A Dodge Charger az amerikai autógyártás egyik legendás ikonja, amelynek ma is széleskörű rajongótábora van. A ’60-as évek legendás izomautója eredeti állapotában igazi klasszikusnak számít, azonban egyáltalán nem bűn átalakítani, feltuningolni és belebújtatni az ördögöt, hogy aztán az óriási V8-as motor által hajtott hátsó kerekeivel felkaparja az aszfaltot. Az USA-ban nagy hagyománya van az autóépítésnek, számtalan kisebb-nagyobb műhely foglalkozik a mai és klasszikus gépek átalakításával, egyedi építésével, . Műveiket minden évben a neves las vegas-i SEMA shown csodálhatja meg a nagyközönség, ahol egyre nagyobb erőket képviselnek a gyári tuningcégek is. Az idei bulira a bulira a Mopar hozott el egy ördögi elefántot, ami ősmamutként vágtat végig akármelyik úton, ha megfelelő kezekbe kerül.
Az 1968-as Dodge Charger átalakítást a Mopar csapata Super Charger Conceptnek nevezte el, amely egy ízig-vérig show car. A külsőleg is agresszív és brutális kinézetű járgány „De Grigio” a szürke metál fényezésben csak úgy vonzza a tekintetet. A forma azonnal felismerhetővé teszi az autót, azonban a részleteit tekintve sok módosításon átesett ez a Charger. A géptetőn lévő széles légbeömlőt a Challanger SRT Demon ihlette, az eredeti bukólámpákat száműzték, és helyettük az SRT Hellcat lámpáit bújtatták a rács mögé. Ezen kívül az ajtókon lévő elefántfül ablakot eltüntették, és csak egy nagy oldalüveget alkalmaztak. A visszapillantótükrök egy ’71-es Plymouth Dusterről származnak.
A kerékjárati ívek szélesítése üvegszálból készült és csavarozott elemekről beszélünk, amelyek színre lettek fújva. Érdekesség, hogy két collal előrébb kerültek az első kerekek, így rövidítették a Charger első túlnyúlását. Az első splittert szintén a Demon ihlette, míg a hátsó szárnyat a mai Charger R/T. Az autót tervezők leglátványosabb megoldása azonban a farrészen látható. A klasszikus Charger hátsó dupla körlámpáinak a helyét a kipufogóvégek vették át, aki szemfüles az felismeri, hogy ezek a csövek az Alfa Romeo Stelvióról származnak. A hátsó lámpákat LED-re cserélték és a kipufogók köré szervezték. Szerintem ez egy pokolian jó és merész megoldás lett.
A beltérben semmi felesleges csicsa sincs, a középkonzolt és a műszercsoport körüli panelt a karosszéria színére fényezték, az óracsoport Mopar, a kormány és az első ülések az utolsó Viper generációból érkeztek, csak itt mindent Alcantarába húztak, az öveket pedig négypontos Sabeltre cserélték.
A lényeg azonban a motorháztető alatt van, a Dodge a Mopar varázslóival karöltve visszahozta a régi 426-os HEMI Crate V8-as motort, amelyet kompresszor lélegeztet. Az 1000 lóerős ‘Hellephant’ névre keresztelt motor teljesen alumíniumból készül. Ezt a blokkot korábban az 1964-től gyártott autókban használta a Chrysler és a hozzátartozó többi márka, akkor elefánt néven becézték. Úgy alakították ki a motort, hogy a ’76 előtt gyártott autókba bárki be tudja építeni. A már meglévő modelljeikből nem csak az autóhoz, de a motorhoz is kölcsönöztek pár alkatrészt, a szelepfedél például a Challanger SRT Hellcat Redeye modellből jön, a szelepek, szelepvezetők és pár más elem a Challanger SRT Deamon változatából származik. Nyolc egyedileg kovácsolt dugattyú hozza mozgásba ezt a szörnyeteget, amelynek 950 Nm-nyi forgatónyomatéka az SRT Hellcat T-6060 manuális hatfokozatú váltóművén keresztül gyötri a 21 collos hátsó kerekeket. Elöl 20 collos görgőkön gurul ez a járgány, a megzabolázásáról pedig hatdugattyús Brembo fékek gondoskodnak.
Magát az autót csak egyedi bemutató gépként készítette a Mopar, a motort a jövő év első negyedévétől lehet megvásárolni a kapcsolódó kiegészítőkkel együtt, így a tuningszcéna egy igazi nagyágyúval játszhat, ha egyedi építésről van szó.
Forrás: Dodge, Mopar