Az olaszországi űrtechnikai fejlesztések az 1970-es és az 1980-as években élték a fénykorukat. Különféle földi használatú járművek koncepciói is ekkoriban születtek meg, amelyeket a jövő embere használhatott volna a kolonizált Mars sztrádáin. Az olasz űrjárműfejlesztés élén sokáig a Bertone stúdió állt, megbízásaik szerteágazóak voltak. A neves olasz gyártók szinte versengtek egymással azért, hogy melyikük űrprogramja lesz a sikeresebb a jövőben. Talán a digók közül a legerősebb ilyen programot a Lamborghini folytatta, a sant’ agatai manufaktúra 40 évvel ezelőtt mutatta be az Athon koncepcióautót, amelyet Marc Deschamps neve fémjelez.
Lamborghini Athon, azt gondolhatnánk, hogy az autó elnevezése – a márka hagyományait ismerve – a bikákhoz és a bikaviadalokhoz kötődik, pedig nem így van. Az Athon név eredete az egyiptomi mitológiához kötődik. A Nap imádata az ókori Egyiptomban már időtlen idők óta jelen volt. Ré, ahogy az égitestet nevezték, és Athon (magyarosan: Aton) volt a napkorong neve. A napimádat Ehnaton uralkodása alatt teljesedett ki, aki bevezette az egyistenhitet, és Atont, azaz a napkorong istenét tette meg az imádat központi elemének. Végül is találó név egy űrjárműnek, ami mellesleg alkalmas földi körülmények közötti használatra is. Bizonyára az ókori fáraó is szívesen vonult volna a Lamborghini Athon volánja mögött, mint holmi harci szekéren. De ennyit az ókori történelemről, térjünk vissza az autóra.
Az Athon műszaki alapjai az Uracco-tól származnak, amelyre egyébként a Silhouette is épült. A V8-as középmotoros sportautó alvázára álmodták meg az új karosszériát és belteter, amely megalkotásában teljesen szabad kezet kapott a Bertone stúdió. A forma így negyven év távlatából is időtálló, futurisztikus, mint egy kis űrkomp. Az alig több, mint 3,7 méter hosszú spider kiváló arányokkal megáldott járgány. Az utaskabin előre van tolva, amely akkoriban szokatlan megoldás volt, és csak sokkal később vették át a gyártók ezt az elrendezést. Ma már a legtöbb szupersportautó ezt a példát követi. A zömében szögletes vonalak által határolt forma egységét nem töri meg semmi, az első fényszórók bukó kialakítása miatt finoman simulnak bele a letisztult lemezfelületekbe, ugyanakkor a hátsó lámpák is vékony csíkszerűek, hogy ne zavarják az egyébként igen látványos hátsó részt.
A beltér, amely azt hiszem, hogy még a külsőt is lekörözi, teljesen az akkor elképzelt jövőt vetítette előre. Az egyküllős kormánykerék még csak hagyján, de a digitális műszerfal igazán úttörő megoldás volt akkoriban. A kormánytól balra helyeztek el egy kapcsolópanelt, amely mindenféle másodlagos kontrollfunkciót ellát, innen lehet kapcsolni az irányjelzőt, a világítást, az ablaktörlőt, de még a kürt gombja is itt kapott helyet. A jobb oldali, gombokkal zsúfolt panel, amely úgy néz ki, mint egy zsebszámológép, az egyfajta fedélzeti számítógép szerepét tölti be.
De nem csak egy látványos autó a Lamborghini Athon, hanem kellően dinamikus is, ahogy az egy Lamborghinitől elvárható. A háromliteres V8-as motor a négy Weber karburátornak köszönhetően 260 lóerőt teljesít, amely az ötfokozatú váltóművön keresztül viszi át ezt az erőt a hátsó kerekekre, amelyeken 285 mm széles abroncsok feszülnek, elöl csak 195 szélesek. A 100-as gyorsulást 7,3 másodperc alatt teljesítette, ami akkoriban igencsak kiemelkedőnek számított, a száguldás 273 km/h-ig tartott.
1980-ban éppen kapóra jött ez a koncepcióautó a Lamborghini számára, az áprilisi Torinói Autószalont követően a sajtó igencsak felkapta az újdonságot. Erre a hírverésre akkoriban nagy szüksége volt a márkának, ugyanis pénzügyi gondjaik adódtak, de ennek is köszönhetően sikerült új befektetőket találni. Az Athon ugyan csak koncepció maradt, de nagyban hozzájárult a márka túléléséhez.
Szép.