A drámai mozzanatokat az operákban olykor a lírai pillanatok törik meg, amelyeket az autósvilág nyelvére lefordítva koncepcióautóknak neveznénk. Ezek az alkotások igazi szólóénekek, amelyek megismételhetetlenek és egyediek. Egy ilyen autóipari ária volt a ’80-as évek elején született Mazda MX-81 Aria, amelyet a Toyo Kogyo megbízásából a neves olasz stúdió, a Bertone álmodott meg a negyedik generációs Mazda 323 (BD) műszaki alapjaira.
A Volvo Tundra egyenesági leszármazottja a Mazda MX-81 Aria.
Ha Bertone, akkor talán nyugodtan mondhatom, hogy ebben a rovatunkban is már nagyon sok olyan egyedi művészeti alkotást mutattunk be, amelyet az olaszok alkottak. 1980-ban mutatta be a Toyo Kogyo, vagy kereskedelmi nevén a Mazda a BD platformra épült 323-as típust, amely egyben az első fronthajtású modell volt a japán gyártó kínálatában.
A lemez-üveg arány figyelemre méltó, sok mai autó példát vehetne az Ariáról.
1980-ban Marcello Gandini elhagyta a Bertone stúdiót, utódja a főtervezői székben Marc Deschamps lett, akinek a nevéhez fűződik az MX-81 Aria is. A kompakt méretű 323-as alapjai behatárolták az alapvető méreteket, így a tervezőnek kötöttségek mellett kellett alkotnia valami igazán látványosat, ami a képeket elnézve sikerült is. Az Aria egy négyüléses sportos kialakítású kupéként született meg. A design alapvetően egyszerű és letisztult vonalakból építkezik, semmi felesleges csicsa. Ráadásul Deschamps óriási üvegfelületeket álmodott meg, így a ki- és belátás is egyaránt pazar.
1981-ben a Tokyo Motor Show-n volt a premier.
A hátsó ajtó is egy óriási üvegpanel, amely mellett a C oszlopokon a lökhárító felső vonalától egészen az autó tetejéig futnak a lámpák. Gyanítom, hogy a 2000-es évek kombi Volvóira is innen vették a lámpamintát. A külső bár egyszerű, de mégis észbontóan látványos, de az igazi őrület az utastérben érhető tetten. A Bertone berkein belül készült koncepcióautók addig sem a visszafogottságukról voltak híresek, különösen ha a beltérről volt szó. Marc Deschamps követve a tradíciót egy eszeveszett műszerfalat tervezett az Ariába.
Egyszerű vonalak határolják, mégis őrületes a formavilág.
Hagyományos kormánykeréknek és bajuszkapcsolóknak nyoma sincs. A kormányt egy rugalmas gumiszalag helyettesíti, amely a műszercsoport és egy központi kijelző körül tekereg. Az irányjelző és az ablaktörlő funkciókat pedig nyomógombokra telepítették. A gyújtáskapcsoló is baloldalra került, amolyan porschésen. Feltűnő, hogy az ajtópanelekbe óriási méretű hangszórókat integráltak, mintha csak valamilyen ghettoblasterből származnának. Elöl és hátul is két-két fotelben foglalhatnak helyet az utasok, az első ráadásul az ajtók nyitásakor automatikusan kifordulnak a könnyebb ki-beszállás érdekében.
A műszerfal egyből elárulja, hogy ezt bizony Bertone tervezte.
Sci-fi-szerű futurizmus volt ez ’81-ben, karosszéria a Star Trekből, műszerfal a Star Warsból, de a lemezek alatt mégis hétköznapi technika lapult. Az Aria a negyedik generációs 323-as 1,5 literes négyhengeres turbómotorját kapta, amely 130 lóerővel kápráztatta el a közönséget. A motor érdekessége, hogy az IHI szállította a turbót, illetve már alkalmaztak benne kopogásérzékelőt is, amelyet a Mitsubishi szállított.
Az orra majd tíz évvel később azért visszaköszönt a 323F típuson.
A Mazda MX-81 Aria ugyan csak álom maradt, azonban a lapos orrkialakítását a bukólámpákkal és az alapvonalak finomabb hangszerelését az 1989-ben megjelent ötajtós Mazda 323F szériamodellen viszontláthattuk, így nem volt hiábavaló Bertone kollaborációja a japánokkal.
Képek, infók: Bertone, Mazda, carstyling.ru, allcarindex.com
