1956-ban Carlo (Karl) Abarth úgy döntött, hogy sebességi és távolsági rekordot állítanak fel egy apró, Fiat-alapú járművel, az 500-750 ccm-es kategóriában. Fogtak egy 750-es Abarth motort, amihez egy háromsebességes, iszonyú hosszú áttételekkel dolgozó sebességváltót kapcsoltak. Az autó többi alkatrésze a Fiat 600-ból érkezett. Mindent a súlycsökkentésnek rendeltek alá, így az egyszemélyes pilótafülke meglehetősen szűkös és puritán lett, de még a hátsó fékeket is elhagyták, hogy spóroljanak pár kilogrammot.
A karosszériát a Bertone stúdióban szabták a kis rekorderre, a munkát Franco Scaglione végezte. A végeredmény egy mindössze 385 kg-os, 47 LE-s, ám 190 km/h feletti végsebességgel rendelkező járgány lett. Nyilván a gyorsulás nem volt fő szempont, így ezt az adatot fedje a feledés jótékony homálya.
A rekordkísérletre 1956. június 17-én, Monzában került sor. Huszonnégy órán keresztül váltotta egymást a négy pilóta a kormánynál, míg megszületett a rekord. 3743,642 km-t teljesített a hetyke kipufogós, UFO-szerű gépezet, 155,985 km/órás átlagsebességgel.
A sajtóvisszhang sajnos elég csekély volt, így Karl Abarth úgy döntött, rátesznek egy lapáttal. Meghívott pár neves újságírót, hogy az első órákban ők is vezessék a 750 Record-ot. Utánuk ismét profi pilóták következtek, de ezúttal 3 napon keresztül száguldottak az Abarth-tal. Mindössze 6 liter/100km-es átlagfogyasztás mellett megdöntötték az 500km-es, az 500 mérföldes, az 1000 km-es, a 48 és a 72 órás rekordokat is, immár jóval nagyobb hírverés mellett. Az Abarth számára jól jött a reklám, a többi már történelem. Az Abarth 750 Record ma a Stellantis híres, Heritage Hub nevű múzeumában pihen, igen illusztris társaságban.
Forrás, képek: fcaheritage.com
