Kolos nagyszerű fotóit tekintheted meg, érdemes! Kolos oldala IDE kattintva elérhető.
A másik fénypont egy 1969-es állólámpás Mercedes volt, egy kupé. Közel húsz évvel ezelőtt ebben a bordó tetejű, fehér szépségben csapott meg először a régi autók szeretetének szele, hiszen a szomszédomé volt. (Losi, köszi!) Amikor megláttam, rögtön odasiettem, nem akartam hinni a szememnek, hogy éppen ő van itt, az első találkozónkon! A tulajdonosnak mondtam pár dolgot az autóról, így ezer százalékig megbizonyosodhattam a feltételezésemről. Bevallom, a könnyeimmel is küszködtem pár percig… Remélem, még nagyon sokszor találkozhatok ezzel a szépséggel.
Talán ez az oldal sem létezne, ha 17 évesen nem segíthetek ezt a szépséget babrálni a szomszédomnak.
A harmadik az volt, hogy nem láttam szomorú arcokat. A hétköznapi küzdelmekből kilépve, valahogy egy másik világban éreztem magamat, ahol mindenki jókedvű. Köszönjük Nektek, hogy eljöttetek, köszönjük, hogy a féltett kincseiteket kihoztátok a reggeli borús idő ellenére is, és örömet szereztetek vele rengeteg embernek, akiket sem Ti, sem mi nem ismerünk, de mégis úgy érzem, mi mindannyian rokon lelkek vagyunk.
Mikor délután fél 6 körül élményekkel és szép emlékekkel megtelve elhagytuk a találkozó nagyrészt kiürült helyszínét, már csak a Csonka-féle stabilmotor szuszogott kitartóan. Pssz-pssz-pssz-pöff – hallgattuk, miközben a Fáy présház távolodott a visszapillantó tükörben.
A találkozó legnagyobb résztvevője.
Helyetekben finomítanék ezen a „roncsvadász” jelzőn, mert adott IQ alatt nem fog átjönni a valódi tartalom, és így elég sértő és lekezelőnek tűnhet.
Főleg, hogy gyönyörűen rendberakott, restaurált járműveket, azaz nem roncsokat, hanem értékekeket látunk a képeken.
A veteránosnak a „roncs” restaurálási alap vagy ahhoz donor.
A zazi átlagnak meg csak rozsdás roncs…
Szóval gyönyörű kollekciót fotóztál össze.
@Duplaxiii: Értem, hogy mire gondolsz, de nem szabad leragadni az első szónál. Mivel a Találkozó neve roncsvadászok oldtimer & youngtimer találkozó volt. Ami annyit takar, hogy a Facebook oldalon szervezett Roncsvadászok csoport, amely 38 ezernél több tagot számlál, az általuk megmentett, vagy vásárolt, ergo megmentett járműveket sorakoztattuk fel. Ezek az emberek eléggé megszállottak ahhoz, hogy ezt nem sértésként élik meg, hanem megtiszteltetésnek veszik, ha roncsvadászoknak titulálják őket. Elég szigorú szabályok mellett működik a csoport, így ott csak olyanok vannak, akik tudják értik miről szól ez a csoportosulás. Akik úgymond kívülállók, de érdekli őket a téma, kérdezni fognak, és szívesen el is magyarázzuk nekik, hogy működik a „roncsvadászat” Akik meg beskatulyáznak minket a név miatt, vagy esetleg, sértettséget éreznek , azt igazán sajnálom, de nem hiszem, hogy a mi érdeklődési körünkkel, vagy a gépek felé tanúsított alázatunkkal egyező gondolkodásmódot folytatnának, így nem is kerülünk velük kontaktusban. Köszönjük az észrevételed, és örülünk hogy a fotók elnyerték a tetszésedet.