A nagy világégést követően a Mercedes-Benz nagyméretű autója a 300-as széria, vagy típusnevén a W186 volt. Az ’50-es évek legnagyobb stuttgarti csillagából készült szedán, hosszított limuzin és kabrió is. Sokan Adenauer Mercedesként is emlegetik a típust, amely Konrad Adenauer, a második világháborút követően létrejövő Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja után kapta a becenevet. A német kancellár kedvelte a Mercedeseket, összesen hat W186 és W189 típusú autója volt, ezek közül is a felvonulási W189 landaulet volt a legérdekesebb, hiszen abban volt íróasztal, függönyök, napfénytető és még sziréna is. A típusból egyébként sem maradt fenn túl sok példány, igazán ritka a kabrió, amelyből csak 642 darab készült, illetve a teljes típuscsaládon belül is nagyon ritkák az angliai piacra szánt jobb kormányos változatok. Nem olyan rég a szigetországban két elveszettnek hitt W186 is előkerült, amelyek közül az egyik egyike azon hét jobb kormányos kivitelben készülő kabriónak, amely csak erre a piacra készült, így igazi ritkaságról beszélhetünk.
A 300-as szériát a Mercedes-Benz az 1951-es Frankfurti Autószalonon mutatta be, akkoriban a legnagyobb vetélytársának a Rolls-Royce Silver Cloud számított. Ez a típus volt az, amely megalapozta a stuttgartiak helyét a luxusautók világában, dupla annyi pénzt kértek érte, mint egy korabeli csúcs Cadillacért, azaz akkoriban a világ egyik legdrágább autójának számított. Az ’50-es években olyan luxus extrákat lehetett a típushoz rendelni, mint az autótelefon, vagy a hangrögzítő berendezés.
A két Adenauer Mercedest egy poros garázsban lelték fel Yorkshireban, mindkét autót a ’70-es évek óta elveszettnek hitték, tehát legalább 40 évet rejtőzködtek egy helyben, várva a napot, hogy egyszer valaki felfedezi őket. A két 300-as közül a kabrió viszi el a showt, ez ugyanis az igazán ritka példány. A Mercedes a kabriót már az első szériában is kínálta, ebből készült 591 példány, a többi a 300b és 300c szériákból készült, azaz ezekből igen keveset gyártottak. Az Angliában fellelt példány 1954-es, tehát már a 300b szériából való. Ebben már vákuumos rásegítésű fékrendszer található, valamint az eredetileg 115 lóerős sorhatos háromliteres motor (amely a 300SL-ből származik) teljesítménye 125 lóerőre nőtt a nagyobb dupla Solex karburátoroknak és a kompresszió megnövelésének köszönhetően.
Mindkét autó viszonylag jó állapotnak örvend, itt-ott ugyan már eszi őket a rozsda, de például a kabrió beltere is nagyon egyben van és a vászontető sem tűnik menthetetlennek. A műszerfal tanúsága szerint 76 296 mérföldet futott, amely vélhetően valós futásteljesítményt takar. Az autó 1953 november 19-én gördült ki a stuttgarti gyárból, majd a Mercedes-Benz UK-hoz került, ahol egyébként 1965-ig volt, tehát valamiféle céges autóként használhatták. Ezt követően két privát tulajdonosa is volt, majd 1971-ben cserélt utoljára gazdát. A fényezése már a második Deep Blue, eredetileg Middle Red színű volt, a beltérben szürke bőr üléseket találunk, amely viszont eredetiek. A kabrióhoz megvan a szervizkönyv és a tartozékok listáját tartalmazó dokumentum is, valamint régi fotók az autó fénykorából.
A szedán 1956-os, tehát az utolsó előtti gyártási évből származik, azaz ez már egy 300c változat. Ez abban különbözik a korábbiaktól, hogy nagyobb a hátsó ablak, és már opcionálisan lehetett hozzá rendelni háromfokozatú automatikus váltót is. A 300c szedánból mindösszesen 1 432 példány készült, illetve a kabrióból csak 51 darabot gyártottak. Az autó első tulajdonosa a Glovers of Ripon Ltd. volt, ahonnét a Tulketh Spinning Co Ltd-hez került Prestonba. Onnan a Group Captain G.H. King cég vásárolta meg, akiktől a ’70-es évek elején került az utolsó tulajdonosához. Ennek a példánynak 1969-ig megvannak a papírjai és a szervizkönyve is. Gyárilag fehér színű, bár a képeken nekem inkább tűnik valamiféle szürkének, illetve vörös bőrbelsővel készült.
Mindkét autót a H&H Classics fogja elárverezni november 15-én Duxfordban. A kabrió értékét 50 és 70 ezer angol font közé saccolják, a szedánt ennél alacsonyabbra, 8 és 12 ezer font közé értékelték. Remélhetőleg gondos tulajokhoz kerül mindkét ritka Mercedes és a teljes felújítás után újra a régi fényükben ragyoghatnak.
Képek: H&H Classics
„A nagy világégést követően a Mercedes-Benz nagyméretű autója a 300-as széria, vagy típusnevén a W186 volt, ezen modellek fölött már csak a Maybach állt a kínálatban.”
???
A Maybach semmilyen autót nem gyártott 1940 és 2002 között, ráadásul a Daimler-Benz tulajdonába is csak 1960-ban került.