A címből talán sokat azt sejtik, hogy a britek egyik legismertebb kisautójáról, a Miniről lesz szó. Nos, ez valójában így van, illetve mégsem. Nem kell aggódni, nem ment el az eszem. Egyszerűen csak rábukkantam valamire, amiről szerintem eddig alig, vagy sokkal inkább egyáltalán nem hallottak a kedves olvasók. 1961-ben mutatták be az Ogle Design aprócska (sport)autóját, az Ogle SX1000-et (nem, nem Ogre, hanem Ogle – a szerk.), amely a Mini alapjaira épült.
De még mielőtt beleszaladnánk az autóba, először is lássuk, hogy miként is született meg az Ogle Design. A történet David Slingsbly Ogle nevéhez fűződik, aki a Rugby School falai között kezdte az iskolát, majd egy rövid ideig Oxfordban is tanult jogot. Aztán jött a második „bumm bumm ciao” és beállt a seregbe. A világégést követően a londoni Central School of Art and Design intézményben tanult ipari formatervezést. Kezdetben rádiókat tervezett, először a Murphy, majd a Bush márkáknál. Az utóbbinak Ogle alkotta meg az ikonikus Tr82 típusú tranzisztoros rádió formatervét.
A saját stúdióját 1954-ben alapította meg, kezdetben ipari berendezések és háztartási gépek formaterveit készítették. 1959-ben David Ogle úgy döntött, hogy belevág a járművek formatervezésébe és a kisszériás autógyártásba. A stúdiója nevéhez többek között buszok, és teherautók formaterve fűződik.
A British Motor Corporation, azaz röviden a BMC 1959-ben mutatta be az első Mini generációt. Az Alec Issigonis által tervezett kisautó egyből best sellerré vált. Ekkor látta meg benne a sportpotenciált David Ogle is, aki két év múlva előállt a saját maga által tervezett kosztümbe bújtatott változatával, az SX1000 típussal. Őszintén bevallom, hogy az Ogle-féle kupéra hajazó design sokkal szebb lett, mint az Issigonis által megalkotott eredeti. Bár a Mini egy kedves kisautó, de ha választanom kellene, akkor habozás nélkül az Ogle-t választanám
Az üvegszálas karosszéria a Mini acél padlólemezére épült, a hajtáslánc és a futómű is a kis brit járgányból való. Tehát ugyanúgy az 1000 köbcentis négyhengeres motor hajtja az első kerekeket. A könnyű karosszériát meglehetősen dinamikusan mozgatja a kis 54 lóerős motor, gyárilag 154 km/h a csúcssebessége, de egyes teszteken a 160 km/h-át is sikerült meghaladni.
A fáma szerint az SX1000 pályafutása nehezen indult, kezdetben a BMC nem akart alkatrészeket szállítani a projekthez, csak azzal a feltétellel álltak kötélnek, ha a Mini neve sehol nem fog szerepelni. Persze David Ogle sem adta volna fel olyan könnyen a projektjét, nem csak saját autókat gyártott, hanem 550 angol font ellenében vállalta, hogy átalakítja az ügyfelek Minijét SX1000-re. Arról sajnos nincs információm, hogy végül mennyi autó készült el a nulláról és mennyi volt az átalakítás, de az biztos, hogy az 1962 és 1964 között gyártott típusból összesen 69 példány készült.
Mindközül azonban a legérdekesebb a képeken is látható versenyváltozat, amely az Ogle Lightweight GT nevet viseli, és amely nem mellesleg David Ogle gépe volt. Az 1962-ben elkészült autó a 004 alvázszámot viseli, tehát az egyik első példányról van szó. A történet szomorúságát adja, hogy David Ogle ugyanezen év májusában egy ugyanilyen autóval épp a Brands Hatch versenypályához tartott, amikor is egy teherautóval ütközött és meghalt. Az másik autó az özvegyére szállt, aki 30 évig tárolta. Később a brit versenyző, John Handley vásárolta meg, aki nem tétlenkedett sokat, teljesen restaurálta a járgányt, amelyet a 2009-es Goodwood Festival of Speed-en kiállított. Ezt követően egyből átépítette az FIA versenyszabályai alapján, beszerelte a Mini Cooper 1,3-as motorját. Ezzel a specifikációval historic futamokon indulhat az autó. Mivel nagyon ritka típusról van szó, ezért minden rendezvény apró kis érdekessége. Ha fel is tűnik egy eladó példány, az általában 30 ezer angol font körüli árcédulával kelleti magát.
Forrás: Bonhams
