Egy hétköznapi, dolgozó embernek évekig is eltarthat, mire végez az álomautója felújításával – magam is ilyen vagyok. Azt a hosszas folyamatot, amiben rengetegen vesznek részt kisebb-nagyobb mértékben, és nevetséges apróságok is hónapokra lefoglalják az embert, a végén mégis néhány A4-es oldalon össze tudom majd foglalni.
Ilyen ez a műfaj. Például amikor annyit írunk, hogy „kicseréltük a csavarokat horganyzottakra”, akkor a következő, hetekig tartó folyamatok zajlanak a négy szó mögött: a csavarokat kiszereltük, kiválogattuk, megpucoltuk-előkészítettük, elvittük a horganyzóba, visszahoztuk onnan, majd beépítettük.
Most megosztom Veletek az egyik ilyen jelentéktelennek tűnő pillanatot, ami örömet hozott nekem e szürke hétköznapon: Csikó barátom jóvoltából lett egy jó hűtőventillátorom a Deltához. Nem nagy dolog, de ismét egy kis lépés a győzelem felé! Eddig is rengeteg ilyen boldogság-morzsában volt részem, és még jópár alkatrész fog ugyanígy utazni a youngtimer Lybra csomagtartójában, mire újra az utakat róhatja a szeptember 22-én már harmincnyolcadik életévét betöltő Delta. Maga az újjáépítés is egy életre szóló élményt nyújtó, hosszú-hosszú utazás, márpedig én szeretek utazni!
Köszönöm a meglepően sok érdeklődést az autómmal kapcsolatban, ezért is írtam most pár sort róla, hogy láthassátok: haladunk! Nagyon jól esik, hogy drukkoltok és nem feledtétek el, plusz motivációt adtok ezzel számomra! Ígérem, hogy ismét összefoglalom majd, ami eddig történt!
FRISSÍTVE!
A péntek 13 számomra szerencsés nap volt, két lökhárítóval bővült az alkatrészbázis, szóval bőven van minek örülni. Hatalmas köszönet az alkatrészekért Tibornak! A képen látható a ventillátor is, szóval tényleg folyton történik valami, hiszen még a garázsig sem jutottam el vele.