Az élet minden területén vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Így van ez a rallye világában is. A világbajnokságban a „B” csoport kitiltása után egy egész takaros kis hullámvölgy keletkezett, és – hogy ezt a motívumot tovább vigyem – ezt a hullámvölgyet a Lancia lovagolta meg legjobban, a Toyotával a nyomában. Az 1987-es bajnokság rajtjánál az előző évhez képest meglehetősen unalmas gépek sorakoztak, a sebtiben összerakott Delta HF 4WD könnyedén nyerte a világbajnoki címet az év végi elszámolásnál.
Ezután a hullámvölgy ismét hullámheggyé kezdett nőni, jött a gruppe „A” korszak. Mitsubishi Lancer, Ford Escort Cosworth, Toyota Celica – csupa mára legendává érett erőgép falta a gyorsasági szakaszokat. A 90-es évek végére született meg az elhatározás az FIA tárgyalótermeiben, hogy kevésbé szériához kötött, erősebb, nagyobb tudású versenyautókat kellene rajthoz állítani: megszületett a World Rally Car, azaz a WRC.
Az első emlékem a WRC-vel kapcsolatban ez a sajtófotó, a Toyota csodafegyveréről.
A fejlesztők elég sok lehetőséget kaptak. Elég volt az addigi 25000 példány helyett 2500 darabot legyártani az alapokat nyújtó típusból, még akkor is, ha az alap autóból nem volt benzines-turbós, vagy összkerékhajtású verzió. Engedélyezték a szekvenciális váltó és az aktív hajtás (az „A” csoportban is már használtak ilyet) beépítését, a lóerők számát pedig egy 34 mm-es turbószűkítő beépítésével 300 LE-ben korlátozták (az autók ennek ellenére valójában 330-340 lóerővel gazdálkodtak) a 2000 ccm-es, turbófeltöltős motorokban.
A Subaru Impreza WRC fejlesztése és egy kis tesztút
Az autók méretbeli kötöttsége is szabadabb lett a gruppe „A”-hoz képest. A szélességet 1770 mm-ben maximalizálták, a minimum tömeget pedig 1230 kg-ban határozták meg.
Az új szabályokra leggyorsabban a Subaru és a Ford reagált. Előbbi bemutatta a kétajtós GC Impreza alapjaira épített versenyautóját, míg utóbbi az Escort Cosworth-ból épített WRC-t. Később csatlakozott a Toyota a Corollával, amit a Celica GT-Four továbbfejlesztett technikájával béleltek ki, majd érkeztek a többiek: Peugeot, Citroën, Hyundai, Škoda, a „nagy” WRC-k korszakának végén még a Suzuki is beszállt, az SX4 WRC-vel.
Ford Escort WRC teszt 1997-ben, a Monte Carlo Rallye előtt
Az első, WRC97 001 sorszámú karosszériába épített Subaru Impreza nemrég kapott teljes felújítást a Prodrive-nál, így a P18 WRC rendszámú autó még ma is teljes fényében látható. Ezt az autót soha nem vetették be világbajnoki versenyen, viszont a fejlesztések okán minden akkori pilóta vezette.
A legelső Subaru Impreza WRC napjainkban.
A Ford Escort első WRC-je már nem volt ilyen szerencsés. Az N 704 FAR rendszámú autó egy gruppe „A”s változatból lépett elő prototípus WRC-vé, ebbe kerültek be az M-Sport fejlesztései, tesztelés céljából. Az #1-es számú karosszéria viszont elpusztult, így egy másik testben újjászületve rótta a versenykilométereket ügyfélautóként a különféle országos bajnokságokban, jelenleg N3 MWM a rendszáma.
Az első Ford Escort WRC.
A WRC-s szabályokat a Subaru váltotta aranyra 1997-ben, 118 pontot gyűjtöttek össze az Impreza WRC-k a világ gyorsasági szakaszain. Másodikként a Ford végzett 90 ponttal. Az egyéni világbajnoki címet Tommi Makinen nyerte el, a subarus McRae csupán egyetlen ponttal maradt le tőle.
A fent bemutatott két autó egy csodálatos korszak első hírnöke volt, a java viszont még csak ezután jött, viszont az már egy sokkal hosszabb történet.