Eléggé ritkán esik szó az oldalunkon a britek zászlóshajójának is tartott Rolls-Royce autóiról. Bevallom őszintén én kifejezetten nem rajongok értük, inkább tartom jelenségnek az autóikat, mintsem szoborszerű szépségnek. Viszont amit olykor néhány egyedi példány esetében művelnek, az valóban tiszteletre méltó. Még megvan bennük az a fajta autóipari kézművesség, ami ma már sok autómárkából kiveszett. A márka történetében egy hosszú fejezet zárul le, a Rolls-Royce Black Badge Wraith Black Arrow lesz az utolsó V12-es motorral szerelt kupé. Ami ez után következik, arról mi már nem kívánunk beszámolni.
Aki ismeri a márkát, az tudja jól, hogy a Black Badge a britek sportos vonalát képviseli, ami azért a mai napig megmosolyogtat, ha arra gondolok, hogy egy kéttonnás trezort sportos autónak próbálunk titulálni. Azonban a búcsút mindig méltó módon kell megadni, és ehhez a Black Badge tökéletes választás. A vaskos lemezekből kialakított kupéformát talán a fényezése teszi igazán különlegessé. Az elöl szürke színben induló bevonat fokozatosan átvált feketébe, amelyet egy különleges eljárással bolondítottak meg. A Celebration Silver és a Black Diamond színkombináció utóbbi részére egy speciális üvegbevonatot is felvisznek, ami fokozza a fényezés összhatását. Kívülről egy-két citromárga részlet töri meg a komoly külsőt.
A színkombináció sem véletlen, hanem komoly autótörténeti múltja van. Az 1930-as években a Thunderbolt szárazföldi sebességrekorder járgány fényes alumínium teste szinte észrevehetetlenné tette a Boneville-ben található sós tómederben. Ezért az oldalára egy nagy fekete nyilat és egy sárga kört festettek, hogy lássák merre jár az őrületes tempó hajszolásakor.
A beltérben azonnal szemet szúrnak a citromsárga felületek. Talán még azelőtt soha nem is készítettek ennyire izgalmas belteret a márka mesterei, mint amilyen a Black Arrow-ban is található. A kormány, a műszerfal, az ajtópanelek, az első üléseken virít a sárga szín, a hátsó foteleken már csak díszítő jelleggel van jelen. A küszöbborításon is megjelenik a fekete nyíl és a sárga kör. A legszebb elem azonban szerintem a kesztyűtartó feletti burkolaton lévő rajz, amely a V12-es motort ábrázolja. Az analóg időmérő óra alatt pedig láthatjuk az 1938-as sebességrekordot: 357,497 mérföld/óra, az több mint 575 km/h. A tetőkárpitban elhelyezett 2 117 világító fényszál a Boneville feletti csillagos eget imitálja, méghozzá úgy, ahogy azt 1938. szeptember 16-án éjjel lehetett látni a sósíkság fölött.
A géptető alatt a technikát nem bolygatták. A V12-es motor 624 lóerőt ad át a hátsó kerekekre. A motorburkolaton elhelyezett citromsárga logó is jelzi, hogy ez az utolsó V12-es Wraith. Torsten Müller-Ötvös, a márka vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a „Wraith volt a legjelentősebb és legnagyobb hatással bíró autó, amit valaha is Goodwood-ban gyártottunk. Rendkívüli ereje, teljesítménye és megjelenése a Rolls-Royce előtt megnyitotta a kaput egy teljesen új ügyfélréteg felé. A kortárs kultúrán belül létrehozta a saját követőit, majd ezt a Black Badge köntösben tovább bővítette. Ennek a mérföldkőnek a tiszteletére megemlékezünk a Wraith státuszáról, mint az utolsó V12-es kupéról, amelyek elhagyják Goodwood-ot.”‘ A Rolls-Royce összesen 12 példányt készít az autóból, amelyek szinte mindegyikének már van gazdája.
Forrás, képek: Rolls-Royce
