November 18-án, vasárnap hajnalban 5:30-kor csörgött az ébresztő: ideje autóversenyt nézni, a Rally2 és a Historic mezőnye a kedvenc oroszlányi pályámon száguldozik ma!
Fél 8 előtt már a pálya szélén álltunk Vancellonével és Balival, egy jobbos kanyart néztünk meg az első körben. Az idő meglehetősen ködös, párás volt, a pálya hírhedt fehér aszfaltcsíkja így még csúszósabb lett.
8 után megkezdődött a műsor: gyakorlatilag a mezőny 90%-a keresztben érkezett elénk. A legdurvább látványt a 0-s Citroen Xsara VTS-sel induló Zagyva Lajos – Asztalos István páros szolgáltatta, iszonyú tempóval ékeztek, öröm volt nézni! Persze a többiek is bátran jöttek, talán a BMW-k és a Hondák voltak csak visszafogottabbak. Az előfutó N-es körlámpás Zsiguli is nagyon bejött, bárcsak többen is próbálkoznának ilyen autóval…
Az egyik legkedvesebb hazai versenyautómat is láthattam: Kari Alfa Romeo GTV-jét. Az olasz vas koncertjét gyönyörűen visszhangozta az erdő, valaki rögzíthetné egyszer, aztán kiadhatná ralis relaxációs CD-ként. : )
Leginkább a Historic apró mezőnye érdekelt – szeretem a régi vasakat – nem is csalódtam bennük. Sajnos sem az írás, sem a képek nem tudják visszaadni azt az élményt, amikor egy olyan autó száguld el előtted, aminek az utcai változata is féltett veterán már. Opel Kadett C GT/E, Ascona, Cigány a BMW-vel – ugyebár külön műsorszám, Fiat 131 Abarth – ez utóbbi még egy kétsoros versre is megihletett:
„Itt jön már az Abarth,
Felszántja az avart!”
Reggel tudtam meg, hogy sprintes betétfutam is lesz, így majdnem dupla akkora volt a mezőny, mint amire számítottam. Előfutóként Bútor Robi alakított hatalmasat a mezőny ezen részében, majd ezt minden körben megismételte, bárhol is álltunk. KÖSZÖNJÜK!
A második kört a szeméttelepnél néztük, ahol életem első versenyét is láttam még 2000-ben.
Közben megérkeztek CaShék is, így már három fotómasina örökítette meg az ide kirakott lassító teljesítését. Én a háttérből csápoltam, a versenyzők pedig igyekeztek mutatni valamit a fotósoknak, így erre a kanyarra sem lehetett panaszunk.
Sajnos itt volt némi állás, a kiugratónál, ahová a következő körben készültünk, valaki túlzásba vitte a repülést. Vártunk, és számolgattuk, kinek kellett volna jönnie: Kariéknak az Alfával – jött ki a szívbe markoló eredmény.
Aztán kis várakozás után folytatódott a verseny, mi pedig tovább szórakozhattunk.
Valerie és CaSh képei a versenyről
A harmadik körben már a kiugratónál álltunk, a háttérben egy törött Alfa „díszelgett”. Az előtérben viszont zajlott a verseny, így láthattunk repülő autókat is. A legszebbet egy Škoda Favoritos páros ugratott (Gergely-Kailbach), ott kicsúszott a számon egy aztak@rva.
Mire Bútor Robi érkezett, már a túloldalon beszélgettünk Karival a fénysérült autó mellett.
Elmondta, hogy az első kör után úgy gondolta, kicsit beljebb jön el a következőben, hátha gyorsabb lesz, de sajnos keresztben értek le, és egy tisztességeset estek. Leginkább az autó jobb elejét viselte meg a bukás, a tető csak egyszer ért le, egy tenyérnyi sérülést hagyva maga után az amúgy szép vonalú autón. Ők egyben megúszták szerencsére. Remélem, Szilveszterkor már ismét a pályán hasítanak!
Hogy milyen egy Alfa Romeo GTV6 belül?
Fogj három közepesen vastag könyvet, és tedd be egy hagyományos fürdőkádba ülésnek! Támassz a kád oldalához egy vasalódeszkát, fölé pedig állíts egy sátrat! Ha ezzel megvagy, próbálj meg beszállni! Ha sikerül, az Alfába is be tudsz majd ülni a hosszú, de keskeny helyre. : )
Búcsút intettünk Karinak és a kiugratónak, és a negyedik, megfordított kört már ismét az elág környékén néztük, egy S-kanyart, ami VÉGRE nem volt belassítózva, mint a sprinteken, és rendes tempóval tudták azt megközelíteni a versenyzők. Ugyan fogyatkozott a mezőny, de nem lehetett okunk panaszra, így is kellő élményben volt részünk, noha itt nem volt lehetőség a csúszkálásra. Erősen sötétedett már, de az utolsó kört nem tudtuk megnézni, mennünk kellett. Bali képeiből ítélve hangulatos lehetett, felkerültek a lámpasorok is az autókra. A citromsárga GT3-as Porsche 911-nek kifejezetten jól állt a sötétedő erdő.
2008 óta ez volt az első olyan verseny, ami nálam a 10/10-es minősítést kapta. Sem jelentős hatásszünetek, sem látványtalan autózás, sem pedig barátságtalan rendezők nem keserítették a napunkat. Újra öröm volt ralit nézni, aki nem volt ott, most sokat hagyott ki.
Képek: Bali Fotó, Valerie, CaSh
