A 90-es évek végén az egyik osztálytársam a diákmunkás fizetéséből vett egy Kispolskit, abban számtalanszor utaztam. Mindig akadt rajta valami bütykölnivaló, de legtöbbször a benzin fogyott belőle ki. Olyankor egy kétliteres kólás flakon volt a tartalékos kanna, lehetett vele sétálni a benzinkútra. A benzin úgy 225 Ft lehetett, mi pedig nagyon örültünk Rudi jóságának, hogy nem kell a buszmegállóban fagyoskodnunk.
Később az autót Rudi a panelház előtti parkolóban lefestette ecsettel pirosra, így már sokkal jobban nézett ki, mint előtte. Komolyan. Amikor lett jogosítványom, ezt az autót vezettem először önállóan, és bár a rutinom nulla volt, rettenetesen élveztem a száguldást benne. A Kispolskiban ugyanis a városi tempót is száguldásnak élte meg az ember.
A szélvédő olyan közel volt az arcunkhoz, mint egy napszemüveg, a motor vidáman töfögött a gép farában, én pedig a jármű uraként büszkén feszítettem az apró vezetőülésben, pedig a hátsó ülésről is nyugodtan vezérelhettem volna a kis gépet. A mai napig jobban szeretem a kicsi autókat, talán ez a Kispolski is szerepet játszik ebben.
Egyszer mentünk vele 105 km/h-val, utána sokáig emlegettük. Amikor beálltunk egy kamion mellé a lámpánál, azért kissé nyomasztó volt a kerékcsavarokkal ilyen közelről farkasszemet nézni. Majdnem megvettem első autónak a nagy Lada-keresés közepette, de aztán letettem róla.
Később kiesett alóla a hátsó futómű, és a bontóba került szegény kis AVG.
Hihetetlen, de az egy kor „Elvált Nők Autójának” is csúfolt, ám általam nagyon kedvelt Fiat 126p idén betölti ötvenedik életévét. Az akkoriban bevált recept szerint olasz licencként létrejött KGST-modell történetének jártam utána.
Inspiráció egy tanulmányautóból
A Kispolski eredeti változatát 1972 októberében láthatta a nagyérdemű vásárlóközönség, mégpedig a Torinói Autószalonon, a Fiat 500 utolsó szériájával (R jelzéssel) együtt. A nagy és híres elődök (Topolino, 500) miatt komoly feladat hárult az új modellre: méltó módon kellett átvennie a stafétabotot.
A fejlesztés során inkább a külcsínre, semmint a belbecsre fókuszáltak, így egy divatosabb, biztonságosabb karosszériát, modernebb utasteret terveztek az újoncnak, beleépítve a bevált mechanika javát. A formanyelvet az 1968-as City Taxi nevű tanulmány szolgáltatta, ami Pio Manzú keze munkáját dicséri. Az akkori innovatív fejlesztéseket talán sok mai gyerek megmosolyogná, de ők úgysem olvasnak, mi meg tudjuk, hogy akkoriban tényleg komoly fejlesztésnek számított egy párnázott műszerfal, vagy egy hátsó ülés alá beépített üzemanyagtank.
A Fiat 126 formaterve
A formaterv Sergio Sartorelli alkotása, a hátsó traktust szinte egy az egyben felhasználta a City Taxi tanulmányból. Sartorelli nem sokkal később a Fiat Ritmo formáját is papírra vetette, a múltban pedig a Ghiánál, majd az OSI-nál szerzett tapasztalatokat.
Technika
Míg a forma jelentősen, a műszaki tartalom kevésbé, de változott. Kezdetben egy 594 ccm-es, léghűtéses motort építettek be a sikeres 500-as nyomdokain lépkedve és csak jóval később, 1977-ben érkezett a nagyobb lökettérfogatú szív, ami már 652 ccm-ből csalogatta elő a lovakat, szám szerint 24-et. Az egyes kivételével az előre történő haladásért felelős sebességfokozatok szinkronosak lettek (magyar hangja: Végvári Tamás). Komoly fejlesztésnek számított még a zárható tanksapkával rendelkező, hátsó ülés alá beépített üzemanyagtartály.
Lehetne még taglalni a technikai részleteket, kitérve a hátsó fék fejlesztésére, az emelt hasmagasságra, vagy a szellőzőrácsok változásaira, de senkit nem szeretnék untatni a szárazanyaggal. A lényeg az volt, hogy olcsón gyártható és fenntartható, könnyen használható és formás kisautó lett a kis Fiat. Ezzel együtt pedig a Kispolski is, ugyanis 1973. június 6-án a lengyel Bialsko-Bialában, a Fabryka Samochodów Małolitrażowych égisze alatt épített új gyárban letöfögött a szalagról az első Polski Fiat 126p, amit még olasz alkatrészekből állítottak össze.
4668000 darab. Maradhat?
