Gyerekkorom kedvenc sorozata a Knight Rider volt. Míg az utcán Zsigulik és Wartburgok pöfögtek, a sorozatban egy csúcsszuper, targatetős, bukólámpás fekete szépséggel hasított a főhős. Ha letolatott a mozgó kamionból, mindig az ellenkező irányba kellett elindulnia egy látványos fordulóval, hogy az aktuális csajt megmentse.
Nem csoda, hogy amikor Ádám megvette ezt az 1982-es fekete Pontiacot, rögtön körbe akartam fényképezni. Mármint nem Ádámot, hanem a Pontiacot. A TV-sorozatban egy Trans Am volt a négykerekű sztár, ez az autó viszont egy “mezei” Firebird. 305 köbhüvelykes motor, TH350-es automata váltó gondoskodott a mozgásáról. A bukólámpa és a targatető, valamint a fekete szín viszont stimmel. Az állapota indokolta, hogy a Reggeli Rozsda rovatunkban mutassam be Nektek, hiába kerestem alatta Bonnie-t, valaki más lesz kénytelen felújítani az autót.
A 35 éves amerikai gép rozsdás teste azért rejt még érdekességeket. Először is, szerintem a legszebb, első szériás hátsó lámpákat, ezektől a bordázott hátsó lámpáktól térdremegést kapok. Szerencsére az autó eleje is korban hozzáillő, nem a sokkal későbbi, nyújtott ormány éktelenkedik rajta. A másik, ami nagyon megfogott, a 14 collos Turbo Cast fantázianevű felniszett, ilyen volt KITT-en is, közepén a fekete dísztárcsákkal. Tudtok még olyan könnyűfém felniről, aminek része volt a dísztárcsa is? A harmadik, a hátsó ablaktörlő. Jónéhány Firebirdet volt már szerencsém látni, de ilyen egységgel még nem találkoztam egyiken sem. A csomagtérfedél burkolatán is látszik az ablaktörlő motorját rejtő dudor, szóval gyári cucc.
Az utastérben szintén a “knájtrájderes” ülések vannak, sajnos elég csúnya kárpittal áthúzva. Az autó éppen beüzemelés-kókánymentesítés alatt volt (már jár a motor!), így beülni nem nagyon lehetett. A jobb első ülésen megtaláltam a gyári kormányt is, ami szerencsére a hagyományos, nem a filmsorozatból ismert förmedvény (12 évesen még másképpen gondoltam).
A jobb állapotú, régi Swift árán vásárolt, magyar forgalmis-rendszámos autó rengeteg bankjegyköteget fog elnyelni, míg újra régi fényében tündököl majd. A rozsdás alváz és padló kijavítása, a technika rendbetétele után én biztosan nem vinném fényezőhöz, de csúnya, perverz rozsdafétisem van, ne hallgassatok rám! Szerintem gyönyörű a lepattogott zománc, a felbarnult fém, és az itt-ott kivillanó, talán eredeti piros fényezés, nem hiába indult el évekkel ezelőtt ez a rovat itt, a vancello.hu-n.
A testvértípus Chevrolet Camaro sokkal mokányabb, mint a Firebird, de nyilván a sok tévézés ártott meg gyerekkoromban, hogy azt mondom: még így, ilyen állapotban is kéne ez az öreg amerikai vas. Azért remélem, hogy soha nem kerül az elejére piros futófény.
Nekem a Camaro sokkal jobban bejön. Mondjuk egy ’83-as Iroc-Z. Nekem attól kezd remegni a térdem…
én is hagynám rat-nek. lesz ott bőven tennivaló a belivel meg a hajtással. a végén meg többe lesz, mint egy rozsdamentest hozni kaliból. de ilyen a a popbiznisz
Hát az alvázon lesz ám munka rendesen, és a millió munkaóra bontás, csiszolás festés, kárpitozás, szerelés, összerakás stb, kb.szerintem az anyagköltséggel és a munkaórákkal 6m környékén fog megállni, ha nem jön közbe semmi különös.. Viszont ha készen lesz akkor huuu..
Jesszus, hogy néz ez ki! Bátrak vagytok, le a kalappal 🙂
Gratulálok és örülök, ha valaki ilyeneket tesz!
De itt sok pénzre lesz még szükség és sajnos ha elkészül, az csak öncélú öröm lesz.
A típus nem ritka, így valódi értéke akkor sem lesz.
Napi használatra meg nem ez az ideális.
Ha azonban megteheted, van pénzed, szabadidőd, szakérő barátaid, akkor jó buli lesz egy-egy hétvégén beindulni a világba egy ilyennel.
(alkatrész könnyen rendelhető, a kasztni meg csak szakértelem és pénz. A belső rendbehozása a kérdéses, mert azt manuálisan „gyártani” kell…)