A Porsche sokak szemében a farmotoros sportautók Szent Grálja, azonban a motorsportban elért sikereik nagy része középmotoros autóikhoz kötődnek. Az egyik ilyen ősi darab volt a versenypályákra az 1950-es évek közepén berobbanó Porsche 550 Spyder, amelyből mindösszesen 90 példányt készítettek 1953 és 1956 között. Talán sokunk álma, hogy egyszer egy poros garázs vagy gazzal benőtt pajta ajtaja mögül elénk tárul egy elhagyott versenyautó. Valakinek ez nem olyan rég sikerült, ráadásul egy ilyen ritka gépre bukkant.
Az 550 Spyder születése a Porsche 356 Spyder prototípusaira vezethető vissza. Az ’50-es évek első felében úgy döntöttek, hogy versenycélú autót építenek ezek alapján. Így született meg a rendkívül könnyű és alacsony építésű versenyautó, amely a nevéből adódóan mindössze 550 kg-ot nyomott. Az autó motorját még Dr. Ernst Fuhrmann tervezte, ez volt a Type 547-es másfél literes négyhengeres boxer, természetesen léghűtéssel. A kéttorkú Solex PJJ karburátorral és a dupla gyújtógyertyákkal ellátott szív első változata 110 lóerőt produkált.
A Porsche 550 Spyder első bevetése az 1953. májusában megrendezett Eifel futam volt a Nürburgringen, amelyen diadalmaskodtak vele. Ugyanezen évben további sikereket is begyűjtött ez az aprócska versenyautó; megnyerték vele az 1500 ccm alatti kategóriát a Le Mans 24órás futamon és a Carrera Panamerica-n is. A Porsche a későbbiekben az itt elért sikerei után vette át a Carrera nevet.
Három éven keresztül gyártották és ez idő alatt 90 példány készült, amelyeket egyaránt használtak közúton és a versenypályákon is. 1956 után a Porsche a 718-as típusra váltott, vagy ahogy másként nevezték, az RSK. A privát versenyzők azonban továbbra is használták az 550-est és szép sikereket értek el vele.
Mint ahogy a bevezetőben is említettem, versenyautók ritkán kerülnek elő pajtákból, így mindenképpen igazi kincs egy ilyen autóra bukkanni. A képeket elnézve most bizonyára mindenki azt gondolja, hogy meghibbantunk, hiszen az 550 Spyder nem is így néz ki. Valóban, de ez tényleg egy ilyen típus, csak történt vele valami.
A cikkünk tárgyát is képező 550-0079 alvázszámú példány vázszerkezete 1955 végén készült el. A karosszériát a Wendler műhelyében készítették 1956 januárjában. Az alumínium ruhát pirosra fényezték, a beltérben a bézs műbőr volt a meghatározó. Eredetileg az 90080 számú négyhengeres boxermotorral és az 10054 számú négyfokozatú váltóművel látták el, az idők során ez változott benne. A dokumentációja alapján 1956. február 2-án készült el teljesen.
Egy fotón, amelyet 1956 tavaszán készítettek a gyár udvarán, állítólag ez az autó látható két másik testvére társaságában. Az autó legelső gazdájn a svájci Heinz Schiller volt, aki sokáig versenyhajózott, majd az 1950-es években csöppent bele az autóversenyek világába. Egy Porsche 356 A Coupe típussal kezdte, majd végig kitartott a stuttgarti márka mellett. Miután felhagyott a versenyzéssel saját Porsche kereskedést nyitott Genfben. Szóval a kis 550-es újkorától egészen 1958 tavaszáig volt a tulajdonában.
Ezután csapattársa, Edouard Margairaz vette meg, aki 1958 júniusáig használta különféle hegyi felfutó versenyeken. Ezután egészen 1978-ig nem sokat lehet tudni az autó múltjáról. 1978-ban a német Heribert Kóke vásárolta meg a feljegyzések alapján Jo Stiffert özvegyétől. Stiffert egykoron Schiller csapattársa volt. Vélhetően az autó Svájcban maradt és vagy Schiller, vagy pedig Margairaz egyik volt kollégája vette gondozásába. Ekkor kapta meg a 718-as típus karosszériáját, amelyet ezüst színűre fényeztek, valamint beépítették az erősebb, 1680 ccm-es 150 lóerős boxermotort.
Külke úr veteránversenyeken használta az autót, illetve pár kiállításon is megjelent vele, majd eladta egy brit gyűjtőnek, aki alig használta és a ’80-as évek végén félrerakta. Az elmúlt bő 30 évet ebben a garázsban töltötte az egykor a versenypályákon száguldó autó. Az 1970-es években tett átalakításokat követően már nem nyúltak hozzá, felújítva sosem volt, mondhatni teljesen eredeti állapotában van. Azonban a motorról hiányoznak a karburátorok és a vezérlés fedele. Valamint nincs meg hozzá az üzemanyagtank és a padló burkolatai is eltűntek.
A kisebb-nagyobb hiányai ellenére egy igazi időkapszula, amelyet anno gyári alkatrészekkel tuningoltak. A Gooding & Company pár hete egy aukció keretein belül értékesítette. Kicsivel több mint 2 millió angol fontot fizettek érte. Az új tulaj eldöntheti, hogy visszaállítja a gyári állapotába, vagy a korabeli átalakításokat megtartva restaurálja. Mindenesetre a motorsportok és a márka történetének egyik érdekes darabjáról van szó.
Forrás, képek: Gooding & Co., Classic Driver
A cikk elkészítése kb. 6 órát vett igénybe.
