Az olasz autótervezés talán egyik legjobb éve volt 1967, amikor is olyan csodák láttak napvilágot, mint az Alfa Romeo Montreal, a Jaguar Pirana, a Fiat Dino Coupe, a Lamborghini Miura, illetve a Lamborghini Marzal is. Ezen automobilokban közös, hogy mindegyikük a Bertone stúdió tervezőasztalain született, illetve egy kivételével mindet a híres sztártervező, az akkor éppen 28 éves Marcello Gandini tervezte. Mindegyikük különleges a maga nemében, azonban rovatunk jelenlegi főszerepét a Lamborghini Marzal kapta, amely bő 50 év után most ismételten a teljes pompájában ragyog.
Sok más Lamborghinihez hasonlóan a Marzal is nevét egy híres bika után kapta.
A lélegzetelállító és futurisztikus Lamborghini koncepciót 1967-ben a Genfi Autószalonon leplezték le a nagyközönség előtt. Akiknek persze hirtelen hevesebben kezdett el verni a szívük a látványos Marzaltól, főleg talán azért is, mert ez volt a világ első olyan autója, amelynek az ajtajai szinte teljes egészében üvegből készültek, így gyakorlatilag megmutatva mindent, ami, illetve aki a beltérben helyezkedik el. Akkoriban a Lamborghini Marzal a formai megoldásaival rázta meg az egész autóipart, amelynek utórengései még ma is érződnek egyes Lamborghini típusokon.
Ahogyan régen, úgy ma is az eredeti ezüst fényezésben pompázik.
Ferruccio Lamborghini anno azért is bízta meg a Bertone stúdiót, hogy készítsenek egy valódi négyüléses gran turismot a kínálatba, hiszen az akkor már kapható 400 GT egy 2-2 üléses kupé volt, ennek lett a szüleménye ez a nagyon látványos koncepcióautó. Marcello Gandini ekkor már úszott a sikerben a csodálatos Miura miatt, azonban az új megbízás még nagyobb lelkesedést váltott ki belőle. Természetesen nem egy szokványos négyüléses autót produkált, hanem minden idők talán leglátványosabb autóját. Ahelyett, hogy négyajtós formát álmodott volna meg, szakított a konvencionális megoldással és két óriási sirályszárnyas ajtót rajzolt a Marzal oldalaira, így megtartva a kupészerű esztétikát és a négyüléses praktikumot is.
Üvegház, a teljes üvegfelület 4,5 négyzetméter.
Mindez azonban még csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem csak a tető kapott óriási üvegfelületet, hanem mindkét ajtó egészen a küszöbökig üvegpaneleket kapott, így teljesen átlátszóvá téve az autót. Anno Ferruccio Lamborghini annyira nem volt ettől a megoldástól elragadtatva, meg is jegyezte, hogy „semmi privát szféra, a nők lábai ott lesznek, hogy lássa őket mindenki.” No de miért is lenne ez ugyan probléma? Nemde?
Az összesen 4,5 négyzetméternyi üvegfelületet a belga Glaverbel céggel közösen fejlesztették ki, de nem csak ez a Marzal különlegessége. A beltérben a méhsejt mintázatú formák uralkodnak, ez visszatérő motívum a műszerfalon, a kormányközépen, az üléseken, de még az óriási nagy géptetőn is, ami úgy néz ki, mint egy sajtreszelő.
Az évek során némileg változott a beltér, a méhsejt motívum hangsúlyos.
A lemezek alatt is van pár érdekesség, ami szót érdemel. A Marzal motorja a kis san’t agata-i manufaktúra történetének legkisebbje, egy kétliteres soros hathengeres darab, amely 175 lóerőre képes. Ez a motor gyakorlatilag a híres Bizzarini-féle V12-es fele, amely többek között a Miurában is szolgált. A hátsó kerekekre az erőt egy ötfokozatú váltóművön keresztül juttatják el, az egész egység ráadásul a hátsó tengely mögött helyezkedik el keresztben, így az csodálatos és extravagáns koncepció egyben a Lamborghini egyetlen farmotoros autója is. Mindez a Miura 12 centiméterrel megnyújtott alvázára épült, amelynek köszönhetően könnyű volt kialakítani a négyüléses utasteret is.
Az egyetlen farmotoros Lamborghini.
A Marzal azonban több volt, mint szimpla kiállítási tárgy, Ferruccio Lamborghini a ’67-es Monacói Nagydíjra elvitte a Marzalt, hogy ott a szokáshoz hűen a futam előtt a herceg – akkor III. Rainier és a felesége, Grace hercegnő – tegyen egy kört a pályán egy különleges autóval. Akkor a Lamborghini Marzalra esett a választás, amelyen a nézők is meglepődtek. Ezt követően megjárt még pár autókiállítást, az USA-ba is majdnem eljutott, de adminisztrációs problémák miatt nem hagyhatta el az olaszországi kikötőt egészen egy évig, ahol az eső és a sós tengeri levegő nem volt vele túl barátságos. Ezután Bertone visszahozatta, majd átfényezték fehér színűre és egészen 1996-ig nem mutatkozott a publikum előtt az autó.
„Nelásskirács” Lamborghini módra.
1996-ban a Monterey-ben tartott Concours Italiano szépségversenyen tűnt fel, majd sokáig a Bertone Design Study Museumban kapott helyet. Innen 2011-ben került árverésre, ugyanis a Bertone akkora már pénzügyileg igen nagy kutyaszorítóban volt, majdnem pontosan hét évvel ezelőtt (2011. május 21.) a Villa Erba rendezvényen találtak neki új gazdát 1,35 millió euró ellenében.
Az üveg bika teljesen transzparens.
Az elmúlt időszakban teljesen felújították a Lamborghini Marzalt, méghozzá a gyár klasszikusokkal foglalkozó részlegében, a Polo Storico műhelyben, ahol visszakapta az eredeti ezüst fényezését is, sőt még az eredeti Marhal lámpákat is gyárira tudták cserélni.. A két héttel ezelőtti Grand Prix de Monaco Historique.versenyhétvégén pedig ismételten teljes pompájában ragyogott. Persze nem csak állt, hanem Albert herceg és az unokaöccse, Andrea Casiraghi mentek is vele egy kört a híres pályán, csakúgy mint elődeik tették 51 évvel ezelőtt.
A Marzal ugyan csak egy koncepcióautó maradt, de az egy évvel később bemutatott Espada, amelynek 50 éves évfordulója alkalmából már írtunk itt, sok designmegoldást örökölt a koncepcióról, csak úgy, mint számos más Lamborghini típus is a mai napig.
Képek, háttérinfók: Bertone, Lamborghini, carstyling.ru
