Szinte hihetetlen, hogy Kaliforniában, de főként Beverly Hills környékén még a mai napig elveszett csodaautók kerülnek elő a különféle garázsok mélyéről. Nem olyan rég egy igazi kincsre bukkantak egy romos garázsban, méghozzá egy 1961-es évjáratú Mercedes-Benz 300SL roadster. A világ egyik legszebb autója, amely igazi gyűjtői darab, és az értéke is bőven a millió dolláros szint fölött van.
1956 közepén a Mercedes felmérte a piacot, mivel a kupé változat eladásai csökkenni kezdtek. A zárt 300SL is már akkoriban is kuriózum volt, ezért az autó különlegességét már csak tovább lehetett fokozni. Bemutatták a roadster változatot, amely a kaliforniai tehetős ügyfelek körében még nagyobb népszerűségre tett szert, mint az elődje. A jellegzetes forma megmaradt, egyedül a látványosan fölfelé nyíló sirályszárnyas ajtókat cserélték le normál, oldalra nyílókra. Mivel a vászontetőnek kellett a hely a csomagtérben, ezért a pótkeréknek kialakítottak egy medencét, illetve némileg kisebb üzemanyagtartályt építettek be.
A kupéhoz képest a nyitott változat csak 125 kg-mal volt nehezebb, viszont a 240 lóerős sorhatos motor még így is bőven dinamikusan mozgatta a 300SL Roadstert. 1957 májusától egészen 1963-ig készült a W198 II. kódjelű típus, amelyhez ’58-ban már lehetett rendelni opcióként kemény tetőt, ’61-től kezdődően pedig a hátsó dobfékeket is lecserélték tárcsára. Így a fotókon látható példány is már a Dunlop-féle négytárcsás fékrendszerrel gurult ki a német gyárból.
Az adott évben mindösszesen csak 256 ilyen csúcsjárgányt készített a Mercedes-Benz. Ráadásul ebből 101 autót világoskék fényezéssel rendeltek meg, mint ami a fotókon is látható. Illetve egykoron kék színű autó volt, csak a hosszú évtizedek helytelen tárolása erősen megfakította eredeti fényét a rozsda által.
Ennek a valaha pompás sportautónak a további érdekessége, hogy a teljes életútja végigkövethető. Megvan hozzá az összes szervizszámla, a szervizkönyve, de még az eredeti adásvételi dokumentumai is. Ezek alapján 1961. június 20-án értékesítették a legelső tulajának. Majd pár év után visszakerült az eredeti dealerhez, és ugyanaz az értékesítő adta tovább a második tulajnak.
Hogy hogyan és miként került nagyjából ötven évig egy se nem jól szigetelt, se nem jól szellőző garázs fogságába, az rejtély. Szerencsére a váz és a hajtáslánca is épségbe maradt, a kasznit azonban rendesen megcsócsálta az idő vasfoga. Mint ahogyan az egykoron szép sötétkék beltér is az idő vasfogának nyomait viseli. Talán senkit sem lep meg, de ez az autó még ilyen állapotában is több százezer dollárt ér. A teljes restaurálás után pedig bőven visszahozza a belé fektetett időt és pénzt, hiszen igazi ritkaságról van szó, amelynek ismert a teljes életútja.
Mi az a piros-zöld micsudás bizgentyű a műszerfalon a belső visszapillogó előtt a műszerfalon? Olyan nem odaillő…
@Harrison Bergeron: mintha valami utólag beszerelt fogyasztásmérő lenne … (Zöld és piros tartomány)
@ZON: Azt nem tartom valószínűnek, elvégre alapból is mérte az autó az üzemanyagfogyasztást, olajra, vízhőfokra, feszkóra van az autóiparnak bevált műszertípusa, másrészt ez a piros-zöld micsuda valami mechanikának köszönhetően működhetett. Belebarmolni egy méregdrága autóba valami plusz fogyasztásmérőt, szintjelzőt – ennyire még egy jenki se kretén. Nézegettem referenciaként más 300SL beltereket, de sehol se volt hasonló se. Iszonyúan idegesít. Formára kábé olyan, mint egy helyzetjelző lámpa egy hajón (bal piros, jobb zöld), de nyilván nem az. De akkor mi az?
@Harrison Bergeron: kapunyitó ?