Kezdjük a lényeggel: olyan, hogy környezetbarát autó, nem létezik. Az elektromos autók alkatrészeit is kamionok ezrei hordják össze a világ minden szegletéből. A kikötőkbe hatalmas hajókkal érkeznek a tengerentúli hozzávalók, és biztos lehet benne a Tisztelt Olvasó, hogy egyiket sem vitorlás hajóval hozzák. Aki járt már autógyárban (én rengetegben megfordultam), az láthatja, hogy egy kamion hozza a kormányműveket, egy a 6-os csavart, egy a műanyag lökhárítót. Akad, ami csak 8-900 km-t utazik a célállomásig, más 8-10 ezer km-t is megtesz földön-vízen-levegőben, mire a gyárba ér.
Mezőből gyár
A gyárak sem a környezet barátai. Belegondoltál már a zöldmezős beruházás fogalmába? Igen, ott addig békésen sarjadt a vegetáció, még akkor is, ha csak egy puszta volt a szemedben, vagy egy szántóföld, a maga ökoszisztémájával. Ciripelt a tücsök, serényen hordta a hangya az élelmet, csiviteltek a madarak, nőtt a fű (belpestieknek: gaz). Aztán jöttek a dózerek, meg a terepes billencsek, a daruk, a betonelemek, a lemezek, az aszfaltozó gépek.
Az elektromos, vagy hibrid autó végképp nem környezetbarát. A képen a világ legnagyobb lítium-bányája látható, ahol rendkívül vízigényes módszerrel kibányásszák az akkumulátorokhoz szükséges egyik alapanyagot, ami feldolgozás után szintén nem környezetbarát módon utazik majd az akkumulátorokat készítő gyárba, mondjuk ide, Magyarországra, a Duna partjára.
Maga az elektromos áram sem környezetbarát, még ha ezt a hamis üzenetet is sugározza felénk a gigászi vállalatok rózsaszínbe öltöztetett, széplelkű marketing-osztályainak sokasága. Az ő feladatuk az, hogy a profit érdekében bármit lenyomjanak a torkodon. Pénzzel. Sok pénzzel. Ez a hadsereg minden ellenkezőt bedarál, pontosan úgy, ahogyan Sztálin tette a valós és képzelt ellenségeivel.
Legutóbb egy Lego-készleten akadtam ki, amivel a gyerekekben is elültetik ezt a környezetbarát maszlagot. A készlet egy cuki szélerőművet és egy villanyautót tartalmaz. „Nehéz egy szénerőművet, vagy egy atomtemetőt beleszuszakolni egy ilyen kis dobozba.” –ironizáltam. Sajnos az a helyzet, hogy ami nem a belvárosban szennyez, az zöldnek számít.
A Toyota szerint az autó teljes élettartam alatti szennyezésének 28%-a, a legyártásával keletkezik. Dicséretes a hatalmas japán óriásvállalat őszintesége, de egyes független szakértők ezt az arányt nagyobbra, 50%-ra taksálják. Az egyszerűség kedvéért egyezzünk ki egyharmadban. Nagyon brutális és durva adat. Még a szalonba sem került a szép új villanyautó, még meg sem kapta azt a cuki zöld rendszámát és máris ennyit szennyezett az innovatív vonalainak, óriás tabletes belső terének puszta létrejöttével.
Akkor mi a környezetbarát?
A kerékpár? El kell, hogy keserítsek minden kerékpárost. A biciklis ruhák, sisakok, de maguk a kerékpárok, vagy azok alkatrészei is javarészt Kínából érkeznek, hatalmas konténerhajókon, kamionokon, ki tudja, milyen módon üzemeltetett és felépített gyárakból, amiket ki tudja, milyen módon látnak el energiával, hiszen olyan messze vannak, hogy nem látjuk őket. Egy biztos: ott sem a fákon nőnek ezek a holmik, hogy aztán leszakítsák őket. Sokan emlegetik azokat a nagy, pakura-üzemű konténerhajókat, amiket örökre leállítva a járművek általi szennyezés tetemes része megszűnne. Szóval, mire átveszi valaki az új biciklijét és felszerelését, már több száz, vagy ezer autó szennyezését kibocsátotta egyetlen kártyatranzakcióval, a kerékpárboltban.
Térjünk vissza a lovakhoz, mert szegény embert az Amish húzza? A lovak –amellett, hogy csodás és végtelenül okos állatok, valamint a tekintetükben ott van az egész világ őszintén és zabolázatlanul (hehe) – azért esznek is. Ahhoz Diesel-üzemű traktor és kombájn szükséges, meg teherautó, ami a gabonát, szalmát szállítja. Tovább nem is folytatom, pedig lehetne.
Próbálkozhatnék még, de beláthatjuk: nincs olyan, hogy környezetbarát, – és itt jön a lényeg – olyan viszont van, hogy KEVÉSBÉ KÖRNYEZETTERHELŐ.
