Álomautó: Zsanett Ladája

Az álmaidnak nincs lejárati idejük. Én sem adom fel és Te sem adhatod fel. Úgy gondoltuk, egyfajta motivációként olyan történeteket mutatunk be új sorozatunkban, amiben olvasóink kitartottak és beszerezték a vágyott autót. Első alkalommal Zsanettet kérdeztük, hogyan jutott el addig, hogy az álomautója kormányához ülhet. Tartsatok velünk, meglátjátok, érdekes lesz!

alomauto_zsofi_ladaja_8.jpg

Ha Te is elérted az álmodat, jelentkezz Facebook oldalunkon! A megosztásokat és Like-okat pedig köszönjük!

Hogyan jutottál el oda, hogy ez az autó lett az álmod? Milyen élmény, emlék, személy hatására lett ő a nagy Ő?

Nem autós családba születtem, már felnőtt fejjel estem Lada-szerelembe. 2009. nyarán öcsém vitt el Gárdonyba, az országos Lada-találkozóra. Előtte soha nem jártam autós rendezvényen, de rögtön megfogott a hangulat, az emberek közvetlensége. Azután én is rendszeresen mentem vele és barátaival találkozókra. Annyit nézegettem az autókat és lélegeztem be a gumifüst illatát, hogy következő évre már biztosan tudtam, hogy nekem kell egy Lada, mégpedig egy ezerkettes. Abszolút csajos autónak láttam a kerek lámpáival, a csillogó krómokkal, a lekerített sarkokkal. Böngésztem a netet, képeket nézegettem, álmodoztam. Egy orosz oldalon láttam egy sárga, ültetett verziót, az valahogy beragadt nálam, akkor el is döntöttem, hogy nekem ilyen lesz. 

alomauto_zsofi_ladaja_1.jpg

Hogyan jutottál el addig, hogy megvásárold? Hogyan találtál rá?

Elkezdtem gyűjteni a kétszázasokat egy malacperselybe, közben továbbra is jártam találkozókra, versenyekre, nézegettem a hirdetéseket. 2014-re gyűlt össze annyi, hogy már nem csak az autó, de az átírás összege is megvolt. Mindenképp egy megkímélt nagypapa-autót szerettem volna, nem egy szétfaragott-tuningolt gépet. Barátok, ismerősök is ajánlottak autókat, de valahogy nem akart összejönni. Augusztusban volt egy ígéretes hirdetés Tatabányán, nyaralásból hazafelé pont útba is esett. Délelőtt telefonáltam a tulajnak, hogy akkor a megbeszéltek szerint megyek megnézni az autót, mire mondta, hogy egy órája elvitték. Akkor eléggé elkeseredtem.

alomauto_zsofi_ladaja_6.jpg

Aznap este Győző barátom áthívott magához: Most megtaláljuk az autódat! Átböngészett egy csomó oldalt, hirdetést, mire odaértem a legjobbak külön voltak válogatva. Nekiültünk együtt átnézni, telefonálgattunk. Végül úgy tűnt egy egri autó lesz a befutó: 1980-ban gyártott, szürke forgalmis, 72 ezer kilométert futott, 10 éve forgalomból kivont, de képek alapján jó állapotúnak látszott. Másnap mehettünk megnézni. A munkaidő nagyon nehezen telt el. Egész nap attól féltem, hogy megint jön a telefon, hogy elvitték, hogy mégse lesz jó az autó, hogy nem lehet lepapírozni stb. A lelkem mélyén már enyém volt, jó jelnek vettem, hogy egri, hiszen én is ott születtem. Bíztunk annyira a dologban, hogy rögtön trélerrel mentünk. 

Megérkeztünk, megnéztük az autót. Pár dolog hiányzott róla (pl. első ködlámpák) amik a hirdetés képein még rajta voltak, de tényleg nem volt elrohadva, a belseje gyönyörű volt, és elsőre indult. Aláírtam az adásvételit, felraktuk a trélerre és indultunk haza. Hazafelé állandóan a visszapillantót lestem, és elfáradt az arcom a sok mosolygásban: tényleg van Ladám!

Mi történt a vásárlás után?

Augusztus 12-én vettem az autót, viszont augusztus 22-én az 5. Lada találkozómra szerettem volna azzal menni. Volt 9 napunk. Hát…rögtön kiderült, hogy a szürke forgalmival nem tudom átíratni, nem ideiglenesen, hanem véglegesen van kivonva (még a régi rendszer szerint) el kell mennem leműszakiztatni, de nem elég a sima vizsga, rendes hatósági műszaki vizsga kell. Nagy nehezen túl voltunk a felkészítésen, a vizsgán, boldogan megyek be 1 nappal a találkozó előtt az okmányirodába, hogy végre a nevemre kerüljön. Ott megtudtam, hogy rendszámot is kell cserélnem, mert nem érvényes, s minden próbálkozásom ellenére a szürke forgalmit is le kellett adnom (az ügyintéző kedves volt, lefénymásolta minden oldalát). Mire minden papírral, vizsgával végeztem, az átírás többe került, mint maga az autó, de másnap – egy gyors kerékcsere után, mivel reggelre kiderült defektem van – boldogan indultam először saját autóval az országos találkozóra.

