Helytelen felfogás, hogy a legtöbben inkább a különbségeket keresik – mintegy feljebb pozicionálva önmagukat –semmint a hasonlóságokat igyekeznének megtalálni a másikban. Így van ez a Lada esetében is és úgy érzem, mindenki veszít ezen.
Sokan azért nem szeretik a Ladát, mert néhány elvakult ember Lamborghini Miuraként tekint az utolsó kertvégi romra is, és feljebb magasztalja azt bármi másnál. A VAK fanatizmus semmilyen autónak, egyáltalán semminek nem tesz jót, de szerintem ne abból a néhány önjelölt messiásból ítéljünk meg több tízezer embert.
Egy másik csoport szerint túl vannak árazva és hype-olva. Oké, ez is részben igaz. Azért, mert valami 30+1 éves lett, még nem veterán, csak öreg. Sokan viszont úgy árazzák be a girbe-gurba 2105-öst, mintha legalábbis gyári fényű 2103 lenne, ami 30 éve garázspor-takaróban szunnyadt, első tulajdonosánál.
A hype-ot úgy látom, jócskán alábbhagyott az utóbbi időben. Ahogy telnek az évek, azok, akik megélték a Lada első- és másodvirágzását, már lenyugodtak, elvégre a java részünk nem fiatalabb 35 évesnél. Vagy tartanak egyet, vagy emlékeznek, de nem szólnak különösebben bele a dolgokba. Az újabb generációban meg jóval kisebb a merítés, aki egyáltalán bármilyen autó után érdeklődik, és eme halmazban még kisebb a zug, ahol a Lada iránt érzelmet tápláló ifjak vannak. Vetettem egy pillantást a hazai Lada témájú Facebook-oldalakra, és úgy látom, ez a vonat lassan elmegy…
Aztán sokan azért nem szeretik a Ladát, mert a kommunizmus bűze lehelt bele életet. Az idősebb utálkozók azért fújnak rá, mert nem választhattak mást annak idején. Mélyen együtt érzek velük, de próbáljuk meg végre más aspektusból is megközelíteni ezt a Lada-témát, hátha másként fest az összkép!
Tegyük gyorsan rendbe: ebben a cikkben a Lada szóról ne a Samarára, vagy az újabb autókra gondoljatok, hanem a 2101-től a 2107-ig terjedő skálára!
Az autózás kései őskorában, a GP-k aranykorában az autók orrmotorosak és hátsókerék-meghajtásúak voltak, mint a Bugatti Type 35, vagy az Alfa Romeo 8C. Sokáig ez volt a bevált recept, és a hatvanas években még mindig túlnyomórészt erre a koncepcióra épültek a gépek. De mi maradt ránk a hatvanas évek szellemiségéből? Az akkori Alfák, Fiatok, Triumph-ok, akármik ma már nagyon ritkák és tényleg nagyon drágák.
Ami a Lada egykori hátránya volt – mármint hogy elavultan, óriási mennyiségben gyártották még évtizedekig – az mostanára az előnyére vált.
Ebből kifolyólag sokan nem is a KGST-nosztalgia miatt szereznek be ilyen gépet, hanem a termék önmagát adta el: egy klasszikus formavilágú, élvezetesen vezethető, régi vágású autó – ráadásul mindez a boldog gyerekkorunkban ott volt mindenhol.
Ilyennek tartom magam én is. Nem volt bólogatós kutya, vagy Videoton hangszóró a kalaptartómon és a fagolyós üléstakarótól is irtóztam. Számomra a Lada egy klasszikus gép, ami négy szép keréken szívet melengető látvány. Élvezet vezetni, mert a ruszkik hanyagsága ellenére is megmaradt a varázsa és az elpusztíthatatlanság illúziója benne.
Miközben lassan eltűntek a hétköznapokból, a versenypályákon afféle balkáni Ford Escortként tündökölnek. Olyan autók épülnek Lada karosszériákba, mint a briteknél a kutyacsontosba. Náluk az, nálunk emez lett a stanadard gépszörny, amit mindenki szájtátva néz, ha elszáguld a pályán.
Nem hiába nem a Škodából, vagy a Wartburgból készülnek ilyen gépek (bocsássatok meg, mert azokat is nagyon szeretem), szerintem nemcsak mennyiségi okai vannak ennek. Előbbi farmotoros volt, utóbbi elöl hajtott. A Ford Mustangból, vagy a Dodge Challengerből sem hiába nem voltak ilyen kivitelek (legalábbis remélem).
Szóval, ha nem szereted a Ladát, próbálj kicsit úgy tekinteni rá, mint egy utolsó mohikánra a hatvanas évek autós szellemiségéből, mert nagyon nehéz másik típust mellé állítani. Én mindig ilyennek látom, nem a „szovjet ipar remekének”, főleg hogy bármit is harsogott a propaganda, a Lada csak szovjet gyártású volt, de nem terveztek ott hozzá még egy csavart sem… Összességében pedig ez is egy réges-régi autó. Akármi is a divat, akárhol is készült, aki életben tart akár egyet is, szerintem mindenképpen tiszteletet, biztatást érdemel, hiszen Ő is egy közülünk, a klasszikus vasak szerelmesei közül.
