1916-ban járunk. Javában zajlik az I. világháború. Megkoronázzák az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt, elsüllyed a Britannic (a Titanic testvérhajója), Henry Ford gyárában már 6 éve futószalagon folyik az autók tömeggyártása, a FIAT pedig óriási építkezésbe kezd Torinóban.
Az 1899-ben alapított FIAT szépen fejlődött. 1910-re sikerült kinőniük az első, Corso Dante nevű üzemüket. Ebben az évben tettek látogatást a Fordnál, ahol tanulmányozták a futószalagon történő termelést, ugyanis a Ford Highland Parkban épült új autógyára volt a világon az első, ahol ezt a módszert alkalmazták. A felső szinten kezdődött az összeszerelés, és emeletenként lefelé haladva állt össze a futószalagon a sok alkatrész autóvá, ami végül a földszinten gurult ki az üzemből.
Corso Dante. 2004-ig működött a FIAT irodaházaként, miután átköltözött a gyár Lingottoba.
Az ötlet tetszett Giovanni Agnellinek, ezért megbízást adott az építész Giacomo Matté Trucconak, hogy tervezzen egy hasonló üzemet a FIAT számára.
Az új gyár alapkövét 1916-ban rakták le Torino Lingotto nevű városrészében. A teljes építkezés 1930-ban fejeződött be (1926-ban készült az irodaház, 1928-ban pedig a tesztpálya), de 1922-ben már felavatták az új épületet és a következő évben megindult a termelés.
A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐTTI KÉPEKKEL!
Az eredeti elképzelésen viszont csavartak egyet a gyár tervezésekor, és a földszinten kezdték meg az összeszerelést, hogy aztán a felső emeleten elkészüljön az autó. A látszólag logikátlan döntést egy igen látványos dolog koronázta meg – szó szerint: az 507 méter hosszú, 5 emelet magas épület tetejére egy döntött kanyarokkal összekötött tesztpályát építettek, itt tették meg az új Fiatok az első kilométerüket, aztán már mehettek is a gyár melletti síneken álló vagonokba.
A világon akkor egyedülállónak számító épületet pár évvel később a belga Imperia autógyár koppintotta le, valamint egy olasz mérnök a Chrysler számára is tervezett hasonlót Argentínában. Az épület alapját az akkoriban korszerűnek számító 6X6 méteres vasbeton rácsszerkezet adta, ami jól bírta a gyűrődést. A harmincas évek elején egyszer ugyan túlterhelés miatt megrepedt a tető, és a tervező segítségét kérték a hiba kijavításához, de később már nem volt gond vele. A tesztpályát úgy tervezték, hogy 90 km/h-s sebességgel is lehessen száguldani rajta, ami azért volt figyelemreméltó, mert akkoriban az autók átlagos végsebessége alig érte el a 70 km/h-t. A derék olaszok gondoltak a jövőre. : )
Az első itt gyártott modell a Fiat Torpedo volt, aztán a következő évtizedekben olyan típusok követték, mint a Balilla, a Topolino, a 850, a 124 Spider, vagy az X1/9. A gyors fejlődés következtében 1936-ra Lingotto már nem tudott elegendő autót gyártani, ezért a FIAT ismét egy új üzem építésébe fogott.
Az 1939-ben megnyitott Mirafiori gyáróriás (Európa legrégebbi, ma is működő autógyára) átadásáig viszont csak itt készültek a torinói Fiatok.
Mirafiori, az 1939-ben átadott gyáróriás. Ma is működik, itt készül az Alfa Romeo MiTo.
Az első törés az építmény életében a II. világháborúban következett be, hadiüzemként több bombatalálatot is kapott és gyakorlatilag porig égett. A háború után a Marshall-terv által nyújtott anyagi támogatásból épült újjá, hogy aztán még évtizedekig tovább készülhessenek benne a ma már egytől-egyig veterán korúnak számító olasz vasak.
A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK LINGOTTO 1942-1982 KÖZÖTT KÉSZÜLT KÉPEIBŐL.
A gyár a 70-es évekre elavult, állapota pedig leromlott, ezért úgy döntöttek, hogy 1982-ben bezárják. Az utolsó itt gyártott típus a Lancia Delta volt, így egy ilyen autó hagyta el utoljára a tetőt, mielőtt lakat alá került volna a teljesen kipucolt épület.
Ilyenkor szokott az következni, hogy lerombolták, és lakóparkot, plazát építettek a műemléknek számító épület helyére, esetleg benőtte a gaz az omladozó falakat, a romos épületek szerelemeseinek zarándokhelyévé válva.
Azonban nem ez történt. A bezárást követően 1985-ig folytak az egyeztetések az ipari műemlék hasznosításával kapcsolatban. A munkálatok 1989-ben kezdődtek, és 2002-ben fejeződtek be teljesen. A végeredmény egy csodaszép, új értelmet nyert, élettel teli műemlék lett. Az épületben bevásárlóközpont, kiállítóhelység, színházterem, hangversenyterem (Gianni Agnelli nevét viseli), és két szálloda is helyet kapott. A tetőn egy 150 m2-es üvegbuborékba foglalt tárgyaló található helikopter-leszállóval, valamint van egy étterem is, aminek ablakaiból az Alpok hegyláncaira nyílik pazar panoráma.
A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK A FELÚJÍTOTT ÉPÜLETRŐL.
Az 1600 üveglapból épült 14 méter magas üveggömb párjaként, utolsónak készült el a Giovanni és Marella Agnelli Galéria, kiemelkedve az eredeti épület tetejéből – ezt 2002. szeptember 20-án adták át.
A tetőre csak különleges alkalmakkor lehet feljutni autóval, de gyalogosan látogatható, én már fel is vettem a „Feltétlenül meg kell néznem” című listámra ezt a páratlan autóipari emléket.
Forrás: Archivio Storico Fiat; Wikipedia; storiaindustria.it; fondazionerenzopiano.org
