A Tigris és az Eufrátesz folyók közötti területen, amely egykoron Mezopotámia volt, ott süvít a perzselő nyári északi széljárás, a Shamal. Nincs is ettől találóbb név a Maserati szótárában a ’90-es évek nyers és vad gran turismójára, amely a Biturbo-korszak csúcsmodellje volt. Ráadásul ez volt az a típus a szigonyos márka kínálatában, amelyet még utoljára Alejandro de Tomaso mutatott be Modenában 1989. december 14-én. Ebben a cikkben a Maserati Shamalról lesz szó!
Alejandro de Tomaso 1975-ben állapodott meg az államilag finanszírozott GEPI holdingtársasággal, amelyen keresztül a csődközeli helyzetbe jutott korábbi francia tulajdonostól, a Citroëntől megszerezték, vagy inkább megmentették a patinás olasz márkát. Az új tulajdonos és cégvezető elsőként elhozta a Quattroporte harmadik generációját, illetve a Kayalami típust, amely tulajdonképpen egy átdolgozott De Tomaso Longchamp volt. Ez utóbbihoz nyáron volt szerencsém a szlovákiai túránk során. Azonban a fő célkitűzés az volt, hogy egy belépőszintű modellel tudják növelni az eladások számát és a Maseratit ezáltal újból sikeressé tegyék. Jelentős állami támogatással ezt meg is valósították, 1982-ben bemutatták a kétajtós Biturbo modellt, amelynek műszaki alapjait a későbbiekben egy sor másik típusban is felhasználták.
Az 1980-as évek végére azonban a Maserati eladásai újból zuhanni kezdtek. Ekkor Alejandro de Tomaso úgy döntött, hogy a márkának szüksége van egy olyan csúcsmodellre, amely növelni fogja a márka iránt érdeklődők számát és a kisebb modellek eladásai is újból megugranak majd. Igaz, hogy bár pénz szűkében voltak, de az álomból mégis valóság lett, és a Biturbo rövid, 2,4 méteres tengelytávú padlólemezére – amelyet a Spyder és a Karif használt – felépítették a Shamalt. A kétajtós sportkupé megalkotásában nem akármilyen név volt a segítségükre, Marcello Gandini jegyzi ennek az ördögi autónak a formatervét. Az, hogy egy ilyen kaliberű járgányt egy ilyen sztártervező neve fémjelezzen, akkoriban minden marketinges álma volt.
A forma van akiből tetszést vált ki, van olyan is, aki furcsának találja és nem tetszik neki, de egy biztos, nem tud észrevétlen maradni. A jellegzetes Gandini stílusjegy, a csapott hátsó kerékjárati ív erről a típusról sem maradhatott le. Nagyon egyedi a szélvédő előtti spoiler is, amely azt a célt szolgálta, hogy a levegő áramlását a szélvédő felületén vezessék (illetve esőben a vizet is), amely többek között nagy sebességnél segítette az ablaktörlőlapátok leszorítását is. A ‘B’ oszlop, amely fekete és egy kis ‘Shamal’ feliratot is tartalmaz, nem véletlenül ilyen vaskos, ez egyben egy bukókeret is.
Az autó beltere tipikus Biturbo, a műszerfal is ebból a típusból származik, viszont az ülések teljesen egyediek. Természetesen itt is mindent Connolly bőrrel burkoltak, illetve a fa, az tényleg fa. A váltókar mellett az elektronikusan állítható Koni csillapítók vezérlőpaneljét találjuk. Valamint a középkonzolról nem hiányozhat az ovális LaSalle óra sem.
Beszéljünk az autó legérdekesebb részéről is, ez pedig nem más, mint a motor. A Biturbo-éra a V6-os biturbó szívek miatt is híresült el. A Shamal gépteteje alatt azonban egy 3,2 literes V8-as motort találunk, amelyet szintén két darab vízhűtéses IHI turbó tölt fel. Ezt a motort a 2,8 literes V6-os változatból fejlesztették ki. Hengersoronként elektronikus vezérlésű Marelli IAW gyújtás és Weber-Marelli befecskendezés. 326 lóerő és 431 Nm forgatónyomaték koptatja a hátsó gumikat a hatfokozatú Getrag váltóművön és a Quaife-féle diffin keresztül. A gyári adat szerint 270 km/h-ig lehet hajszolni, én biztos vagyok benne, hogy ettől jóval többre képes. Mark Hales a Fast Lane magazinban anno így írt erről a járgányról: „bódító, alulkormányozottságtól mentes szórakozás, inkább egy mérföldeket faló gran turismó, mintsem egy pályakarcoló érzésével”. Én csak annyit fűznék ehhez, hogy a hazai fekete példány tulaja azt mondta, hogy „azt csinálja, amit mondasz neki, de azt megcsinálja”.
A Shamal bemutatása után nem sokkal a Maserati a Fiathoz került, 1993-ra az összes részvényt megszerezte az olasz óriás. 1994-ig összesen 369 db Maserati Shamal készült, ezért ritkább, mint a Ferrari Enzo. Gyűjtők féltett kincse, néhány példány tűnik fel olykor a hirdetési portálokon, az ára…hmmm nos, olyan 80-100 ezer euró körül. A végére még valami, itt nincs menetbiztonsági elektronika, se ESP, se ABS, ennek két kézzel kell fogni a derekát.
Képek, forrás: Maserati, classicandsportscar.com