A következő évtizedekben több millió társa követte. Míg az első évben alig 1500 Polski Fiat 126p készült, a termelés hamar felpörgött. 1975-ben megnyitottak egy újabb üzemet Tychy-ben, miközben még Olaszországban is három üzem ontotta magából a kisautót: Cassino, Termini és Desio is az apróság gyártására állt rá. A lengyel gyártás 27 éve alatt összesen 3.318.000 Kispolski készült, utóbb már normál Fiat-emblémával. Az utolsó, citromsárga színben pompázó, Happy End feliratos (1000 példányos limitált széria volt, 500 piros és 500 sárga) kisautó a Stellantis gyűjteményébe került, miután Bielsko-Bialában 2000. szeptember 22-én elhagyta a szerelősort, nyomában egy Fiat Uno-val (ami éppen a napokban volt 40 éves, nagysikerű cikkünket ITT OLVASHATOD róla).
Érdekességek
A rövid áttekintés itt véget ért, már csak a keményvonalas benzinvérűek és a Kispolski-fanok tartanak velünk. Jöhet pár érdekesség és olvasói autó? Vágjunk bele!
Talán a legtöbbeknek a 650E változat lehet ismerős a típusból, amit 1984 decemberében mutattak be. Ebben már nem az ülések közötti karral lehetett indítani a gépet (vagy rövidre vágott seprűnyéllel, ha a bowden megnyúlott), hanem rendes slusszkulccsal, teljesen új műszerfal került bele, ami a régihez képest jóval korszerűbb benyomást keltett, de tényleg. A dinamó helyét is generátor váltotta fel, szóval tényleg sok dolgon változtattak a mérnökök. Persze ez a változat a műanyag lökhárítóival és a díszléceivel már nem teljesen azt a békebeli hangulatot idézi fel, mint amit az 1975-ig gyártott, fém lökhárítós, régi Polski Fiat –emblémás változatok, de azért még így sem rossz egy kis nosztalgiára. Itthon amúgy is 1975-től forgalmazták a típust, szóval a korábbi darabok nem túl gyakoriak. Én jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kis helyigényű keleti, de azért kicsit nyugati (Helsinki az nyugat-e? Kelet-nyugati. Baráti.) öregautót szeretne, elérhetőbb áron.
Már említettem, hogy 1977-ben érkezett a 650-es motor, de 1987-ben valami sokkal finomabb csemege érkezett: a 704 ccm-es, big block-os Kispolski, ami a többitől eltérően vízhűtéses volt. A motor beépítése végett az autó hátulján egy harmadik ajtó került kialakításra, így növelve a szállítható csomagok mennyiségét. A BIS névre keresztelt modell nemcsak a motor miatt volt érdekes, hanem azért is, mert ez volt az első, ami már Polski előtag nélkül, Fiat néven került a szalonokba.
Ahogy kötelező megemlíteni, hogy nemcsak Lengyelországban, hanem a Zastavánál és a Steyr-nél is raktak össze 126-okat, úgy az is kötelező tananyag, hogy készült belőle kabrió kivitel. Míg a Palermo melletti üzemben gyári vászontetős típusok készültek az ős 126-ból, addig a lengyel verzióból nem a gyár, hanem leleményes vállalkozások készítettek nyitott változatokat. Az egyik ilyen a BOSMAL, ami 1991 és 1995 között készített kabrió 650-eseket. Rendkívül alacsony darabszámban, hiszen összesen 507 Cabrio látott napvilágot.
Olvasói autók
A legviccesebb történet
„Anno azért vettem meg, hogy haza tudjak menni a lakatostól, ahová egy másik autómat vittem. Elég messze volt, ráadásul késő délután értünk oda, és nem volt megfelelő tömegközlekedés haza.” – írja Béla. Ahogy elnézem, sikerült elmélyedni a kisautóban, gratulálunk hozzá!
Szívhez szóló sztori
„Drága feleségem első autója is egy Kispók volt, amit sajnos balesetben vesztett el a 90-es években. Sokat beszélt róla, hogy mennyire szerette, ezért pár éve megleptem eggyel szülinapjára. Hatalmas volt az öröm. Azóta családi kedvenc lett, együtt csinosítgatjuk. Érdekes véletlen, hogy a két autó forgalomba helyezése között csak egy nap különbség volt.” –írja Zsolt. Kedves történet, köszönjük!
A leginkább feltűnő
„Gazdasági totálkárból lett megmentve. 1989-es évjárat, 28LE. Központi zár, ülésfűtés, fejtámlás sportülések, sportkormány, mélyláda az ülés alatt, a motor Abarth kiegészítőkkel ellátva, hosszított váltó, nyitott kipufogó, kis ültetés.” –írja tömören Tamás erről a kék szépségről. Talán többeket is inspirál majd a gépe, ezért került a cikkbe. Köszönjük!
Az OT-s
„1990-es, teljesen felújított, saját munka. Tíz éve vigyázok már rá, eredeti szín, ami nagyon ritka. Az első közúti autóm. OT-s, ami magáért beszél.” –írja Kálmán. Minden elismerésünk, és a szín valóban nem gyakori!
Köszönjük a rengeteg képet, ennyi fért az olvasói vasakból a terjedelmünkbe. Aki idáig eljutott az olvasásban, az tudja, hogy a Kispolski júniusban lesz csak 50 éves, viszont a 126-nap január 26-án van. Ezen a napon Facebook-oldalunk borítóképe az általatok beküldött olvasói Kispolskikból készült mozaikkal lesz díszítve. Ünnepeljünk együtt, boldog 50-et, Polski Fiat 126!
Képek: Stellantis; olvasói fotók
A cikk elkészítése kb. 11 órát vett igénybe.
