A Ferrari korábbi XX jelzésű járgányainak mindegyike pályára készült, egyik sem volt alkalmas utcai használatra. Azonban ez az új SF90 XX bemutatásával megváltozik, a berlinetta és a spider változatok mindegyikét akár a hegyi szerpentineken is tekergethetjük, ha úgy tartja úri kedvünk.
A Ferrari SF90 Stradale a maranellói álomautógyár első hibrid sportautója volt, amelyet még 2019-ben mutattak be. Nevét az éppen 90. évfordulóját ünneplő Scuderia Ferrari után kapta. A hibridség azért ne tévesszen meg senkit, ez nem holmi Toyota Prius, vagy Lexus, hanem kőkemény sportautó, amelynek duplaturbós V8-as motorját csak jelképesen egészíti ki a három elektromos motor. Az összesen közel ezer lóerőt produkáló hajtáslánc nem gyerekjáték.
Ezt azonban a legújabb modellváltozat némileg felülmúlja, teljesítményben immáron 1016 lóerő szabadul fel. A teljesítménytöbblet főként a V8-as motorból jön, ebben új szelepeket, módosított égésteret, valamint polírozott szívósort és leömlőket találunk. A szívónyílás közelebb került az utastér falához, hogy még több motorhanggal kényeztesse a bent ülők fülét. Az elektromotorok teljesítménye egy tucatnyi lóerővel növekedett. Kizárólag ezeket használva 25 km-t képes megtenni az autó, a maximális sebessége ekkor 135 km/h. Habár ez a pár tucat többlet ló nem annyira jelentős, nem úgy a külső megjelenés, amellyel az újdonság beleillik a Ferrari FXX-ek sorába.
A műszaki tartalom módosításai közül érdemes megemlíteni, hogy az elektromos motoroknak van egy extra boost funkciója, amelyet az SF90 XX Qualifying vezetési módban alkalmaz. A kanyarokból gyorsabban jön ki, a Ferrai tesztpilótái így a Fiorano versenypályán átlagosan 0,25 másodperccel jobb köridőket futottak. Egy feltöltéssel akár 30 ilyen extra löket is kinyerhető az akkupakkból, amely változatlanul 7,9 kWh kapacitású. A váltómű változatlanul nyolcfokozatú duplakuplungos szerkezet, amelynek a vezérlőszoftverén finomhangoltak. Az SF90 XX Stradale és a Spider változatok is 2,3 másodperc alatt futják meg a 100 km/h tempót, a végsebességük pedig 320 km/h. Ekkora tempóról természetesen meg is kell tudni állni, a fékrendszeren több módosítást is végrehajtottak a Ferrari mérnökei. Egyrészt az első féknyergeket áttervezték, jobb lett a hűtésük, másrészt a hátsó tárcsák méretét a korábbi 360 mm-ről 390-re növelték.
Azonban térjünk át a formatervre, abban ugyanis radikális változásokat eszközöltek. A normál SF90 Stradale szűzlánynak tűnik az SF90 XX mellett. A karosszérián mindenfelé légbeömlők és levegőkilépők találhatóak, az első splitter kellő agresszivitást ad a megjelenésnek, csak úgy mint a hátsó szárny. Az autó alján lévő légcsatornákat is teljesen áttervezték, hogy ezzel is optimalizálják az aerodinamikát. Pár fotót beszúrok ide, amin jól látszódnak a különbségek.
A beltérhez csak minimálisan nyúltak hozzá, még több felületet vontak be Alcantarával, illetve karbonnal. A váltómű előválasztókarját némileg előrébb hozták. Az ülések ugyan úgy tűnnek, mintha egy darabból állnának, azonban a felső és alsó részt rugalmas burkolat kapcsolja össze. Ez által a bent ülők állíthatják a háttámlát. A Spider változat 14 másodperc alatt nyitja a tetejét, erről a tetőkialakítás miatt száműztek is pár légbeömlőt.
Forrás, képek: Ferrari
