Óh, azok a csodás 90-es évek! – sóhajtunk fel sokan. Én tizenévesként éltem meg azt az időszakot, így még nem vezettem autókat. Viszont a szemem nyitva volt az utcán, és faltam az akkor még nyomtatott autós magazinokat. Összegyűjtöttem pár kedvencemet a rengeteg csodás, 90-es években született autó közül, amit alább láthattok. Ha van kedvetek, tegyétek hozzá a magatokét! Jó szórakozást, kellemes nosztalgiázást!
Opel Astra F
Egy magyar ember számára a Hivatalos 90-es Évek Autója. Lehet szeretni, vagy lenézni, de megkerülhetetlenül ott van az emlékeinkben, az első hazai gyártású NYUGATI AUTÓKÉNT. Nálam tartalék autóként szolgál egy szentgotthárdi fapados. Képtelen volnék eladni, annyira megbízható.
Az F Astra már veterán korba lépett, most érdemes megvenni belőle mondjuk egy Atlantis Blau 1.6-ost, mindenki sóvárogva fogja nézni 10 év múlva a találkozóinkon. Ali emlékezett meg pár éve a típusról, ITT OLVASHATÓ.
Ford Focus
A Focus történetét feldolgozó cikkemben már írtam (KATT), hogy a Fordnál voltam diákmunkás, így már akkor láttam róla fotókat, amikor a hazai lapokban még semmi nem jelent meg az Escort utódjáról. A reklámfilm zenéje még itt cseng a fülemben, no meg Nicky Grist hangja is, ahogy Colint próbálja éppen az úton tartani a szavaival. Gyönyörű, újhullámos, modern és vagány volt a Focus, felfelé lógott ki a sorból. Nem hiába lett Az Év Autója győztese is. Amúgy tök jó vezetni őket. Ha a motor gyenge is, a futómű sokkal szuperebb, mint gondolnád. Valami olyasmi kellemes meglepetés, mint az F Astra 6 hangszórós gyári hifije.
Ford Mondeo Mk2
Mulder ügynök suhan Mondeójával az erdei úton, aztán elé dől a fa. Rékasi Karcsi meg narrálja, hogy milyen frankó az új Mondeo – kb ennyi volt a TV-reklám, amivel a cicaszemű Mondeo-t bevezették a piacra. A 90-es években mindenki X-akták lázban égett, így remek választás volt David Duchovny a Mondeo reklámarcának. A már említett Ford üzemnél több Mondeo is volt a céges parkolóban, eszméletlenül prémiumszuperextravagánsdivatosóriásautónak tartottam 17 évesen. Ma már a legtöbbjük szánalmasabb lom az F Astráknál is, de azért ha szépet látok, még most is felragyog az arcom. Ha valaki Mk2-es Mondeót őriz az utókornak, jelentkezzen!
Alfa Romeo 156
Nem tagadom, az abszolút kedvencem a 90-es évekből. Ahogyan azt a történetét feldolgozó cikkemben is írtam (KITT, vagyis KATT), leesett az állam, amikor először láttam ezt a csodát. Szerintem az évek sem ártottak a formának, még ma is gyönyörű. Az olasz autókat divatos dolog szidni, főként német Diesel-aggregátokból. Nem lehet mindenkinek jó ízlése, korom-proliknak is kell lenniük, hogy kitűnjön közülük az Alfa-tulajdonos. Több 156-ost is vezettem már, és nem a silány kesztyűtartó maradt meg jobban belőle, hanem a fantasztikus vezetési élmény, amit nyújt, meg a V6-osban A HANG. Talán még nem késő beszerezned egyet, ne hallgass a szürke tömegre, istenkirály autó!
Škoda Octavia
Ott álltam a székesfehérvári Skála áruház előtt, ahol egy rámpára feltolatva állt az új Octavia. „Basszus, a Škoda nyugati autót gyárt!” ”Istenem, de szép! És hatalmas! Elegáns!” Ezeket hallottam az autó körül, és az én fejemben is ugyanezek a mondatok fogalmazódtak meg. Hamar elterjedtek, és egyáltalán nem bánom, mert tényleg korszerű és szép autó volt a maga idejében, az RS-sel meg feltették a pontot az I-re. Abból a Rendezőség (a rendőrség beceneve nálam) autópálya-autói voltak a kedvenceim.
