Az 1930-as években még gyerekcipőben járt a szélcsatornában történő autótervezés, a minél áramvonalasabb formák kialakítása, nem úgy mint napjainkban. A csehszlovák Tatra természetesen kivételnek számít a korszakból, hiszen autói, – azon kívül, hogy a keleti blokk legkülönlegesebbjei közé tartoztak -, modern tervezési filozófia mentén születtek. A Tatra 87, vagy másként T87 is a világháború előtti évek automobiljainak felső tízezréből került ki, újkorában 25 ezer svájci frankot kértek érte, ez ma már olyan 125 ezer dollárnak felelne meg. Ugyan papíron a márka csehszlovák volt, de a szlovákoknak annyi közük volt hozzá, mint mondjuk a románoknak Erdélyhez. Szóval maradjunk csak annyiban, hogy a cseh ipar egy kiválóságáról van szó, amelyet ráadásul egy osztrák és egy német páros, nevezetesen Hans Ledwinka és Erich Überlacker tervezett.
Műszakilag az előd, a T77 alapjaira építették az utódot, de attól némileg kisebbre sikerült. Az kocsitest kialaktásában ráadásul nagy szerepe volt Paul Jaray, vagy magyarul Járay Pál mérnöknek is, aki bár magyar származású, de valójában osztrák mérnökemberként vált ismertté. Többek között az ő nevéhez fűződik a híres-neves Graf Zeppelin léghajók tervezése is.
A T87 konstrukciója sem volt hétköznapi, akárcsak a megjelenése. A három fényszórós autó a farában hordta a léghűtéses V8-as motort, amely 2,9 literjéből 85 lóerőt préseltek ki. Ez nem hangzik ugyan vészesen soknak, viszont a rendkívül aerodinamikus kialakítás miatt az autó akár 160 km/h-val is képes volt száguldani, ráadásul 20 mérföldenként beérte egy gallon üzemanyaggal, ami akkoriban nagy szó volt. A motorhoz társított négyfokozatú váltóműnek pedig a 3. és 4. fokozata már szinkronizált volt, ami megkönnyítette a vezethetőséget.
Mivel a kor egyik luxusautójáról van szó, ezért a kialakításának köszönhetően nem fukarkodtak a helykínálattal sem. A beltér igazi art deco hangulatot áraszt, a teljes műszerfalat gazdagon ellátták különféle órákkal és műszerekkel. A külsején a fényszórók számán túl érdekesség, ahogyan az első szélvédőt három részre osztották, szintén a légellenállás leküzdése érdekében.
De mitől is olyan érdekes manapság egy Tatra 87? Többek között attól, hogy ezzel az autóval kalandozta körbe Afrikát és Dél-Amerikát Hanzelka és Zikmund 1947 és 1950 között. Ez azért sokat elmond az autó tartósságáról. Másrészt ott van a motor, ami léghűtéses V8, ráadásul magnézium ötvözet, hogy a saját tömeg alacsony maradjon. Harmadszor pedig ez a típus, illetve a későbbi T97 és a korai T570 ihlette Ferdinand Porsche urat a VW Bogár és az abban használt boxermotor megalkotásakor.
Gondolom a fotókból már kitaláltátok, hogy valahol találtak egy példányt. Igen, méghozzá az USA-ban (San Antonio, Texas) Az egykoron szürke színben pompázó szedán órájában alig több, mint 45 ezer km van, de nem is ez a nagy szenzáció. Hanem az, hogy ez egy 1941-es példány, tehát még a világháború előttről származik. A múltjáról nem sok minden derült ki, annyi biztos, hogy szinte teljesen egyben van és komplett a hajtáslánc is.
Nyilván teljes felújításra szorul, de ha valaki megszerzi magának, akkor az autótörténelem egy igen különleges darabjával lehet gazdagabb, már csak azért is, mert ebből a típusból 1936 és 1950 között csupán 3056 példány készült, és ennek ma már jó, ha a töredéke létezik. Ritkaságszámba megy, ráadásul kellően egzotikus automobil, amelyet ma már legalább annyira megnéznek, mint egy Ferrari 250 GTO-t. Jelenleg egy online aukció keretén belül hirdeték, már 77 ezer dollárnál jár a licit, Reméljük, hogy megmenekül és gondos gazdája lesz.
Kövessetek minket az alábbi felületeken is!
