Reggeli rozsda: AMC AMX/3 prototípus

American Motors Corporation, vagy röviden csak AMC, egy mára már a feledés homályába merült márkanév. Sokan talán nem tudják, de az AMC valaha az észak-amerikai autóipar negyedik legnagyobb szereplője volt. Az 1954-es alapításakor a Nash Kelvinator Corporation és a Hudson Motor Car Company egyesüléséből született. Az ’50-es évek Amerikájának ez volt az egyik legnagyobb értékű üzlete. George W. Mason, a Nash egykori vezetője akkortájt még hitt abban, hogy az USA még megmaradt független autógyártóinak csak úgy van esélyes a piacon maradni a három nagy detroiti óriással szemben, ha egyesülnek. Az ötlet és az általa felépített üzlet egészen jól ment az ’50-es és ’60-as években, az AMC már az olajválság időszaka előtt 20 évvel sikeres kompakt méretű és gazdaságos autókkal hódította meg az amerikai vásárlókat. Az egyik legsikeresebb modelljuk a Rambler volt, amely a ’60-as évek elején az értékesítési listák harmadik helyéig küzdötte magát. Később olyan értékes márkák is a céghez kerüttek, mint a Jeep. A ’70-es években azonban hanyatlásnak indult az egykor sikeres autógyártó. A modellek fejlesztése megdrágult, a kereslet csökkenni kezdett. Ekkor még úgy látszott, hogy a Renault-val kötött stratégiai szövetség jó lehet, amely 1987 elejéig ki is tarott. Ekkor vette meg a céget a Chrysler, amelyből egyedül a Jeep márkanevet tartotta meg. 

Azonban a ’60-as évek végén, egészen pontosan 1968-ban még piacra dobtak egy kellően vehemens izomautót, amelyet AMX-nek neveztek el. A rövidítés az „American Motors Experimental” névből ered. A járgány egy kétüléses GT stílusú autó volt, amelynek az orrában a legnagyobb motor 6,4 literes volt, és 345 ló tartozott hozzá. Ez akkoriban elég jól hangzott a Mustang és a Corvette ellenében is. Egészen 1970-ig maradt gyártásban, és mindösszesen alig több mint 19 ezer példány készült belőle. A gyártásának utolsó évében bemutattak egy koncepcióautót is, amely az AMX/3 néven futott. Gondolom ebből mindenki kitalálta, hogy ez volt a harmadik AMX koncepcióautó, amely valaha is készült. 

Az eredeti koncepcióautót 1970 februárjában a Chicago Auto Show-n mutatták be, ez még csak egy motort nem tartalmazó üvegszálból készült showautó volt.  A járgány formaterve Dick Teague nevéhez fűződik, az általa megálmodott plasztik kiállítási példányból végül Olaszországban faragtak működőképes prototípust. Az AMC nem mást, mint Giotto Bizzarrinit bízta meg, hogy építse meg a márka első középmotoros sportautóját a már piacon lévő AMX alkatrészeit is felhasználva. Bizzarrini tervezte az autó futóművét, a fél-monocoque vázat, illetve ő és a mérnökei öntötték acélba a korábbi plasztik formatervet. 

Bizzarrini pár részletben eltért az eredeti tervektől, például a motor jobb hűtése érdekében több szellőzőnyílást vágott a géptetőbe, amely alatt az amerikaiak 6,4 literes V8-as szíve rejtőzött. Ehhez egy olasz gyártású OTO Melara négyfokozatú manuális váltóművet társított. A további mérnöki fejlesztéseket és a közúti teszteket a BMW végezte. A bajorok 257 km/h sebességet is kihoztak belőle, de tudták, hogy ettől többre is képes. Az egyik prototípust „Monza” becenévvel illették, ugyanis a híres versenypályán a 274 km/h-t is elérték vele. A BMW mérnökeinek állítása szerint még soha nem teszteltek ennyire jól vezethető autót, mint akkoriban az AMX/3 volt.

Az AMC fejlesztési kerete 2 millió dollár volt akkoriban erre a programra vonatkozóan. Az eredeti tervek szerint 30 prototípust rendeltek volna Bizzarrinitől, azonban az élet közbeszólt. Egyrészt a cég anyagi nehézségekbe ütközött, másrészt szigorodtak az USA járműbiztonsági előírásai is, gondolok itt elsősorban az európai autókat ekkortól elcsúfító lökhárítókra. A szériaautó pedig csak olyan magas áron kerülhetett volna a kereskedésekbe, amelyet vélhetően nem vett volna meg senki. Pedig az AMC terve az volt, hogy évi 5000 ezer ilyen autót gyártanak majd.

Bizzarrini összesen 5 autót épített, a megmaradt alkatrészekből Salvatore Diomante épített egy hatodikat, amelyet Sciabola névvel illetett. A ’90-es években két megmaradt vázra épültek még AMX/3 típusok, készült egy spider és egy utolsó példány, amely a belgiumi Autoworld múzeumban van kiállítva. November végén azonban egy újabb autótörténeti ritkaság bukkant elő. Méghozzá a képeken is látható első AMC AMX/3 prototípus, amely a története szerint több tulajdonossal is büszkélkedhetett. A ’70-es évek elején került vissza Torinóból az USA-ba, hogy majd visszakerüljön az AMC detroiti központjába. Azonban valahogy egy Michigenben lévő garázsban töltötte az elmúlt évtizedeket. 

A Classic Design Concept műhely veszi kezelésbe az autót, és a hírek szerint teljesen fel fogják újítani. Ha akkoriban szériaautó vált volna belőle, akkor az amerikai autógyártásnak nem kellett volna 48 évet várnia egy igazi középmotoros izomautóra, amely ráadásul jól is néz ki.