Mi terheli kevésbé a környezetet?
Az, ami helyett nem kell újat gyártani, mert tartós. Így lesz aztán kevésbé környezetterhelő az 1990-es W124-es Mercedes, ami eddigi életének 31 éve alatt nagyjából 5 másik autó legyártásától mentett meg minket. A jó karban lévő Zsiguli, vagy a Škoda Favorit, a minél öregebb Ford Focus, Toyota Corolla. Az újnál kevésbé terheli a környezetet az ötven éves Csepel kerékpár, a Pannonia, vagy egy csodás és megbízható Honda, Kawasaki a 70-es, 80-as évekből. Egy, a kilencvenes években készült, megkímélt autó fényévekkel zöldebb egy újnál és minimum 3 autó legyártásától már megkímélt bennünket.
Még mindig működnek. Ha használni is merjük őket, akkor nem kell másik helyettük, és akkoriban még javarészt helyben készült hozzájuk minden, nem sokezer kilométerrel arrébb, a bolygó másik felén. Ez az ő előnyük. Ettől érdemelnének inkább ezek a régi gépek zöld rendszámot és kedvezményeket, mint az új, divatos járművek.
Sajnos ebben az instant, eldobható világban egy régi autó már csak szánalmas székletkupac, vagy bohókás bolondok kikapcsolódási eszköze a SZÜRKE ÁTLAGEMBER szemében. Igen, az átlagember. Ő az, akinek természetes, hogy egy lapostévé 2-5 évet bír, egy mosógép esetleg hatot, az autó meg hat éves korában cserélendő legkésőbb, egy remek hitelkonstrukció kíséretében.
Ne legyünk álszentek! Tudjuk jól, ha leállnának a gyárak és a szállítás, pillanatok alatt omlana össze a világ. A városlakók egymást ennék meg, talán a vidékiek életben maradnának. A falusi kertekben eltűnne a beton és a dísztó, helyüket kert és ólak vennék át. Néhány év alatt visszazuhannának a túlélők a XIX. századba, amikor Nicolaus August Otto megalkotta a róla elnevezett motort, ami most a világ pulzusát adja.
Neki a lovaskocsin megtett unalmas és hosszú utak adták a motivációt a gépesítésre, nem is gondolt arra, hogy másfél évszázad múlva ez milyen gondokhoz vezet majd. Hogy mekkorák a gondok, azt sajnos nem tudjuk pontosan, hiszen itt van a nyakunkon a CO2 biznisz, de egyrészt erről is regényt lehetne írni, másrészt nem szeretném betonmamusszal a Dunában végezni.
Ha az autók a kezdetektől vízzel üzemeltek volna, most az okozna problémát, hiszen jóból is megárt a sok. Nekünk ezt kell megoldani, meglátjuk, mennyivel okosabb az emberiség Gottlieb Daimler, Karl Benz, Nicolaus August Otto kortársainál. Jelenleg úgy néz ki, hogy nem vagyunk okosabbak náluk. Ez olyan biztos, mint az, hogy az emberek 69%-a minden mondatban talál valami szexuális utalást.
Mit tehetünk, ha kevésbé akarjuk terhelni a környezetet?
Használjunk tartós dolgokat, lehetőleg minél tovább. Amiből csak lehet, vásároljunk használtat, vagy olyan terméket, ami minél közelebb készült a lakhelyünkhöz. Becsüljük meg a régi tárgyakat, óvjuk őket, hogy minél később kerüljenek egy szeméttelep feneketlennek tűnő, ám mégis véges gyomrába, hogy aztán majd a dédunokáinknak okozzanak problémát. Ne higgyünk a konzumidiótáknak szánt marketing-maszlagnak!
Hogy az oldal témájánál maradjunk, a 90-es években remek autók készültek, lehet még találni jó állapotú, megbízható társat közöttük. Könnyítéseket ugyan nem kapnak és a hatalmas, zöld rendszámos SUV-ok menetszele szinte letaszítja őket az útról, amikor környezettudatosék hétvégén 150 km-t tesznek meg velük, hogy a Vértesben bringázhassanak. De legalább tisztában lehetünk vele, hogy mi kevesebbet nyomunk a környezetterhelés mérlegében.
Nem mondom, hogy avassunk szentté minden veteránost. Én sem környezettudatosságból tartok veterán autót, hanem szenvedélyből, nem is szeretnék zöld élharcos lenni. Csak annyit szeretnék elérni ezzel a rövid cikkel, hogy átgondoljuk kicsit a dolgokat, mert nem jó az irány. Nyilvánvaló, hogy cselekedni kellene, de eddig értelmes megoldást még nem láttam, csak üzletet. Hatalmas bizniszt, amiben mindenki jól jár, csak a bolygó nem, ahol élünk.
