Ha ma besétálnánk egy Fiat szalonba, akkor állna bent Panda, az 500-as pár változata, az új 600-as és talán még néhány Abarth. Emlékszem az 1990-es években tőlünk épp egy utcányira volt az akkori Fiat szalon. Akkoriban elég sokféle autó közül lehetett választani, voltak ott kis színes Cinquecentók, Puntók, a Brava és Bravo páros, a fura Multipla, és persze a vagány kis Barchetta. De az én szemem mindig egy Ferrari kinézetű sportautón akadt meg, ami ott virított kanárisárga színben. Bizony ez volt a szögletesen ívelt Fiat Coupé, amelyhez foghatót azóta sem készítettek a Fiatnál. Talán el sem hinnénk, de az egykoron meghökkentő kinézetű járgány már 30 éves. Következzen ennek az autónak a sztorija.
Verseny a formatervért
A ’90-es évek elején a Fiat nem volt a legjobb formájában. Ugyan a Panda, az Uno és a Tipo remekeltek az eladásokat tekintve, azonban a tartósság nem volt az erényük. Ráadásul a pénz is fogyóban volt az olaszoknál. Paolo Cantarella, a Fiat akkori vezére egyértelműsítette a tervezői számára, hogy mit kell tenniük. Alkossanak valami igazán egyedit és meghökkentőt. Persze ahhoz, hogy megteremtse a kellő motivációt, megbízta a híres-neves Pininfarina stúdiót is a formaterv megalkotásával.
Pininfarina nem véletlenül keveredett a történetbe, ugyanis akkoriban a Cadillac Allante gyártása nem volt egy sikertörténet, tudták jól, hogy a San Giorgo Canavese-ben található üzem kongani fog az ürességtől. A tervezőstúdió vezetősége meggyőzte a Fiatot, hogy az akkori Tipo platformját felhasználva hozzanak létre egy kupét, amit majd a Pininfarina gyárthat.
A munkát a Centro Stile Fiat és a Pininfarina stúdiónál is 1990 elején kezdték meg. A házon belüli csapatot Nevio de Giusto, az akkori főtervező irányította, az ő keze alá dolgozott a két amerikai, Peter Davis, aki technikai igazgató volt, illetve Chris Bangle, akit az Opeltől igazoltak. Ő már ekkor túl volt az Alfa Romeo 145 típuson.
A Centro Stile és a Pininfarina is gőzerővel dolgozott az új kupé megalkotásán. Az első agyagmodellekkel 1990. októberében készültek el. Mindkét stúdió merőben más stílusú koncepciót alkotott, a Fiat saját csapata ráadásul két változattal is előrukkolt az első bemutatóra, amit a Fiat cégvezetésének tartottak. Az első megmérettetésből a Pininfarina került ki győztesen, ők sokkal visszafogottabb és elegánsabb formát álmodtak meg, mint a Fiat tervezői. Persze a történet itt még nem ért véget, hiszen még rengeteget kellett dolgozniuk a végleges változat elfogadásáig mindkét csapatnak.
A második felülvizsgálatra a stúdiók tovább finomították a formaterveket. Érdekes módon vélhetően a Bangle-féle szokatlanul éles vonalak megihlették a Pininfarina tervezőit is, ugyanis az első változathoz képest egy sokkal markánsabb formatervvel álltak elő. A végére már csak Bangle és a Pininfarina maradt, a másik házon belüli terv nem kapott folytatást. 1991 májusára eldőlt, hogy ki tervezheti meg a szériamodellt.
A külső formaterv megvalósítása végül maradt a Centro Stile hatáskörében, azonban a Pininfarina sem maradt hoppon. Szerencsére ők rajzolták meg a Coupé belterét és a gyártás is náluk zajlott. Hogy miért is írom azt, hogy szerencsére? Nézzétek meg a lenti fotókat a beltér terveiről és rájöttök. Viszont azt is érdemes tudni, hogy a Pininfarina-féle elképzelések sem landoltak a fiók mélyén. Az olaszoknak ugyan nem kellett, de a franciák kellő fantáziát láttak benne, ebből született meg 1996-ban a Peugeot 406 Coupe.
Tipo alapokon
A Fiat Coupé kifejlesztése közel három évet vett igénybe. Az alapja a Tipo 2 (Type-Two) névre hallgató moduláris padlólemez volt, amelyet még a ’80-as években fejlesztettek ki a Fiat Tipo számára. Az elsőkerékhajtású platform nagy előnye volt, hogy elöl-hátul független kerékfelfüggesztést alkalmazhattak. Ez akkoriban nem volt jellemző az alsó középkategóriára. Erre a platformra épült akkoriban az Alfa Romeo egy sor modellje (145,146, Spider, GTV), valamint a Lancia Delta is. Később ezt a padlólemezt fejlesztették tovább, a Rev. 2-re olyan autók épültek, mint a Fiat Brava/Bravo páros, a Multipla, a Rev . 3-ra pedig többek között az Alfa Romeo 156 és a Lancia Lybra.
