Sayonara EVO!

Lassan, vagy gyorsan, de a világ változik, semmi sem örök. A régi jó dolgok mennek, helyükbe újak lépnek, sokszor halljuk, vagy akár mi magunk is mondjuk, hogy „bezzeg régen mennyivel jobb volt’. Talán ez a frázis az, amit legtöbbször az autók kapcsán sütünk el egy-egy beszélgetés vagy vita során.

A legutóbbi válság, a betarthatatlan környezetvédelmi normák és a mostani VW dízelbotrány is, mind egytől-egyig nyomást gyakorolnak az autógyártókra, hogy tessék környezetbarát, tisztaüzemű autókat gyártani. Ebből kifolyólag pedig vannak olyan modellek, amelyeknek nincs tovább helye a kínálatban, menniük kell. Közel 25 év után búcsúzik a japánok talán legismertebb típusa, a Mitsubishi Lancer EVO.

Az EVO a 90-es évek japán autógyártásának egyik gyermeke volt, a Mitsubishi Motors sportos autóinak talán legjobbja, a Subaru Impreza WRX ősi riválisa. Nyugodtan állíthatom, hogy a modernkori autógyártás sportszedán fogalmának a megteremtője, illetve azon kevés kiváló japán autók egyike, amely hivatalosan is eljutott „balkormányos” területekre.

Sornégyes, kétliteres DOHC motor, turbó, négykerékmeghajtás, LSD (magyarul sperr) ez volt a recept tíz teljes generáción át. 1992-ben jelent meg az első széria, amely még az akkori Galant VR-4 hajtásláncát kapta. Ez volt az egyetlen a sorban, amelyet VLSD-vel szereltek, azaz egy hidraulikus rendszer kapcsolódott a sperrhez. Ez a változat még „csak” 247 lóerős volt, azaz bőven a 280 lóerős limiten belül voltak, amely akkoriban egy megállapodás volt a japán autógyárak között, állítólag környezetvédelmi okokra hivatkozva.

1994-ben hozták ki a folytatást, némileg növelve a teljesítményt 256 lóerőre, majd ’95-ben jött a harmadik EVO, amely némileg agresszívebb külsőt és erősebb turbót kapott, így már 270 lóerőnél jártak a Mitsubishi mérnökei.

Már az első három változat is az alapja volt számos tuningnak, illetve a rally szakágban is megjelent az autó, ahol a pályákon a legfőbb ellenfele a Subaru volt. ’96-ban jött el az újabb váltás, a negyedik változat már teljesen új alapokra épült, a külső is jelentős mértékben módosult, sokkal komolyabb lett az autó megjelenése. Elérték a 280 lóerős limitet, amit ezután lazán túl is léptek, az autó pedig a Ralliart hathatós közreműködésének köszönhetően elkezdett brillírozni a nemzetközi rally bajnokságban is. Az EVO 4-5-6 változatok különös ismertetőjelei voltak, a nagy hátsó szárny, méretes első ködlámpák, a Brembo fékek és az OZ felnik. Újdonság volt az AYC, azaz az active yaw control, magyarul az aktív differenciálmű, ami már ekkor tudott nyomatékvektorozni (ez manapság divat a műanyag hothatcheknél).

Az EVO VI RS, a szériában gyártott autók közül elsőként kapott olyan turbót, amelyben titán-alumínium turbinakerék dolgozott. Illetve szériában már volt 330 lóerős változat is a gyári tuningműhelynek köszönhetően. De ebből a változatból talán a leglátványosabb a Tommi Mäkinen Edition, amely a neves versenyző négy WRC bajnoki címe előtt tiszteleg, és amelyeket egy-egy Lancer EVO volánja mögött gyűjtött be zsinórban 1996 és 1999 között. 17”-es Enkei felnik, Momo sportkormány, egyedi piros fényezés, titán turbina, direktebb kormányáttétel, azt hiszem erre anno mindenki csorgatta a nyálát.

2001-ben jött a platformváltás, és ezzel együtt jött a hetedik EVO. Az autó külseje modernizálódott, letisztultabb lett a forma. Ez volt az első EVO változat, amely kormányról is kapcsolható tiptronic váltót kapott, amelyet aztán száműztek is a nyolcas és kilences változatokból. A nyolcas változat pedig már gyárilag hatfokozatú váltót kapott, illetve teljesítményben elérték a 411 lóerőt is az FQ400 kódjelű változat által. Ez utóbbi 3,5 alatt teljesítette a 0-100 km/h gyorsulást, a vége pedig 280 fölött volt. Az Evo magazin tesztelői például a korabeli RS4 és 911 Carrera 4S modellekkel is összehasonlították, ahol győztesen került ki a Lancer. Továbbá ez volt az első olyan EVO változat, amelyet az észak-amerikai piacra is bevezettek a fő konkurens, Impreza ottani sikerei miatt.

2005. március 3-án mutatták be az EVO IX-et a japán piacon, illetve ezzel párhuzamosan mutatkozott be az európai közönségnek is a Genfi Autószalonon. A forma a korábbiak finomítása volt, a nagy változás a motortérben következett be. A Mitsubishi 4G63 motorját már változó szelepvezérléssel látták el, ez volt a MIVEC rendszer, amely a Honda i-VTEC megoldásához volt hasonló. Illetve ebből a szériából készítettek kombi karosszériát is, igaz csupán 2500 példányban.

2005-ben, a 39. Tokiói Autószalonon mutatták be a Concept X tanulmányautót, amely az EVO X előfutára volt. A forma radikálisan megváltozott, sokkal sportosabb és dinamikusabb lett az autó megjelenése, amelyet az európai tervező, Omer Halilhodžić álmodott meg.

Az EVO X 2007 októberében került piacra, orrában egy teljesen új, alumínium motorkonstrukció, de a szokásos receptet követve; 4 henger, turbó, 280 lóerő, viszont a korral haladva már duplakuplungos hatfokozatú váltót kapott, ugyanakkor megtartották a manuális ötfokozatút is. Megörökölte az EVO géneket és közben meg tudott újulni.

2015, a Mitsubishi EVO történetének utolsó éve, a X után nem lesz folytatás. Bár 2011-ben még arról beszélt a nemzetközi szaksajtó, hogy készül az utód, amely valamilyen környezetbarátabb hajtásláncot fog kapni (hibridre tippeltek). A „Final Edition” változattal egy korszak fog lezárulni, a Mitsubishi teljesen kivonul a sportautók piacáról és erőforrásait az elektromos autók fejlesztésére fogja koncentrálni.

Személy szerint nagy kedvencem a Mitsubishi Lancer EVO, különösen az ötös és hatos generációk. Egy olyan sportszedánnal lesz kevesebb az autós világ, amely amit ígért, azt be is tartotta. Ez pedig nem volt se több, se kevesebb, mint a vezetés igazi élménye akár aszfalton, akár murván.

Forrás: Mitsubishi, RalliArt