Hogy repül az idő! Talán még magam sem gondoltam volna, hogy gyerekkorom egyik legnagyobb ámulatát okozó autója, a ’90-es évek egyik sztárkupéja eléri az oldtimer kort. Bizony, bizony az Opel Calibráról van szó, amely 1989-ben debütált az IAA-n, hogy aztán a következő évtizedben meghódítsa mindazon autómániást, akik elérhető árú, de stílusos sportkupéra vágytak. 30 év bizony sok idő, aki anno birtokolt egy Calibrát, az ma nagy valószínűséggel az 50-es, 60-as éveit tapossa. Aki gyerekként ámult a megjelenésén, az nagy valószínűséggel már a harmincas éveiben jár. Következzen az Opel Calibra sztorija.
A Calibra talán az Opel egyik legszebb autója, amely aerodinamikai szempontból mára a legáramvonalasabb klasszikus. Nem véletlenül, hiszen talán azt is mondhatnánk, hogy ezt az autót, még autóként tervezték, és olyanoknak szánták, akik imádják az autókat. Akkoriban még volt helye a piacon a szép szedán és kupé formáknak, nyoma sem volt az egyen hűtőgépforma SUV-k és furcsán kinéző elemes autóknak.
A szép és letisztult formát a GM designer Wayne Cherry és az Opelnél alkotó Erhard Schnell alkották meg az első generációs Vectra műszaki alapjain. A tervezés során már jelentős mértékben támaszkodtak a számítógépes támogatásra, valamint a végleges formát szélcsatornában alakították ki. Ezért is sikerült elérni az akkoriban rekordnak számító 0,26 légellenállási együtthatót, amelyet egy évtizeden keresztül senki sem tudott felülmúlni. Később az Audi A2 volt képes arra, hogy még áramvonalasabb legyen, de az egy furcsa kis gnóm lett.
Mivel az A Vectra padlólemezére épült az autó, ezért mondhatni, hogy tágas a beltér, így hátul is kényelmesen elfér két utas. A kupé forma ellenére sem lett szűkös és sportautósan alacsony a Calibra, mégis rendkívül arányos a formája. Különösen elegáns a mélyről induló, folyamatosan emelkedő övvonal, izgalmasak és kissé szigorúak az első csíklámpák, ugyanakkor hangsúlyos a két hátsó lámpatest is. Az oldallemezek teljesen letisztultak, semmilyen vizuális trükk nem kellett ahhoz, hogy harmonikus legyen a külső.
Versenypályára kalibrálva 1993 és 1996 között az Opel motorsport programjában is főszerepet kapott a Calibra. A DTM és az ITC szériákban indították az Opel Calibra V6 4x4 versenygépet, amely az Opel Omega 3000 Evo 500-at váltotta fel. A Cosworth bevonásával építették a versenyautókat, amelyeket kezdetben a Team Joest, majd a '95-ös szezonban már a Keke Rosberg által irányított csapat is használt. Rosberg nem csak csapatfőnök volt, hanem az egyik autót is vezette. 1996-ban már csak az ITC széria maradt, egyben ez volt ennek a szériának az utolsó évada is. A csapatok között újnak számított a Zakspeed, aki szintén Opeleket indított. Az idényt magasan az Opel Calibra uralta az Alfa Romeo 155 V6 Ti és az AMG-Mercedes C-Klasse előtt. Manuel Reuter nyerte meg a bajnokságot az Opel volánja mögött, megelőzve a Mercedes pilótáját, Bernd Schneidert.
Az Opel új üdvöskéjét kezdetben kétféle motorral kínálták, a 8 szelepes kétliteres egyenes a Vectrából érkezett, 115 lóerővel ez volt a belépő szint. A sokkal potensebb C20XE már 16 szelepes hengerfejjel 150 lóerővel mozgatta az egyébként nem túl nehéz kupét. 1990 őszén kezdték el forgalmazni az összkerekes változatot, amelyet kezdetben a kétféle kétliteres motorral lehetett rendelni, majd 1992-ben megérkezett a Calibra Turbo. Ezt a változatot a 204 lóerős négyhengeres turbós motorral, kizárólag négykerékhajtással és a hatfokozatú manuális váltóművel forgalmazták. Ezzel a konfigurációval 245 km/h csúcssebességet lehetett elérni, így gyárilag ez volt a leggyorsabb Calibra. Ebből a modellváltozatból alig több, mint 3300 darab készült, így ma igazi ritkaságnak számít.
A legkifinomultabb Calibrának az 1993-ban bemutatott, majd a modellciklus végéig forgalmazott V6-os kivitel számított, amely 170 lóereje, 5 fokozatú manuális, vagy négyfokozatú automatikus váltóműve ideális gran turimsóvá avanzsálta a villámos kupét. 1995-ben a korábbi 150 lóerős szívet az új Ecotec motor váltotta fel, amely már csak 136 lóerőre volt képes.