Ezekre az alapokra húzták fel a Coupé megosztó formáját, amely részben építkezett az előd Fiat sportautók formai jegyeiből, másrészről meghökkentő is volt a szögletesre csapott kerékjárati ívekkel. Továbbá harmadrészt a hátsó dupla körlámpák és a teljesen szögletes hátsó traktus könnyedén Ferrarivá varázsolta a relatíve olcsó sportautót.
1993. december 6-án mutatták be a Bolognai Autószalonon, éppen 30 évvel ezelőtt. A közönség imádta, a szaklapokat megosztotta a Fiat Coupé formája. Voltak akik borzasztónak titulálták, mások az egekig magasztalták a megjelenését. Szerintem egy nagyon vagány autó, én gyerekként mindig azt mondtam rá, hogy olyan, mint egy Ferrari, és valami miatt a sárga színben csípődött be.
Integrale szív turbóval is
A platform vonatkozásában a Tipo adta az alapokat, a motorok tekintetében azonban a konszern másik márkája, a Lancia jött kapóra. A hatszoros rally világbajnok győztes Delta Integrale motorját módosították a Fiat mérnökei. Ez a motorgeneráció az ex-Ferrari mérnök, Aurelio Lampredi alkotása, amelyek legalább olyan szépen muzsikálnak, mint a Busso hangszerelte szimfóniák.
1993-as megjelenésekor a kétliteres 139 lóerős 16 szelepes négyhengeres és az ugyanúgy kétliteres ám turbóval megtámogatva 190 lóerőt produkáló motorok voltak elérhetőek. 1996-ban egy modellfrissítés keretében leváltották a korábbi Integrale motort. Ekkor került a kínálatban a 131 lóerős 1,8-as, illetve a teljesen új 5 hengeres szívó- és turbómotorok. Utóbbi 220 lóerőt teljesített és ezzel minden idők leggyorsabb Fiatja jött létre, 250 km/h sebességre volt képes a hatfokozatú váltóművel.
A facelift során némileg módosították a hűtőrácsot és a műszerfalat, a korábbi digitális órát analógra cserélték, valamint bőrrel burkolták az ajtópaneleket is. 1998-ban a szívó öthengeres motor szívóoldalát változó csőhosszal látták el, így 147-ről 154 lóerőre növelték a teljesítményét.
Limitált változat, utóélet
A Fiat Coupé hétéves pályafutása során mindössze egyetlen egy limitált kiadást élt meg 1998-ban, amit szimplán Limited Edition változatnak neveztek. Ezek az autókat külsőleg a body kit – amit szerintem némileg megtöri a formai egységet – néhány titán színű elem, pl. a felnik, a tanksapka és a hátsó lámpák gyűrűi, valamint a piros Brembo féknyergek különbözteti meg a normál változatoktól.
A beltérben Recaro sportüléseket helyeztek el, amelyeknek az ülőlapja vörös színben pompázik. Valamint nyomógombbal történt az indítás. A műszerfal teljes szélességében végigfutó betét nem a karosszéria színében, hanem szintén titán szürke árnyalatban pompázik. Mechanikailag a hatfokozatú manuális váltómű hozott újdonságot. A Limited Editon változatot piros, fekete, Vinci Grey, Crono Grey és Steel Grey színekben lehetett megrendelni.
Michael Schumachernek is volt egy Crono Grey színben pompázó LE Coupéja. Ebből a kiadásból hozzávetőleg 1400 példány készülhetett, mindegyik sorszámozott, amelyet a belső tükörnél lévő plakett tartalmaz.
2000 szeptemberében fejezték be a Fiat Coupé gyártását a Pininfarina üzemében, amelyben hozzávetőlegesen napi 80 autó készült, méghozzá kézi összeszereléssel. Bizony, ami leginkább csak a Maseratik, Ferrarik és Lamborghinik sajátossága, az a Fiat Coupét is megillette. Az utolsó változatokba eltérő bőrülések, fehér számlapos műszerek, sárga mutatókkal és méhsejtszerkezetű hűtőrács, valamint 16″-os BBS felnik kerültek. 72 800 Fiat Coupé hagyta el az olasz stúdió gyárát. Hogy mennyi maradt fenn azt nehéz megsaccolni. Az viszont biztos, hogy sok példány idehaza is a tunerjóskák áldozata lett, így ma már egy megőrzött gyári példány bő két milliót is kóstálhat. Ez az autó egyértelműen egy igazi klasszikus lesz, szóval most érdemes venni egyet.
Forrás, képek: Fiat, Pininfarina, Car Design Archives, coupefiat.info
