Október 19-én rendezték meg a Bornapi Ezerjó Rallyesprintet. Természetesen, mint idén mindegyiken, ezen a versenyen is ott voltam.
Mivel két hónapja nem voltam versenyen, már hajnali 4-kor elindultam a pályára, mert nem bírtam magammal. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a „Legkorábban érkező néző” díját én kapnám, ha volna ilyen. Ezen a versenyen volt a legkisebb a csapatunk, tekintve, hogy KisGee és Colee, valamint jómagam alkottuk azt, ám a pálya szélén azért most már bőven akadnak ismerős arcok.
A három gyors közül az elsőt a Tó-kanyarként ismert helyen néztük, ahol a rendkívül modortalan stílusú rendező távozása után hamarosan megérkeztek az autók. Bemelegítésként már jópáran szépen keresztben jöttek, no nem olyan driftesen, de azért volt látvány rendesen. Leginkább a Trabantosok többsége aratott sikert, akiknek nem volt elég széles az út, és már a fák mellett, a fűben sikerült a kanyart abszolválniuk.
A második körre a Kontaktához vonultunk, ahol bosszankodva hallgattuk a kiugratónál repülő autókat, pedig nálunk is elég szépen mentek. Ekkor borultak fel Dzsoniék is a kék Ladával, meg is ijedtem, hogy ennyi volt nekik a verseny, de aztán horpadásokkal, és szélvédő nélkül ugyan, de tovább mentek. Közben nálunk is volt pár olyan pillanat, amikor már úgy gondoltuk, hogy sok lesz, de aztán valahogy csak kiszúrtak a fizikával a srácok és bekanyarodtak. Itt kell kiemelnem a BMW-k, a Suzukik és a Ladák többségét. Némelyikük elhaladása után már elhangzott a „kamikaze” kifejezés is a nézők szájából. Közben a másik gyorson is peregtek az események, a Rácskai – Straszburger páros sárga-fekete Trabija gyűjtött be némi külsérelmi nyomot, de folytatták a versenyt, Tajmel pedig egy a blokk oldalán tátongó lyuk miatt állt ki az Opellel, ami ugyebár nem a legjobb megoldás az olaj hűtésére… Mindannyian sajnáltuk, mivel – mint mindig – most is gyors és látványos volt.
A harmadik gyorsra én az ugratóhoz akartam menni, de hallgatva KisGee barátomra, inkább tovább mentünk, egy kitérős lassítóhoz. Nehéz volt olyan helyet találni, ahol biztonságban is voltunk, és láttunk is rendesen, de azért nagy nehezen sikerült. Érdekes volt látni, milyen merész féktávokat vesznek, volt, hogy már készültünk futni, de aztán csak befordultak.
Kivéve a 47-es rajtszámú kék Samarát, Zotyáéknak megakadt az egyik gumiban a Lada eleje, és egy borulást követően az oldalán állt meg az autó! Több se kellett, mindenki megindult, hogy visszaborítsuk őket, szerencsére nekik nem esett bajuk, betoltuk az autót, de aztán mégis a kiállás mellett döntöttek. Ha bukást látok, mindig kettős érzés van bennem: az egyik, hogy a látottaktól rögtön felszökik az adrenalin-szintem, a másik az, hogy sajnálom mind a versenyzőket, hogy vége a versenyüknek, mind pedig az előző pillanatban még üvöltve száguldó versenyautót, amin sajnos lesz mit javítani. Közhely, de ez benne van abban a bizonyos rally-pakliban. A történtekkel ismét bebizonyosodott az, hogy ahol KisGee bekapcsolja a kamerát, ott mindig történik valami, ezúttal is érdemes lesz megnézni a felvételt a rallyzone.hu-n.
A gyors maradék része már viszonylag eseménymentesen zajlott (Trabisok ŐRÜLTEK!!!), s az utolsó autó után egy rövid beszélgetést követően elindultunk haza.
Összességében egy csúszásoktól mentes, pörgős, látványos versenyt láthattunk, a 70 nevező is jobban hangzik, mint az idén megszokott átlag 40 körüli induló.
A versenyről MSE összes képe megtekinthető ITT. (netrally.hu) Az itteniekért pedig nagy köszönet!