1997-ig a rüsselsheimi Opel gyárból, valamint a finn Valmet Automotive üzeméből összesen 238 647 Opel Calibra gördült ki. Ma már ennek a mennyiségnek jó, ha a töredéke megmaradt. Idehaza a legtöbb példány szét lett faragva, vagy az AMTS-en bömbölő nagyzenés demóautóként végezte. Egy időben nagyon tetszett ez az autó, főleg a V6-os motorral. Hogy lesz-e valaha ilyenem, azt nem tudom. Az viszont hazai viszonylatban a ritka, mint a fehér holló analógiára alapozva különösen igaz, hogy ritka, mint a gyári Opel Calibra.
„…jó, ha a töredéke megmaradt. Idehaza a legtöbb példány szét lett faragva,… vagy demóautóként végezte.”
a többi simán porrá rohadt. tudom, mert évek óta kerestem/keresek c20let-et, inkább vecrta-t de caliber is lehet, de nincs egy darab sem. (működő összkerekes egyébként már kb. 20 éve nincs, az osztómű javítása kibeb.szott drága (vö: az átlag 17 éves mucsaparaszt bojrácser tulajok anyagi lehetőségeivel), ráadásul a hátsó futómű felfüggesztéseinél szétkorhad a lemez és az egész cucc beszakad a kasztniba… ahhoz képest, hogy ez a tipus az opel sikersztorija, elég szomorú véget ért.
Én inkább úgy mondanám, hogy a sárga-fekete pepitakockás varjú is sűrűbb, mint a tuningmentes Calibra..
De lassan lehet, hogy mint akármilyen működő példány.
Kimaradt a cikkből BMW -től kapott lebutított 25 td motor.
@drover(fanyul társa): Dízel Calibra? Mesélj még!
Mifelénk cigányporschénak hívták, de gyerekként mindig is vágyakoztam utána. Akkoriban Wartburg 353-asunk volt.
@Fülig José: Tán lehet, hogy nem kéne megvárni, hogy annyira elrohadjon a hátsó hossztartó (amiről amúgy beszélsz) hogy beszakadjon a rugó. Amúgy az egy „gerenda”, tehát van egy teteje, ami a beltérben a padlója ugye, szóval a beltérbe azért nem szakad be. Ill. aki azt megvárja az egy segg már elnézést, mert mire odáig jut hogy beszakad, már hosszú évek óta kivűlről látható, csak be kéne nézni a keréknél. Mire vár az ilyen tulaj? Az enyémen 28 évesen látszódott hogy már leveles, nápolyiszerű, leméreteztük (marha bonyolult kartonpapírból, tán fél óra is volt) lehajtottuk 3 as lemezből, vág, hegeszt, kezel belül-kívül. Minden más futóbekötés kicsattant az egészségtől és ismerek úgy 10-12 Calit. Nem rosszabb semminél abból a korból.
A nagy gond az embereknél van, azt hiszik a gyári alváz-üreg egy életen át kitart pedig a karbantartásijában is ott van, hogy 5 évente alváz-üregvédelem. Ezért nem találsz normálisat. A gyári (a mostaniak is, bármely autón) bevonatok kiszáradnak, megrepedeznek és már kúszik is be a víz és annyi. Ahol csináltattam az alvázvédelmet csilivili (felülről) 3-as és 6-os Mazdák álltak szinte padló nélkül, huppogó kreppapír taposóval elvékonyodva még pár év műszaki reményében, hátha a friss bevonat eltakar még egy kicsit.
Én sem válok meg az én kocsimtól vagy csak annyiért amit nem fizet ki senki, akkor meg már elfér nálam is egy szikra rozsda nélkül, pedig csúfosan bánt vele a sok előző tulaj de már kiírtottam írmagjáig az oxidot és szemmeltartom. 28 év alatt 2 küszöb, a gerendák, 20×20 centi taposó két oldalt, hátfal alja és homlokfal alja nem nagy cucc..ja és 2 ív.
@Fülig José:
Amúgy van azért eladó de nem kell meghirdetniük mert hamar híre megy és elmegy ismerősének a szomszédjának a kezén át jó helyre. Ezért nem látod őket, idegennek én sem adnám az enyémet mert nem akarom kinyírva látni az utcán vagy a hahun 3 év múlva 200k.-ért. M.o.-n kár keresned és időt fecsérelni, külföldön találsz szerintem rövid időn belül…rá kell szánni a pénzt de azért nem vészes (nemtom’, mennyi a kassza) mivel nem egy űrtechnológia, a bukó esélye is kisebb. Ha Letet akarsz, az F28 legyen jó benne, a többire országon belül is van help, ha összedőlne a gép vásárlás után.
Imádom a típust.