Ha az ember elsősorban lelkesedésből készít autós oldalt, akkor a legnagyobb fizetsége a közönség aktivitása, és/vagy elismerése. Ebből kifolyólag szeretném megköszönni, hogy a napi használatú 30 év feletti járgányokat kereső felhívásomra 120 ezer alkalommal kattintottatok, köszönöm, köszönjük az ezernél is több hozzászólást, és a levelezésünk forgalma miatt utólag már összeszámolhatatlan üzenetet. Őszintén csodállak Benneteket azért, hogy ezeket a szép, régi vasakat így megóvjátok, még napi használat mellett is.
A világ igenis kíváncsi a kincseitekre! Nektek köszönhetően lesz pár pillanatra élő közlekedési múzeum az utcákból, amikor elhaladtok rajtuk. Ti visztek színt a szürke hétköznapokba, és közben arról is gondoskodtok, hogy az utánunk jövőknek legyen majd mit megmutatni: lám, így közlekedtünk mi abban a régi-régi XX. században. Az új autó már rég elvesztette a varázsát, az „autóvarázst” most Ti őrzitek. Talán végleg.
A mai napon két 30 pluszos járgányt mutat be röviden a tulajdonosa, vágjunk bele!
Gellért 353-asa
Nagyszüleim Wartburgja volt. Régről emlékszem, hogy nem volt gyerekülés és a rendőr elől le kellett bújnom az ülés alá.
Később csak a garázsban állt. Ha ott játszottam, mindig el volt mondva : „Vigyázz a kocsira kisfiam!”
Majd egyre jobban kezdett érdekelni, milyen kocsi az. Először örültem, hogy a nevét le tudom írni, majd a 6 év utáni indítás, majd egyszer még jogsim sem volt, de kiállhattam a Wartburggal. Mama szerint elkaptam egy gyenge pillanatát. Most meg úgy szerelem, meg megyek vele, mintha mindig is Wartburgom lett volna.
Ez a történet 2015-től indult. Egyszer vele mentem dolgozni és az egész cég kivonult a Wartburg-motor hallatára , meg a főnök is beleült és a német vendégek miatt odaparkoltatott a Mercik mellé.
Krisztián Fordja
Az autó 2017 október végén került hozzám, alapvetően jó állapotban szerencsére. Az előző tulaj valamelyest foglalkozott vele és fejlesztgette is. Én az elmúlt 4 évben újrafényeztettem, befejeztem a belteret egy ritkább fekete GT belsővel és RS Cosworth Recaro ülésekkel. Be lett fejezve a teljes Cosworth optika, télre megkapta a gyári Cosworth felniszettet, nyárra az Escort Cosworth szett lett felújítva, magam által festve, lakkozva és gumizva.
Az évek alatt édesapámmal teljesen rendberaktuk a motort is, jelenleg 380-400.000 km közt jár a motor, kb. 18000 km-es vezérléssel, természetesen minőségi alkatrészekkel. Ami csak Cosworth létezett, az jelenleg már bekerült a kocsiba (kivéve a motor és a hajtása). sikerült beszereznem kb 40-42 db katalógust, kézikönyvet, prospektust angol-magyar-német nyelven, akár kinyomtatott, akár eredeti verzióban.
Sajnos voltak baleseteink is, ezt nem is szeretném kő alá rejteni, mivel szakszerűen ki lett lakatoltatva és fényezve. Az autó nem patika és karcmentes, de 30 éves létére nincs rá kifejezettebb szavam. Az autóval nem az OT a célom, mivel jelenlegi állapotában esélye nem lenne rá, hanem ha az autót sikerül addig is jelenlegi állapotában megtartani, akkor a majd a leendő gyerekem átélhesse azt az élményt, amit én éltem át édesapámmal közös sierrázós éveink alatt.
Pár apróbb tulajdonság az autóról: 4 elektromos ablak, szélesebb Scorpio hátsó híd, négy tárcsafék körben, elöl a 283 mm-es Cosworth tárcsák féknyergekkel együtt, lámpamagasság-állítás motorikusan, fekete GT belső, Recaro ülések, Maserati blue fényezés, teljes Cosworth optika, Koni lengéscsillapítók, Ghia díszlécek körbe, fekete füstös hátsó lámpák, gyári motortér-kialakítás, 40 mm-es ültetés, Cosworth-Escort Cosworth gyári felni szettek, angol mérföldes kilométeróra, mindkét első ülés magasság-állítósra alakítva gyári üléssínekkel, kb. fél autónyi tartalék motor-váltó-elektronikai rendszer-kapcsolók-feliratok-alkatrészek elcsomagolva és fóliázva.
