Az Aston Martin hallatán nyilván sokaknak James Bond és a klasszikus DB5 gran turismo képe villan be elsőre, holott az őfelsége legtitkosabb ügynöke által ismertté tett típus előtt is volt számos kiváló modellje a márkának, amelyek többsége ma már nagyon ritka és értékes klasszikus. Ezek közé tartozik a DB2 is, amelyből három éven keresztül mindösszesen csak 411 darabot készítettek, nem rég az első szériából került elő egy példány, amely 50 évet szunnyadt egy, illetve egészen pontosan két garázs mélyén.
DB, azaz David Brown, aki 1947-ben megvette az Aston Martint és a Lagondát, majd megalapította az Aston Martin Lagonda Ltd. társaságot. Az első nevét viselő típus, a DB2 három évvel később, 1950 áprilisában debütált a New York-i Autószalonon. Az újdonság természetesen a lemezek alatt is új műszaki megoldásokat vonultatott fel, a korábbi kétliteres nyomórudas motort egy jóval modernebb, 2,6 literes sorhatos váltotta fel, amely a dupla SU karburátorok által 105 lóerőre volt képes. Ezt a motort William Watson tervezte, aki a háború előtt a szintén brit Invicta autómárkánál dolgozott és a Lagondával közösen fejlesztették ki az akkori V12-es motort. A fejlesztési munkálatokat egy másik híres angol, Walter Owen Bentley felügyelte. Mindez a korábbi modell, az Aston Martin 2-litre Sports rövidített csővázára épült, amelyre Frank Feeley álmodta meg a fastback kialakítású kupé karosszériát.
Ugyan a széria gyártás 1950-ben indult, azonban már ’49-ben elkészültek három előszériás példánnyal, amelyekkel a híres Le Mans-i 24 órás futamon is rajthoz álltak. A három autó közül kettőben még a régi kétliteres motort használták, a Leslie Johnson által vezetett Lagonda motoros autó hamar kiesett a vízpumpa hibája miatt, a 4. helyen autózó Jean-Pierre Maréchal fékhiba miatt halálos balesetet szenvedett, egyedül a hetedik helyen futó autó ért célba, amelyet az Arthur Jones és Nick Haines páros vezetett. Még ugyanebben az évben két autóval rajthoz álltak a Spa-i 24 óráson is, itt Leslie Johnson és Charles Brackenbury a harmadik helyen végzett a Lagonda motoros autóval, míg Nick Haines és Lance Macklin a régi kétliteres motorral szerelt versenyautóval az 5. helyen ért célba.
Ezzel természetesen még nem ért véget a típus versenykarrierje, hiszen egy évvel később, amikor is már szériában gyártották a DB2-t, akkor a három első példány mindegyikét az új motorral látták el, majd ismételten ellátogattak Le Mans-ba, ahol Georges Abecassis és Lance Macklin az ötödik helyet, a Charles Brackenbury és Reg Parnel páros a hatodik helyet szerezte meg összetettben, míg a háromliteres kategóriában a dobogó első két fokát sikerült megszerezniük. Ezt követően a tengerentúlra is eljutott az Aston Martin DB2, Briggs Cunningham második lett az 1950 decemberében rendezett Sebring-i futamon. Egy évvel később a gyári csapat folytatta a versenyzést Európában, a Le Mans-i 24 óráson Macklin és Eric Thompson összetettben a dobogó harmadik fokára ért, egy másik autóval Abecassis és Brian Shawe-Taylor az 5. helyre értek be.
Az érdekes versenymúlt csak színesíti a típus történetét, az autó ritkasága pedig növeli annak értékét. A képeken látható példány nemrégiben került elő Angliából, 1951-ben gyártották és még azon első 50 példány közé tartozik, amelyeknek még a mosódeszka stílusú teljesen krómozott három részből álló hűtőmaszk díszítette az orrát. igaz a képeken látható modell első kerekei mögül hiányzik a nagy szögletes levegőkilépő. Ennek az lehet az oka, hogy az évek során a motorházat számos ponton javították, illetve későbbi változatról származó elemekkel pótolták a géptetőt és az első sárvédőket is, ez pedig abból adódik, hogy egy időben ezzel a példánnyal is versenyeztek.
Szóval ez a DB2 ’51-ben hagyta el a gyárat, hogy január 3-án London egyik leghíresebb autókereskedőjéhez kerüljön a Mayfair-en lévő Brooklands of Bond Street Ltd-hez, ahol sokáig bemutatóautóként szolgált, majd megkapta az LXH-813 rendszámot. Egy évvel később J.H. Waltonhoz került, aki ekkor legalább három versenyen győzedelmeskedett a ritka és csodaszép kupéval. Persze a versenyzés is nyomott hagyott az autón, akkoriban háromszor cserélték benne a váltót és párszor meg is sérült az autó, azonban a legnagyobb károkat az idő vasfoga okozta, annak ellenére, hogy az elmúlt 50 évet garázsban töltötte.
Ennek a DB2-nek hat ismert tulajdonosa volt, a legutóbbihoz 1966-ban került az autó, ő két éven át használta, majd letárolta egy garázsban. Az elmúlt ötven év alatt csupán egyszer mozgatták ezt a ritka automobilt, akkor is csak azért, hogy az egyik garázsból átgurítsák egy másikba, ahol tovább gyötörte az idő vasfoga. Ez sajnos minden részletében meglátszik, a motorszáma már olvashatatlan, annyira megette a rozsda, az alvázszám is hiányzik, az egész járgány teljes restaurálást igényel.
Ha pedig valaki megveszi és belevág, az bizonyára tisztában van azzal is, hogy ennek a csodagépnek a feltámasztása nem egy szokványos felújítás lesz. Bár látszólag úgy néz ki, hogy mindene eredeti, azért az évek során próbálták tákolni, és néhány elem hiányzik is róla, ugyanakkor a ritkasága és a némi versenypedigréje miatt még ilyen rossz állapotában is nagyon értékes autóról van szó.
A Bonhams aukciós ház június 2-án fogja árverésre bocsájtani ezt a ritka Aston Martint a márka számos más típusával együtt, 40 ezer angol fontra tartják. Reméljük, hogy jó helyre fog kerülni, habár a fotókat elnézve többször is elgondolkodtam ezen sorok megírása közben, hogy talán még ezen állapotában is érdemes lenne konzerválni.
Képek, háttérinfók: Bonhams
„Letárolta egy garázsban.” Legalább magyarul írni tudna helyesen.