Audi A8 4.2 Quattro
Hivatalos Bűnöző Autó – aki a négykettőkvattróban ült, annak minimum három hájránc volt a tarkóján, e nélkül talán a kulcsokat sem adták a kezébe. Az autó egyébiránt letaglózóan méltóságteljes volt, hiszen nyugaton cégvezetők jártak vele, itthon meg sajnos „az éjszakai életből ismert vállalkozók”. Szerintem ezért okádok a Mercedesektől is, egyszerűen tönkretették az imidzsét. Szerintem ez volt az az autó a 90-es években, aminek mindenki tudta a teljesítményét és a lökettérfogatát, óvoda kiscsoporttól az aggok házáig.
Jeep Cherokee
Hivatalos Bűnöző Autó – oké, ezt már elsütöttem az előbb, de nem én tehetek róla, hanem a 90-es évek Magyarországa, hogy ismét elő kell vele hozakodnom. Az elsőt egy -khm- jól frekventált szórakozóhely előtt láttam, és nagyon tetszett, hogy milyen magas és gonoszul fekete, csak a feliratok ragyogtak rajta, meg a világosabb barna beltere. A mai napig szívesen vennék egyet, csak még szeretek gyorsan kanyarogni. Majd ha idősebb leszek, talán lesz egy.
Opel Calibra
A város divatos bevásárló-utcájában állt meg egy, majd kinyílt az óriási ajtó. Döngött benne a hifi (Sash –Ecuador), az utca népe meg csodálkozva nézte, miközben egy Adidas-melegítős fazon kimászott belőle. – ilyen volt első találkozásom a Calibrával.
Ez az autó a KGST szemetek (abban a pillanatban mindet annak gondoltad, és ráébredtél, hogy addig átvertek, azok nem is autók, hanem szánalom-dobozok) között egy ragyogó ékszer volt. Szerintem az Opel azóta sem készített ilyen szép kupét, a Bertone G Astra is elbújhat mögötte. A tuningmatyik persze sokat tettek azért, hogy elrondítsák őket: lett belőlük Testarossacalibra, meg Burjánzóspoilercalibra. Így aztán egy gyári megjelenésű Calibra óriási érték lett. Nekem egyébként a C20NE hangja is nagyon tetszett bennük. Ali itt írta meg a típus történetét: A Calibra sztori
Toyota Celica ST185
Végre valami, amiről van közelebbi élményem is, mint hogy láttam az utcán. Vittek eggyel úgy 1999 körül, és félelmetes volt. Főleg az volt rettenet, ahogy bekanyarodott azokban a falubeli fordulókban, ahol a haver Ladája fele annyival is majdnem leesett az útról. Addig csak a bukólámpája miatt tetszett, utána már nem érdekelt a lámpa. Érdekes, hogy a mai napig a legkevésbé a japán autók ragadnak magukkal, pedig most is reiki zene szól a háttérben, miközben írom ezt a cikket.
BMW E39
Tessék, egy újabb japán! Oké, a technika echte deutescéhá, de a forma Joji Nagashima alkotása. Bevallom, nekem Derrick felügyelő BMW-i a legnagyobb kedvenceim (merthogy imádom a bajor márkát), de Nagashima Mester műve annyira időtlen és könnyű, hogy nem tudok mellette szó nélkül elmenni. Ami miatt haragszom az E39-re, az az éndzsölájsz, de az emmestükör és a lekszuszlámpa mellett már ez is csekélység így visszagondolva. Az E39 egy csodaszép német autó, a megfelelő motorral (benzines) meg igazán vágykeltő is. Az egyetlen autó a sorban, amihez a formatervező képét is beteszem, annyira tisztelem a munkáját.
Ferrari 550 Maranello
Igazából előbb érintettem meg Forma-1-es Ferrarit, minthogy élőben láttam volna 550 Maranello-t a 90-es években. Ő az én poszter-autóm, igaz sosem lógott a falamon kép róla. Úgy voltam vele akkoriban, mint Kate Winslettel, akivel szintén soha nem találkoztam, mégis tudtam, hogy szívesen kipipálnám. És ugyan már volt szerencsém pár Ferrarihoz (sajnos a legnagyobb élményeket nem mindig szabad megírni), ő még mindig hiányzik a listámról. Valaki esetleg?
12 henger, csodás hang, klasszikus sziluett és időtlen forma, akárcsak az E39-es BMW-nél. A tervezője, Elvio D’Aprile (Ali 550-et feldolgozó cikke ide kattintva elérhető) pedig már a Toyota európai formatervezési központjának vezetője. Nem tudom, annyi év Pininfarina-gyakorlat után hogy tudja olyan ocsmányságokhoz a nevét adni, amire manapság a totoja-jelet biggyesztik, de legyen az ő dolga. Az 550 egy remekmű volt részéről.
Most Te jössz! Neked mik a kedvenceid a 90-es évekből? Esetleg őrzöl egyet a garázsodban ebből a korszakból? Mutasd meg nekünk!