alomauto_zsofi_ladaja_5.JPG

Következő évben elkezdődött a javítgatás: mindig valami aprósághoz nyúltunk hozzá. Kapott elektronikus gyújtást, a vákuumos karbit mechanikusra cseréltük, a gyári szilenteket pirosra és sárgára, a gyári rugót egy kicsit vágott Niva rugóra. A motor nem volt olyan jó, így szétszedték, majd egy hengerfej felújítás után újra össze. Kiderült, hogy a motorblokk sem jó, így a következő évben újra szétszedtük, 2. túlméretre lett fúrna, újra összerakták. Szintén abban az évben elkezdtük a lakatolást, ami nem sikerült túl szépre, így az is félbemaradt. Közben a motor még mindig füstölt, érett egy újabb szétszerelés. Az autó egyébként folyamatosan ment, a telet leszámítva heti szinten használtam. 2017-ben ismerős ajánlásával találtam egy megbízható szerelőt, Balázst, aki elvállalta az autó felújítását, így 2018 februárjában letettem nála és 2019 augusztusáig ott is maradt.

alomauto_zsofi_ladaja_2.jpg

Nagyjából újra kellett kezdeni mindent. A régebben cserélt piros és sárga szilentek fele szét volt nyúzva, visszacseréltük őket a gyárira. 4 sárvédőből hármat cserélni kellett, a negyediket csak azért nem, mert az az előző körben jól sikerült. Taposó, torony, csomagtér alja, pótkerék alja, a tank alatti rész, az egyik hátsó ajtó, külső küszöb és még apróságok lettek kilakatolva. Teljes külső fényezés lett, végre a megálmodott sárga színű az autóm. A motort újra szétszedtük, kiderült, hogy túlfúrták, azért füstölt még mindig: a 0,4 mm hézag helyett 1 mm volt a dugattyúk mellett, lötyögtek, a lehúzó gyűrűk elforogtak. És mindezt egy neves gépműhely adta ki a kezéből… Újra fúrattuk máshol, így már 1,3 lett a motor, azóta a bejáratáson túl vagyunk. Új fényszórók mellé kapott 2 első ködlámpát, a B oszlopokon is ledes fény van, így látok a kocsiban is, új generátor, új önindító. Új kéderek az ajtóknál, a szélvédőnél.

alomauto_zsofi_ladaja_4.jpg

Közben a ladás társaság mellett megismerkedtem egy szovjet járműves baráti társasággal is. Szóval évi három Lada találkozó, három szovjetes találkozó és a kisebb-nagyobb egyéb veterános vagy retró találkozók, kirándulások. Van, hogy csak az autó a lényeg, van, hogy mi is beöltözünk a 70-es, 80-as évek ruháiba, hogy passzoljunk a járművekhez. De bármerre megyek, élményt ad, öröm vezetni és mindig mosolyogva szállok ki belőle. Sokan utána fordulnak, dudálnak, integetnek, tetszésüket fejezik ki az utakon. Nem a visszajelzések számítanak, hanem hogy nekem örömöt okoz, de azért olyankor jobban érzem, hogy megérte küzdeni érte.

alomauto_zsofi_ladaja_7.jpg

Kinek mondanál köszönetet, akik segítettek az álmod megvalósulásában?

Köszönöm Kollár Győzőnek, aki segített autót választani, karbantartani. Köszönöm Reményi Zoltánnak, aki rendbe rakta az autóm elektronikáját, segítette az újjászületésben és összeismertetett Balázzsal. Hatalmas köszönet Hollós Balázsnak, aki 17 hónapon keresztül elviselte az autómat az udvarán/műhelyében, bennem tartotta a lelket, amikor újabb és újabb hibák jöttek elő és akinek hála az autóm úgy néz ki, ahogy megálmodtam. Barátaimnak, akik ajándékaikkal szintén hozzájárultak a megvalósuláshoz. Köszönöm páromnak Kristófnak, aki büszke rá, hogy Ladás lány a barátnője 🙂

alomauto_zsofi_ladaja_9.jpg

Mit üzennél azoknak, akik fontolgatják álmuk megvalósítását? 

Küzdeni érte, terveket szőni, nem feladni! Tudom, a Lada nem egy tipikus “álomautó” Néhányan még most is lenézik, mert régen népautó volt és egy időben nagyon olcsó. Pedig egyre kevesebb van belőlük. Sosem akartam OT-minősített autót, mert használni szeretném, nem nézegetni és attól rettegni, hogy eső éri vagy átfordul a km óra. De megálmodtam valamit és ugyan majd 10 évbe telt, de elértem a célom. Talán nem hiszitek el, de dupla hátránnyal indultam: Ladásként és nőként. Ladásként, a fentebb leírtak miatt: csak egy szar Lada, “jóvanazúgy”. Ezért kellett háromszor motort felújítanom és kétszer lakatoltatnom. És nőként mert: nem ért hozzá, át lehet verni, vagy önként felajánlott segítségért olyan szívességet várni, amit… Váltójavításért cserébe randi? Hogy van párom? Nem számít… azóta is rossz a váltó 😀 Kevés pénzből nagyot álmodni… Mert hiába csak egy Lada, ugyanúgy rá lehet locsolni milliókat, mint egy felső kategóriás veteránra. Nehéz volt néha, egyedül, albérletben, létfenntartás stb., de ezen lehetett álmodozni, volt mit várni, volt cél. Szebbé tette a napokat már akkor is, amikor még nem volt.  És most, hogy visszakaptam a felújítás után, még most is van, hogy kimegyek a garázsba, beülök az autóba, és belélegzem azt a jó Lada-szagot.

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share