Az amerikai szupersportautók megalkotása egyértelműen Gerald Weigert nevéhez fűződik. Nem tudom, hogy kinek mit mond ez a név, illetve az általa megalkotott autómárka, a Vector. Én személy szerint bő 20 éve találkoztam az autóival még a Gran Turismo 2 játékban. A csónaktestű sci-fi megjelenésű Vector W8 és az M12. Emlékszem, rendkívül nagy teljesítményű gépek voltak ezek de az úton tartásuk kicsit körülményes volt. Autós szemmel leginkább úgy tudnám ezeket a járgányokat jellemezni, mint a Marcello Gandini által alkotott ékformájú koncepciók (Alfa Romeo Carabo, Lancia Stratos Zero) modernizált változatai, persze úgy a ’80-as és ’90-es évek mércéjével. Az Avtech WX-3 az amerikai márka egy különös autója volt, amelynek nem hétköznapi a története.
Gerald Weigert mert egy nagyot álmodni, designerként a három nagy amerikai autógyárnál szerzett tapasztalatot, majd a ’70-es években megalapította a saját cégét. Ugyan folyton anyagi gondokkal küzdött, de nagy nehezen szériagyártásba tudta vinni az első amerikai szupersportautót, a W8-at. A hatliteres Chevrolet Rodeck V8-as motorral hajtott duplaturbós autó igazi szörnyeteg volt. 625 lóerejével túltett a Ferrari F40-en, amely csak 471 lóerőt produkált, a végsebessége pedig 325 km/h volt, a W8 pedig 380 km/h fölött húzott. Ígéretes számok voltak ezek, de ahogy közeledett a ’90-es évek, úgy Weigert is tudta, hogy modernizálnia kell, ha versenyképes akar maradni a Ferrarival és a Lamborghinivel szemben.
Az 1980-as 1990-es évek fordulója igazi nyüzsgést hozott a csúcskategóriás sportautók világában, gondoljunk csak a McLaren F1-re, a Jaguar XJ220-ra, vagy a Lamborghini Countach utódjára, a Diablóra. Ezt a nyüzsgést az amerikaiak akár meg is lovagolhatták volna, azonban nem akart összeállni egy szerencsés konstelláció és a Vector mételye a Lamborghini akkori tulajdonosa, a Megatech volt, de erről kicsit később.
Szóval Weigert az ékformát teljes egészében a ’90-es évek stílusához kívánta lekerekíteni. Lapos, széles, meredeken döntött szélvédő, óriási hátsó szárny és két hatalmas oldalsó légbeömlő. Látványos, ha meglátod, akkor biztos, hogy odafigyelsz rá. Nem egy kifinomult szépség, mint amit Pininfarina vagy Bertone berkein belül rajzolnak. Sokkal inkább olyasmi, mintha Zagatót kevernéd a Coca-Colával és a kapott eredményt beöntenéd egy kristálypohárba egy giccses szívószál társaságában.
A WX-3 vázszerkezete a W8 típuséval azonos, némileg továbbfejlesztett, elöl-hátul keresztmerevítőkkel ellátott. A karosszéria rendkívül merev, ez egyrészt köszönhető a váznak, másrészt az olyan avantgárd anyagfelhasználásnak, mint amiket főként a repülőgépiparban alkalmazna;, alumínium, kevlár és karbon.
A motor szintén a W8-ból származott, a Rodeck V8 hengerűrtartalmát egy literrel növelték, így a hétliteres motor a két turbóval valahol 800 és 1000 lóerő között teljesíthet. Ehhez a motorhoz a GM háromfokozatú Turbo-Hydramatic automatikus váltóműve csatlakozott. A tervek között szerepelt, hogy többféle motorváltozatot is kínálnak majd a szériaautóhoz. A belépőt egy 300 lóerős változat jelentette volna a korabeli Corvette LT1 motorjával. Ezzel 200 ezer dollár alatt lehetett volna tartani az indulóárat. A középső szint a 600 lóerős Rodeck V8-as motort kaphatta volna a W8-ból, a csúcsot pedig ennek a nagyobb változata jelenthette volna akár 1200 lóerő teljesítménnyel.
Az életnagyságú makettet az 1992-es Genfi Autószalonon mutatták be, ebben még nem volt motor és a színe is eredetileg ezüst volt. Egy évvel később ugyanitt már a roadster változatot is bemutatták, amely a WX-3R nevet kapta. Ekkor a kupé már akvamarin (kékekzöld) színben pompázott, a roadstert pedig lilára fényezték. Ezek a színek voltak Weigert másik cégének, az Aquajet logójának is. Érdekesség, hogy a WX-3R csak a hatliteres motorral készült.
Amíg tartott a genfi szalon, addig a Vector központjában megkezdődtek az átalakítások. Weigert ahhoz, hogy az új projektjéhez pénzt szerezzen, eladta a cég részvényeinek 57%-át a Megatech vállalatnak, közel 8 millió dollárt kapott ezért. A Megatech volt ekkoriban a Lamborghini tulajdonosa is, az olasz márkát a Chryslertől vásárolták meg. Amikor Weigert visszatért a kaliforniai központba, akkor a cég pénzügyi vezetője, John Pope közölte vele, hogy vagy lemond az elnöki posztról és megmarad vezető designernek, vagy pedig szedheti a sátorfáját.
Gerald Weigert ugyan sikerült kitúrni a saját cégéből, azonban volt annyira ravasz, hogy az Avtech nevet és a WX-3 formatervét levédette, így a Megatech azt nem tudta használni. Új céget, a Vector Aeromotive Corporationt hoztak létre, majd a WX-3 koncepciót muszáj volt teljesen áttervezniük. Saját motor fejlesztésébe is belevágtak, Ryan Falconer tervezte az új V12-es szívet, amely alapjaiban hasonló volt a Rodeck V8-hoz, azonban soha nem került gyártásba.
Mivel a Lamborghini kéznél volt, ezért az új típus, amelyet M12-nek. A névkonvencióban az M a Megatechre, a 12 a motor hengerszámára utalt. Gyakorlatilag ez a típus sok alkatrészében közös volt a Lamborghini Diablóval. A formaterve pedig leginkább a WX-3-hoz hasonlított. Nem volt egy sikeres típus, ráadásul 1999-ben felhagytak a gyártásával, ugyanis már nem tudtak fizetni a Lamborghininek (ami ekkor már az Audi tulajdona volt) a motorokért.
A 2000-es évek végére Gerald Weigert bírósági úton visszaszerezte a cégét. Ez által ismét visszakerültek hozzá a WX-3 koncepcióautók. Új szupesportautó fejlesztésébe fogott, amely a WX-8 kódnéven futott. Ahhoz, hogy finanszírozni tudja a projektet, a két WX-3 prototípust elárvereztette még 2019 januárjában. 3,5 millió dollárért kelt el a páros, ezzel is hozzásegítve Weigert egy újabb álma megvalósulásához. Sajnos azonban 2021. január 15-én Gerald Weigert az égi utakra tért, az új Vector pedig már nem készült el.
Képek, forrás: topspeed.com, motortrend.com, petrolicious.com
A cikk elkészítése kb. 8 órát vett igénybe.
